Rélánd Adorján’ Galatéája.

Elsõ Alagya.  
Tûnõdik magában a Vers-író, hogy szeretnie kell.  

Nints haszna! - híjában küszködöm szívemmel,
  Híjában hartzolok gyenge szerelmemmel!
Haszontalan futok magam’ ki-ragadni,
  ’S édes járma alá’ nyakamat nem adni.
A’ fel sem vett Vénus nyíla szívem súlytja,
  El-aludt fáklyámat mérge jobban gyúlytja.
Ama’ tegzes Istent, valaki meg-veti,
  Boszszúálló kezét vessztére készteti.
Mennyit mondám: Senki szerelembe nem ejt,
  E’ mézzel bé-vont-szín mert gyilkos mérget rejt,
Sõt még szememmel-is a’ ként szövetkeztem,
  Jártomban világát a’ fõldnek szegeztem.
Ide oda széllyel hogy ne tekintgessen,
  Szívem’ sérelmére sebet ne vehessen.
Jaj! hol most el-tökélt elmém’ fel-tétele,
  Mellyrõl ujontan vólt állandó hitele,
Hogy soha sem lobban szerelme’ fáklyája,
  Senki Leánnyának hogy nem leszsz szolgája!
Hanem, önnön magát adván az Egeknek,
  Társa leszsz az égi tiszta seregeknek.
Oda van már mind az! Bõltselkedõ eszem
  Ha mi van-is, engem’ el-hágy, észre veszem.
Mind azt Galatéa, tõllem el-széleszti,
  Víg gyönyörûséget, melly elmém’ téveszti!
Óh új láng! emészted velõmet tûzeddel!
  Égetsz, bár hideg vagy, titkos melegeddel!
Meg-botsáss, ha talám hogy szeretlek, vétek,
  ’S légyen e’ szerelmem vádolható Vétek:
Ez edgy vétkemmel-is ellened véttete
  Érdemid soksága, ‘s méltó tekíntete.
Óh kívánságimat ellenzõ álnok sors!
  Illy közzel el-zárni bennünket mért vagy gyors?
Én nyomorúlt! óh bár reménylnem lehetne,
  A’ mit szívem kíván, hogy rá szert tehetne!
De ha e’ reménynyel szívemet táplálom,
  E’ reményemet-is véteknek találom.
Melly kevés elmém még meg-maradott bennem,
  Bolond szerelmemben nevet, mit kell tennem.
Dolgomat továbbá az sem igazolja,
  Már vakmerõséggel vágyásom’ vádolja.
Magam lévén Bíró a’ magam ûgyemen,
  Kárhoztatom magam’ tulajdon székemen.
Titkolnom kell ûgyem’ más ítéletétõl,
  Belsõ hánykodással forr szívem hevétõl.
‘S melly erejét maga bennem apolgatja,
  Még önnön magával kínját hordoztatja.
Ha pedig találom néked jelenteni,
  (Másként mit-is tudok tõlled reményleni?)
Azt fogod bizonynyal mondani, már értem,
  Baráttságod jussát szerelmemmel sértem.
Ki Vénust, ‘s Isteni fegyverét katzagod,
  Meg-vallott tûzemet hogy álja haradot?
Félõ, hogy sértetvén, ha hallod e’ titkot,
  Új lángomra mondaszsz száz ‘s meg ezer szitkot,
Talám örökre-is el-tíltaszsz elõlled?
  Áh! melly bûntetést vesz kevély lángom tõlled!
Ha tekíntetedtõl örökte tíltatva,
  Kell élnem idõmet, tõlled meg-fosztatva!
Soha bús szeretõd’ napja úgy nem derûl,
  Nyögéseinek setét éjjelébe merûl, - - -
Távozzatok tõllem! mi közöm hozzátok,
  A kik világunkra Fébust bé-hozzátok?
Tüzeket okádó gyors lovai hadján,
  Fussatok, melly felé tettzik az ég padján!
Tisztábban világit elmémre tsillaga
  Szerelmemnek, mint sem Apolló-is maga.
Edgy ortza boríthat én rám setét éj-félt,
  Edgy ûzheti azt el, edgy deríthet rám Délt! -
Mi haszna, tüzemre nyert szabadságomnak?
  Szabadságom oka leszsz dühösb lángomnak.
Minek edgy égõnek olly közel ülések,
  Hogy szinte térdünknek leszsz közösûlések?
Minek az ollykori nyájas tekintetek,
  Mellyeket gyakorta reám képzelgetek?
Intselkedõ Vénus velem hányszor láttat,
  Még-is egyedûl tart, hozzád nem botsáttat!
Tudniillik, mint Tantal ez Almák bõvében
  Nem eszik, nem iszik a’ víz közepében:
Úgy Galatéáról én tsak Verset írjak;
  De magával soha örökké ne bírjak?
Hazudjak! ezen szóm bé ne tellyesedjen!
  Sõt Galatéám-is e’ lánggal gerjedjen!
Õ is ama’ Istent érezze erében,
  Kinek még hatalmát tagadja szívében!

