Anakreon dalai.

I.
A’ Lant.

Akarám az Átridákat,
Akarám beszéllni Cadmust;
De lantomon a’ húrok
Zengnek tsupán Szerelmet.
Új húrt rakék, minap, fel,
És lantot is tserélék,
Hogy Hercules tsatáit
Énekleném, de lantom
Zeng ellenem Szerelmet.
Vitézek, Isten immár
Hozzátok! Imhol e’ lant
Dalol tsupán Szerelmet.

II.
Az asszonyok.

Szarvakkal áld Bikákat
Az Ég; Lovat körömmel,
Nyúlat sebes futással;
Fogakkal áld Oroszlánt.
Úszást adott Halaknak.
Madaraknak ád repûlést
A’ Férjfiaknak elmét. -
  «Nem adott az Asszonyoknak?»
Adott; de az mi? - Szépség!
Minden paizs helyett van,
Mind dárda, nyil helyett ez!
Meg-gyõz vasat, ‘s akár melly
Tüzet ha szép az Asszony.

IX.
A’ Galambhoz.

Szerelmetes Galambom,
Honnan, hová repülgetsz?
Ily illatos kenõ írt
Levegõ egen futosván,
Honnan lehelsz, ‘s tsepegtetsz?
Ki vagy, mi vagy, mi tzélod?

Anakreon követje
Vagyok Batillusához,
Ki bírja õt egészen
‘S uralkodik felette.

Eggy énekért adott el
Citére neki engem,
‘S én már Anakreonnak
Szolgálok illy dologban,
És néki most, Te látod,
Vagyok Levélvivõje.

Õ majd azonnal, úgy mond,
Szabadon botsát el engem.
De én, ha elbotsát is,
Önként fogolyja lészek.
Mit ér nekem repülnöm
Völgyön, hegyen, mezõkön?
Mit ér leszállni fákra,
Vad fû magokkal élvén?
Most én kenyérrel élek,
Ki tsipegetve önnön
Anakreon kezébõl,
Italt is ad borából,
Mellybõl ivott elõre.
Tánczolgatok, ha ittam,
‘S uramra szárnyaimmal
Lebegtetek szeletskét,
Osztánn alunni menvén,
Lantjára szállva nyugszom.
Ez minden. Elmehetsz már.
E’ tsátsogás, Barátom,
Eggy varjat is felülmúl.

X.
A’ viasz-Kupidóról.

Eggy kis Viasz-Kupidót
Arula eggy Legényke,
Én ellenébe állván,
Kérdém: mit ér ez a’ kis
Képetske, hadd vegyem meg.
Õ monda Dóri nyelven:
Adj érte a’ mi tetszik:
De tudd meg azt is eggyütt,
Nem mívem e’ Viasz kép:
Hanem nem élek azzal,
Ki mindenekre gerjed.
Tehát tsak add, tsak add, ne
Egy Drachma, e’ kis ágyast,
Te is pedig Kupidó,
Gyúlts engemet, ‘s ha hogy nem:
A’ láng között megolvadsz.

XI.
Magáról.

Igy szóllnak a’ Leányok:
Anakreon te vén vagy,
Végy tükröt és tekintsed,
Minden hajad lehullott.
‘S a’ homlokod kopasz már.
Van é hajam vagy elhullt,
Azt én ugyan magam sem
Tudom, de azt tudom jól,
Hogy vígadozni, annál
Illõbb az agg öregnek,
Mennél közelb halála.

XII.
A’ Fetskéhez.

Mit kell veled tsinálnom,
Te fetskelotska fetske?
A’ kell, hogy elmetélje
Ollóm te perge szárnyad?
Vagy ott belõl tenéked
Mint Téréus tövébõl
A’ nyelvedet kimessem?
Miért hogy édes álmom
Között, korán szavaddal
Tõlem Batillt elûzöd?

