Anapaesticus versek.

Mit szór sikertelen az élõ
  Sereg illy siralommal elegy jajt?
  Mért támad igaz java ellen
  A’ búba merûlt ‘s elalélt kin?

Immár keserü panasz enyhûlj,
  Az anyák szeme könye ne hulljon,
  Ne zokogjon senki halottján!
  Éltet szerez a’ mi halálunk.

Az aszott magok így kivirítnak,
  Meghalsz elébb ‘s letemetve,
  Ezek a’ gyep alól kiadódván,
  Nevekednek elébbi kalásszá.

Most Föld, te bévegyed, ápolgasd
  És lágy kebeledbe fogadd ezt,
  Nemes emberi test töredékit
  Hív gondviselére ajánlunk.

Lélek lakozó helye volt ez,
  Kit az Isten szája lehellett,
  A’ bölts tudomány laka ebben,
  Mellynek felemelt feje Krisztus.

Ide zárt tagait te fedezgesd,
  Bizonyára kikéri tetõled
  Azokat valahára Teremtõnk,
  Mint képeit és adományit.

Tsak jõjjön ama kiszabott nap,
  Mellyben betelik mi reményünk,
  Megnyílva ki kell adakoznod
  Valamelly tetemet mi letettünk.