Második Alagya.  
Ugyan azon tünõdés.  

Istenek! éltemet kik védelmezitek,
  Jertek, segítsétek, ha segíthetitek!
E’ bajon: állandó tûz gerjedt szívemben,
  ’S már mit tselekedjem, nints itélétemben.
Oh! soha velõmbõl kit ki nem törûlök,
  Galatéa! hóltig tsak érted hévûlök!
A’ jó Ész, melly vala olly bizodalomba,
  Hogy nem esik soha Pásusi gyalomba,
Melly hitte, hogy onnan, lõtt nyíl nem sértheti,
  Ama’ gyermek Istent mivel meg-gyõzheti,
A’ jó Ész, melly bírta Elmém’ mozdúlásit,
  ’S tudta tsillapítni sebes rohanásit;
Most hirtelenében bennem meg-tompúlván
  Tsendességre indúlt, tsak halgat bámulván.
Híbázok: nem halgat; sõt ennekelõtte
  Fel-gerjedt tüzemet a’ melly le-öntötte,
Most hamvában levõ szikrámat fújkálja,
  Maga jobban jobban éleszti, táplálja.
Tsapongó érzésem hajdan ha szédített,
  Az Erkõlts utára illy szókkal téritett:
Óh szánakozásra méltók, nem tudjátok
  A’ szerelem, melly sok gonoszt von reátok!
El-múlik a’ szépség, el-vész ez idõvel,
  El-enyészik edgy ‘s két rövid esztendõvel.
Az Idáliai Istent kerûljétek,
  Nyilait míg lehet, tõlletek ûzzétek!
Illyen intésekkel meg-erõsíttetve,
  Egészen el-vóltam magamban hitetve,
Hogy ártatlan szemmel Vénust-is nézhetném,
  Szerelmem reá-is fel-nem gerjeszthetném.
Verõdött edgy Leány nem tudva elémbe:
  Mindjárt meg-rezzenve ez ötlött elmémbe:
Meg-ne háboríttsa ez békességedet,
  Vigyázz, gyõtrelembe ne ejtse szívedet!
Szemem, elmém róla mentem el-fordítám,
  Magamat a’ tûztõl így meg-szabadítám.
Most a’ jó Ész Te gyöngy képeden meg-álván,
  Óh leg-szebb Teremtés! ‘s szépséged’ tsudálván,
Maga így szóll nékem: Melly bõltsen tselekszel,
  Hogy e’ szeretettõl kerûlve melegszel!
Ne is vess akadályt törvényes tüzednek,
  Most magam engedek szabott törvényednek.
Hányszor intettelek, hogy soha ne szeress?
  E’ méltó szépségben most ám kedvet keress!
A’ ki azt meg-látja, ‘s nem gerjed szerelme,
  Tsupa ostoba az, nints abban jó elme!
Ki tûrhesse habos fodrait hajának,
  Melly díszt ád elefánt tetem homlokának?
Karjait, ‘s kezeit? mellyeknél mik szebbek?
  Illetetlen hónál ezek fejérebbek.
Áh! ki szenvedhesse rósa-szin ortzáját,
  ’S mintedgy tsókot kérõ ki-dûlt dombotskáját?
Szemét, szerettetvén, ‘s szeretvén ki lássa?
  Galatéa Vénus Isten-aszszony mássa!