XV.
Az én kivánságom.

Gígesre semmi gondom,
Leg-kintsesebb királyra!
Bennem se semmi vágyás
Sem Urakra nints irígység.
Nekem kenetre gondom,
Hogy az szakállam öntse.
Nekem ma Rózsa gondom,
Hogy az fejem kerítse,
Fõ gondom a’ Ma nékem,
A’ hólnapot ki tudja?
A’ míg tehát napod szép,
Játékot ûzz, igyál bort,
Bacchusnak azzal áldozz.
Ne talám jön eggy betegség
‘S többet nem enged innod.

XVI.
Magáról.

Thébét te el-beszélled;
Más Trója sok tsatáit;
Én - meg-fogattatásim.
Engem nem a’ Lovas veszt;
Sem a’ Gyalog; se Gyályák.
Eggy új Sereg van, a’ melly
Engem szemével öldös.

XVII.
Az ezüst Pohárról.

Tudós Ezüst-kovátsló
Vulkán, tsinálj te nékem
Nem eggy vitézi fegyvert,
A’ hartz mit illet engem?
Eggy mélly Pohárt ugyantsak
Szélesre öblösíts ki.
Tsinálj pedig reája
Nem tsillagot, se Göntzölt,
Se szélveszes kaszás jelt.
Mit nékem a’ Fiastyúk?
Mit ér az égi Pásztor?
Szõllõtõvet fejezz ki
Nékem ‘s gerézdeket rá.
Szõllõ szedõ sereggel,
Sajtót reá aranyból,
Víg bornyomókkal eggybe,
A’ szép Lyaeus Istent,
Szerelmet és Bathyllust.

XIX.
Hogy inni kell.

A’ barna föld iszik, ‘s azt
Viszontag a’ fa issza.
A’ tenger a’ folyókat,
Tenger vizét meg a’ Nap,
A’ Hold napnak világit.
Mért állotok, Barátim,
Ellent, hogy én is innám?
Vagy: Miért ti is, Barátim,
Nem hagytok engem inni?

XX.
Eggy Leányhoz.

A’ Tantalus leánya
Lett Frigiába kõvé.
A’ Pandion leánya
Repûle fetske szárnnyal.
Én Tükörötske lennék,
Hogy szüntelen reám nézz.
Én bár ruhád lehetnék,
Hogy szüntelen viselnél.
Válnék neked vizeddé,
Hogy fördenél te bennem,
Lennék kenet, Leányom,
Hogy én reád kenetném.
Vagy melly kötõ galandod,
Vagy a’ nyakad körül gyöngy,
Vagy bár tzipõd lehetnék,
Tsak hogy tapodna lábod.

XXII.
Bathyllushoz. Jambusokkal, Németes szabad fordítás szerént.

Bathylle, dûlj le, kérlek,
E’ szép fa hívesébe.
Nézd, ingadozva mint zúg
Lágy fürtje gyenge galyján.
Túl rajta tiszta tsermely
Foly tsergedezve vígan.
Ki vólna, e’ kies helyt
Látván, ki elkerülné?

Trochaicusokban.

  Dûlj le, kérlek, itt Bathylle,
E’ kies fa hívesébe.
Nézd, miként a’ lágy levélkék
Ingadoznak gyenge galyján.
Rajta túl a’ tiszta tsermely
Víg folyása tsergedezget.
Hát ki vólna, a’ ki látván
E’ kies helyt, el-kerülné.

Szoros Jambus.  

Ez hívesen Bathylle
Üljünk le, szép ez a’ fa:
A’ lágy levél-bokor zúg
Lebegve gyenge galyján.
Mellette tiszta tsermely
Tsendes folyása gerjeszt.
Ki vólna e’ kies helyt
Látván, ki el kerülné?

XXIII.
A’ Gazdaságról.

Ha életet szerezne
A’ kints az embereknek,
Megõrzeném erõsen,
Hogy az Halál ha eljõ,
Vehetne bért, ‘s oszolna.
De minthogy az Halandók
Igy nem vehetnek éltet:
Mit is sóhajtozódom?
Mit is nyögök hijában?
Halál az én jutalmam.
Mit érek én arannyal?
Nekem legyen mit innom
És tiszta bort ihatván,
Legyek barátaimmal,
‘S Puha ágyakon hevervén
Víg kedvemet betõltsem.

