MÛFORDÍTÁSOK

Horátz’ X-dik éneke a’ II-dik könyvbõl.

Bóldogabbann élsz, Licini, ha méllyre
Sem sietsz mindég, sem elõre, tartván
Szélveszes zajtól, igen a’ tsavargó
  Partra nem ûgyelsz.
A’ kinek nem rút az arany közép-szer,
Nem hever szalmás kalyibák’ temérdek
Szennyiben, nem kap sok irígy szemet szúrtt
  Nagy palotákon.
Többször ingattyák szelek a’ nagy-izmos
Szál-fenyõt; súlyosb zuhanással esnek
A’ magas tornyok: ‘s az egekbe’-kõltt tûz
  Nagy hegyeket tsap.
Jót reményl roszszban, de viszont gonosztól
Retteg a’ jóban, az igaz nemes szív.
Isten a’ borzas telet újra hozza,
  ’S el-viszi ismét.
Nem, ha most roszsz állapotod, nem úgy lesz
Még jövendõben. Tziterát fog ollykor
Fébus-is, ‘s mindég nem ereszt repûlõ
  Nyílakat íve.
Terhes inséggel rakodott idõdben
Légy erõs, ‘s bízzál. Okoson viszontag,
A’ midõn kedve szeleken meg-indúl,
  Vond-le vitorlád’.