Harmadik Alagya.  
A’ Páros életrõl.  

Bóldog, kinek a’ szûz Szerelem, számára
  Nyugodalmos útat nyított országára!
Bóldog, ki juthatott tsendes életére,
  Reményit házassága tellyes örömére!
Bóldog, ki el-tõltvén fijatal ideit,
  Sok tévelygések közt fáradt esztendeit,
Mint már elmúltakat hátúlról nézheti,
  ’S éltét óhajtozott véggel rekesztheti.
Tsak nézi az, mások’ kéttséges ösvényit,
  Kik most veszik szívek elsõ kelevényit!
Ah! veszszen, valaki szerelmét meg-veti,
  ’S szelid járma alá nyakát nem teheti!
Kõ annak értz melyje, keményebb annál-is,
  Fagyosabb, el-hiszem, Rifei hónál-is!
Mikor meg-gondoljuk az édes tsókokat,
  A’ kedvellett mellybõl forró buzgásokat,
A’ mézzel nedvesûlt ajakak’ mozgásit;
  Érezzük Lelkünknek el-ragadtatásit!
Más kín fába fûbe talál segedelmet,
  A’ Szerelem meg-vét Orvosi védelmet.
Melly édes nyúgodni gyenge kebelébe,
  Midõn szép Nimfád vesz Téged gyöngy ölébe!
Midõn fejér karja meg-öleli nyakad’,
  Szája galamb módra tsókolja ajakad’!
Mint a’ fürttel rakott szõllõ-veszszõ szorúl
  Meg-köttetve; ‘s széllyel levele ki-borúl.
Melly édes, karjával által-fogattatva,
  Mint erõs gyémánttal hozzá kaptsoltatva
Ezernyi tsókokat kevesétõl venni,
  Ezernyi tsókokat kedvesére tenni!
Mit mondok? tsókokat? sõt, Lelkünk’ harmatját,
  És Pesztumi Rózsák tavaszi illatját.
Bír az a’ Paktólus arany fõvenyével,
  Gyöngy termõ Indusnak bír minden gyöngyével!
Tesz valamit, ha van kinek jelenteni
  Titkos panaszunkat keblébe önteni.
Enyhitése ez-is nehéz gyötrelmünknek,
  Édes vígasztalás fájdalmos szívünknek!
Tesz valamit, midõn akármelly ûgyében
  Kéttséges életünk kínos veszélyjében
Esmerhet ez ember olly társat magának,
  Ki társa kedvének, ‘s szomorúságának!
De jáj! melly napokat kedvesen képzelek,
  Magam örömökkel tám soha sem telek!
Talám Istenûnknek ez rám végezése,
  Hogy kívánó elmém álom képzelése
Verseimnek légyen tsak matériája,
  De ne következzék valóság reája!
Hát, gyászos halállal küszködõ szememnek
  Bé-fogója nem leszsz keze kedvesemnek?
Hát, az Elisium kies határában
  Egyedûl fog Lelkem bújdosni magában?
Árnyékom egyedûl száll-é Eleimhez,
  Hamvaikban öszve-rakott Õseimhez?
Még-is, szerentsétlen Testem ha sírba száll,
  Így szóll: ki ismerve sírom’ felett meg-áll:
Melly méltó lett vólna ez-is szerelmére,
  Szabad párossága’ gyönyörûségére!
Méltó, hogy a’ miket éneklett Versével,
  Érezze valaha önnön érzésével!

Negyedik Alagya.  
Galatéán való meg-nyúgovás.