XXV.
Magáról.

Ha iddogálom a’ bort,
Alusznak aggodalmim.
Mit nékem a’ baj, a’ bú,
Mit a’ nyögés, mit a’ gond?
Eljõ halálom úgy is.
Mért tsaljam én meg éltem?
Vígan tehát igyunk bort,
Lyaeus áldomását,
Midõn iszunk azonban,
Alusznak aggodalmink.

XXX.
A’ Szerelemrõl v. (Kupidóról).

A’ Músák le kötözvén
Ámort zöld koszorúkkal,
A’ Szépségnek od’adták.
Mindjárt szép Cytherea
Váltsággal keresésére
Indúl, hogy szabadítsa.
Hát im, bátor eloldják,
Nem mén, ott akar inkább
Szolgálatba maradni.

XXXIII.
A’ Fetskéhez.

Fris Fetske, lám te minden
Idén elõ kerülvén,
Nyárára fészket építsz;
Télben pediglen eltünsz,
Memphisbe, Nil vizéhez.
Ámos nekem szüntelen
Szivembe fészkelõdik,
Hol szárnyasul is ez már,
Ez még vagyon tojásban,
Ez félig is kibújt már,
És szüntelen kiáltnak
Nyilt szájjal a’ kitsinykék,
A’ kisded Ámoroknak
Nagyobbak adnak enni,
Ezek nagyokra nõvén
Meg másokat ki költnek.
Mit kell tehát mívelnem?
Mert nem nevelhetek fel
Már ennyi sok szerelmet.

XXXIV.
Eggy Leányhoz.

Ne fuss leányka tõlem,
Én õsz hajam tekintvén.
Sem hogy neked jelen van
Idõd ki nyilt virága.
Szerelmemet ne vesd meg,
Koszorúkba a’ fejérlõ
Liliom, tekintsd, hogy illik
Rósákkal eggybe kötve.

XXXV.
Az Europa képérõl.

Nézd e’ Bikát Barátom,
Eggy Isten ez valóban,
Mert hordja lám a’ hátán
Sidon jeles Leányát,
A’ tengeren megy’ által,
‘S habot hasít körömmel,
Eggy más Tulok sem is ment
El a’ tehén seregbõl
A’ tengeren hajózni,
Hanem tsak ez, tulajdon.

XXXVII.
A’ Tavaszról.

Tekintsd, tavaszra kelve,
A’ Rósa mint fakad ki!
Tekintsd, vizek dagályi
Miként le tsendesednek!
Tekintsd, katsák hogy úsznak!
Darvak miként repülnek!
Kiderülve fénylik a nap.
Felleg, homály szaladgál.
Dologra forrt az ember.
Az olly gyümölts meg indúl
Boristen áldomásán.
Levelek között, ‘s galyak közt
Levont gyümölts virágzik.

XL.
Kupidóról.

Eggy méhet Ámor eggyszer
Be bújva Rósa közzé,
Nem láta, sebet vész’
Az újja. Kap kezéhez
És hányva, vetve, jajgat
‘S hol futva, hol repülve
Kiáltja szép Citerét:
Jaj, oh Anyám, jaj, úgymond,
Jaj, tám meg is halok már!
Im eggy parányi szárnyas
Kígyó halálra tsípe,
Kit méhnek is neveznek.
Mond õ: ha ennyi kínt hoz
Fulánkja gyenge méhnek;
Mit kínozod, mit itélsz
Ámor, kiket nyilad sért?

XLVII.
A’ Vén emberrõl.

A’ vént, ha víg, betsûlöm,
Az ifjat is, ha tánczol.
A’ vén pedig, ha tánczol,
Õszül ugyan hajában;
De szíve még tsak ifjú.

LIII.
A’ Szeretõkrõl.  

Billegjek a’ Lovaknak
Vagyon farokra sütve.
Pártust magas süvegrõl
Könnyen meg esmer ember.
Én eggy tekintetemmel
Esmérem a’ Szerelmest,
Mert holmi gyengesége
Van szíve billegéûl.