Plinius Lib. VII. Epist. IX.

A’ lágy viasznak miképpen szolgál dítséretére,
Hogy a’ kéznek mindenképpen nyomúl intézésére.
És most Márs’ képét mutattya, most a’ bõlts Minerváét,
Most a’ Vénusét látattya, most a’ Vénus fiájét;
Mint a’ friss vizek bõvsége, nem tsak ólt lángokat is;
De mérsékelt hívessége nevel virágokat-is:
Úgy az emberi elmének, tõlle mennél tõbb lehet,
Még annyival tõbb félének, illõ, ha meg-felelhet.