  Mikor leszsz az a’ Nap, ditsõ Szépség! mellyen
  Óh Galatéa, jöszsz hogy karom õleljen!
Tégedet óhajtlak, Tégedet kedvellek!
  Gyúlt lángom’ tenéked áldozva tisztellek!
Semmi gondom nékem senki Leányára,
  Nints gondolatimnak más tzélzott határa!
Edgy-is szerelmével velõm’ nem motskolja,
  Gyenge hevûlésem’ edgy-is nem okolja!
Nem hánykodik elmém ismét habja között,
  Melly bizonytalanúl ez elõtt ûldözött.
Kétséges tengernek hajóm’ nem eresztem,
  Hol tzélzott partomat ezerszer tévesztem.
Napjaim számtalan tûzzel eddig múltak,
  Változó melyemben ezer fáklyák gyúltak.
Hányszor óhajtottam: Bártsak meg-nyúgodna
  Már edgyen, ‘s annyihoz szívem ne kapkodna!
Bártsak tsak edgy partra hajóm törekedne,
  ’S óhajtásom szerént rá ki-verekedne!
Az Istenek ebben jól tettek Lelkemmel,
  Mert már Galatéa parantsol szívemmel!
Szerelmem’ szikráit zabolán õ tartja,
  Õ leve hajómnak edgy ki-kötõ partja.
Edgy Galatéa már ki velem szerettet,
  Õ ki síránkoztat, õ a’ ki nevettet.
Írt Verseim által õ él, ‘s híresedik
  Ha ezt Verseimnek végzési engedik!
Reményem! e’ tüzem hozzád méltatlannak
  Ne véld; sõt fogadd-el e’ munkáját annak,
Ki magát egészen szentelte hívednek,
  Örök Tisztelõje lévén személyednek!
A’ Fõ-végezések velem tselekedjék,
  Hogy Lelkem mindenkor Lelkedtõl éledjék.
Játszi szemeimet hogy Te legeltessed,
  ’S levegõ-egeddel melyem leheltessed;
Kedves Leány! nékem szememnél kedvessebb!
  És kedves szememnél ha mi még betsessebb!
Téged minden órán a’ szívemen lellek,
  Távol-létedben-is elõttem képzellek!
Téged ott-is, a’ hol szememmel nem érlek,
  Elmémmel mindenütt nyomodban kísérlek,
Sõt képed játszódtat az éj árnyékában,
  ’S akkor vagy, bár ne tudd, szívem bírtokában
Mihelyt pedig a’ Nap aranyos sugárit
  Emelvén, zavarja örömöm határit;
A’ Te Neved mindjárt, melly nyelvemre akad,
  Szám leg-elõször-is önként arra fakad.
A’ Te Neved, mellynek lészek imádója
  Valamig nem készûl testem’ koporsója:
A’ Te Neved, melly úgy elmémbe rejtetett,
  Hogy minden betûje szívemre mettzetett.
Szívemre? mit mondok? nem a’ Te szívedre!
  Enyim vólt; Tiéd lett edgy tekíntetedre!
Az, már a’ Tiéddel meg-elegyíttetvén,
  Te reád bízatik néked engedtetvén.
Fel-adott kezeket nyúlyt bilintsed alá,
  Bány vele, szerelmed ha már el-foglalá!
A’ nagy Rajna elébb Garamantákhoz tér,
  A’ Nilus, és Indus Batavi fõldet mér,
Magam jobb kezemet elébb el-felejtem,
  Mintsem szépségedet szívembõl ki-ejtem.
És mikor másra tér reád gyúlt hévségem,
  Légyen az, nem bánom, leg-utólsó végem;

Ötödik Alagya.  
A’ beteg Galatéához.

  Hát, kínos, forróság gyõtri belsõ-részed!
  Fekszel! ‘s nyoszolyádból magad fel-nem vészed!
Hát, illy bóldogtalan tûz gyúlytja velõdet!
  Forrázó hévséged bádjasztja erõdet!
Szemeidtõl könnyû álmod el-elenyésze!
  Galatéa, díszem, ‘s Lelkemnek edgy része!
Oda a’ tsendes éj édesen tõltése,
  Kedvelt étkeidnek kelletlen ízlése!
Kékûl színek öszve-vonúlt tagaidnak.
  A’ gyõzött Természet enged fájdalmidnak!
‘S le-nyomván méltatlan súlyja nyavalyádnak,
  Kéntelen terhévé lettél nyoszolyádnak!
Jaj! hol országolnak most annyi játékink!
  Kedvünk, ‘s múlatságos idõ haladékink?
Hol rózsa-szin szádnak gyönyörû hangzatja,
  Elõttem annyiszor öntött fojamatja?
Mind ez kedvességek, mind enyi szépségek,
  Edgy ágyba lankadnak, ‘s osztályos inségek!
Tudniillik, ama’ láng itt el-hatalmozott,
  Mellyet a’ hideg víz, ‘s meg-hûlés okozott!
Orvoslást próbáltunk: de semmi hasznára!
  Nintsen Epidaurus ‘s Tenedos javára!
Szükség mást keresni ki baját enyhíttse,
  ’S óhajtásom igaz szívvel tellyesíttse!
Isteni Minerva szánja ki õ Híve,
  Õ neki szinte úgy van orvosi míve.
Nékie könyörgök bús versekkel, sírva,
  Hogy el-hagyhasd ágyad, tagaiddal bírva.
Õ fog esedezni mintedgy Isteni vér,
  A’ Klárusi Isten így kérésedre tér.
Vagy kérésem inkább hajtja e’ Feleséget:
  Kit e’ nyavalyában hív szerelmem éget.
Éget te szerelmed, mellyet apolgatok,
  ’S hogy Szeretlek, mind ez valamit mondhatok.
Mert mi szerelmünket a’ ki le-festhetné,
  A’ Tsillagokat-is kézzel illethetné.
Melly nagy légyen bennem a’ titkos szerelem,
  Tsendes halgatásom el-árúló jelem.
A’ melly mennél jobban forr, ‘s nagyobb hévséggel,
  Titkoltatik annál nagyobb mesterséggel.
Óh bár lékötözne engem’ Te köteled,
  ’S edgy tereh szegezne edgy ágyba Te veled!
Nem lenne olly nehéz kettõnknek gyõzelmünk,
  Vagy edgy orvos lenne két részre védelmünk.
De tám Galatéám, hibáz képzelésem
  Szerelmedben, ‘s meg-tsal még jövendõlésem.

Hatodik Alagya.  
A’ szabott Órába való meg-tsalatkozás.

  Minap Galatéa tsak lassan sugallva;
  Beszédem van veled! mond hozzám szóllalva.
Nem vólt alkalmatos az hely szeretõknek:
  Ellenünk vólt szemek sok féle nézõknek.
Ezt-is Galatéa bátor titkon ejté,
  Alíg foghatni-meg hogy senki se sejté. - -
Bámúl, haboz elmém, téved gondolatom,
  Kéttséges szélvészszel belõl hányattatom,
Mint az Egéumi tengerek öblében
  Délós hányattatik a’ habok keblében.
Nem jut semmi út mód, reménység eszembe. - -
  Az edgy Galatéa tsüggedezésembe
Magát nállam elébb edgybe fel-találja,
  A’ módot és reményt ekként ki-formálja:
Hólnap, úgymond, mégyek én kilentz órára
  Ama’ víg zõldségre, a’ Város-aljára.
Te-is hogy oda jöjj szoros gondod légyen,
  Ott melly beszédem leszsz veled, véghez mégyen.
El-válunk - - az éjjelt tõltém unalomba,
  Noha kedvesemet láttatja álmomba.
Noha kõltõtt tsókkal tisztelem ortzáját,
  Majd el-tûnni látom ébren gyenge száját.
Melly szitkokkal Fébust már nem szidalmoztam,
  Lassú késedelmén hogy el-unatkoztam!
Hányszor kettõztettem nyögve sóhajtásom:
  Irígy! hozd a’ napot mellyre van vágyásom!
Gondold Dafnét, magad leg-elsõ szerelmét!
  És mind, kik érzették fáklyád’ gerjedelmét!
Midõn habjaiban Tethys óhajt Téged’,
  Rohanó lovaid’ sûrgeti készséged!
Galatéa hozzád nem méltatlanabb gond:
  Isteni kegyelmed’ tõlle-is meg ne vond!
Alkalmatos õ-is szikrád’ éleszteni;
  De alkalmatosabb engem’ gerjeszteni. - - -
El-jött a’ kívánt Nap, ‘s a’ kedvesebb óra,
  Ah! nekem melly gyakor óhajtozó szóra!
Az el hagyatandó kapú irígy zárja
  Immár le-vétetik, ki ‘s bé ki-ki járja.
De jaj! alig lépett lábam küszöbére,
  Homály borúl napom’ bíztatott fényére!
Setét fellegekkel az ég bé-vonúlva
  Tõltödik az esõ zápora zúdúlva.
Maga Pallás ismét dühödvén mérgével
  Már nyílait szórja haragos kezével!
Gyilkos menyköveit illy sûrûn kûldözte,
  Midõn a’ Görögök hajóit ûldözte.
Én nyomorúlt fejem, tsak nem el-ájúlva
  E’ szokatlan menykõ hulláson bámulva
Meg-rettenek! ajtóm nyomba viszont bé-zár,
  Meg-rettenek! engem’ haszontalanúl vár
Galatéa; nem jõ félénk szeretõje.
  Nints nékem, nints néki kedv tellyesítõje!
Óh iszonyú vétek! - fordíthatatlan kár! -
  Ó gonoszság! ‘s olly bûn, melly méltán halált vár! - -
Hérót tsak így vévén Leánder szívére,
  Nem lett vólna soha szerelme kedvére!
Nem lett vólna Fédra Théseus’ prédája,
  Sem ellenség közt nyert Antiopéája!
Orkomenus vára ezer veszélyjébe
  Jött Kreon’ Leánya Herkules ölébe!
Nem fél a’ vizektõl, sok tengereket mért
  A’ Trójai hajó, Helenához úgy fért!
Nagy dítséretére Orféusnak a’ vált,
  Euriditzéjérért hogy pokolba le-szált!
Hogy el-óldja, ‘s bírjon az Andromédával,
  Rémítõ vadat õlt Perseus dárdával!
‘S én Galatéámat ollyba nem tarthatom?
  Edgy kis zápor miatt tõlle el-vonatom?
Én tunya házamban otthon lappanghattam?
  Rút dolog! tsak ennyit hogy ki nem álhattam!
Miért múlatám-el gyáván kedvesemet?
  Okozván helytelen tsúfos félelmemet
A’ háborodott ég kóborló menyköve,
  Dörgõ tsattogással melly ellenem jöve.
A’ kiért tartozám minden el-követve
  Éltemet utolsó veszélyjére vetve,
Thérodámás búsúlt vadaira kelni,
  ’S velek szembe-szálván õket ingerelni?
Kihez tûzön lángom tisztem vala mennyi,
  Kívánsága nélkûl értem mért kell lenni?
Bánom rút tettemet! Menyköved érdemem!
  A’ Jupiterénél melly méltóbb félelmem!
Leg-engedelmesebb szelíd Galatéám!
  Engedj-meg vétkemnek, nézz jó szemmel reám!
Mutasson lágy szíved szelíd kegyességet!
  Ne viseljen hozzám gyémánt keménységet!
Ha ugyan vétkemet nézed; e’ kérelem
  Merõ tartozatlan ajándék, ‘s kegyelem.
De meg-edgyez még-is ez Te szépségeddel,
  Kegyelem sugároz néked két szemeddel,
Mellyet irgalmatlan ha meg-fogsz tagadni,
  Maga fogja magát önként nékem adni.

Hetedik Alagya.  
A’ Galatéa’ szemeirõl.

  Szép Leány! szemedre ‘s hajadra-is lobban
  Szerelmem; de még-is szemedre nagyobban.
Óh igen gyors nyilak! Óh hathatós szemek!
  Óh lángomra termett világló tetemek!
Miért sértett szemem reátok függesztve
  Annyit néz titeket, pillantásit vesztve?
Fáklyái lángjának magam útat adok,
  Mellyel tudom, hoszszas égésre gyúladok.
Nints elõre való vigyázásom, látom,
  Ellenségim’ magam könnyen bé-botsátom.
Elmém tsendes nyúgta azoktól sértetett,
  Mellyel éltem, míg illy lángom nem illetett.
Hogy a’ szomszéd erdõk sok sóhajtásimmal
  Hangzanak; hogy a’ fõld ázik siralmimmal.
Hogy tereh testemnek szokott nyugodalma,
  Bádjadt tagaimnak nyoszolyám unalma,
Hogy olly sok éjjelim álmatlan enyésznek,
  Mellyek, óh esküszöm, századokat tésznek,
Hogy más edgy se tessék, bár sok igyekezzen,
  Hogy tanúlásimnak idõm ne kedvezzen,
Hogy siralmaimat sokan ki-tsúfolják;
  Mind ezeket: szép Szûz! szemeid okolják!
Még-is én nem szûnöm nézni e’ szemeket,
  ’S szeretem, bár szelnek szívemen sebeket,
Más felé fordúlni hányszor erõltetem
  Szemeim; de el-hágy jaj, igyekezetem!
Sõt ha én azokat színte bé-húnynám-is,
  (Mellyet nem tehetek, bátor akarnám-is:)
Úgy-is szemem-héjján által bé-hatnának
  Fúlánkjai ki-lött szemeid nyilának.
Mint a’ villám, melly a’ magas égbõl le-száll,
  Útat nyít magának, semmi ellent nem áll. - -
Mivel fizet nékem annyi gondért szemed,
  Leány! magad arra tanítsd-meg tetemed!
Majd midõn edgy ágyba nyugodni magaddal
  Engedsz Galatéa, mint Házas-társaddal,
Kezdvén az álomtól e’ szemek bádjadni
  E’ szemekre fogok fris tsókokat adni,
‘S meleg szám veri ki belõlök álmodat,
  Édesen lankasztó szunnyadozásokat.
Te pedig szemedet tsak gyengén fel-veted;
  De ismét le-tsapod, mert nem emelheted,
El-lankadásodat úgy jelented nyögve,
  Hadd alugyam Kíntsem! mondván nyöszörögve.
Ha újra tsókollak: ki nyúlytod jobb kezed,
  Kedvesed el-vetni azzal igyekezed.
De lankadtságodban nem bírván, el-ejted,
  Kebelembe esik kezed, ‘s ott felejted.
Akkor meg azt fogom, magamhoz kaptsolom,
  És gyengén e’ gyenge kezet meg-tsókolom;
Tsókolom, azokat adván e’ kezednek,
  Mellyeket nem akart engedni szemednek;
Azután nyakamra, ‘s majd melyemre tészem,
  Mellytõl meg meg újjabb hevûlésem vészem,
E’ hevûlés újra szerelmem gerjeszti,
  Míg nem lassan lassan szívemre sûlleszti.
Illy gyönyörûséget vészek én szemedbõl!
  ’S éjjeli harmatot szívárgó kezedbõl.
Így soká múlatva nyakadba borúlok,
  ’S szemeidhez ismét új tsókokkal nyúlok.

Nyoltzadik Alagya.  
Szeretõ barátjáról.

  Melly szívet kemény héj minap borít vala,
  ’S Szithoni havakat gyõzõ jég fagylala,
Mellyet nem hajthata-meg senki Leánya,
  Enged, ‘s a’ Pásusi Isten új zsákmánya!
Gyúl tüze, ég; gyenge szívén vett hatalmot
  ’S gyenge szerelem, ‘s már ûz diadalmot!
Isten asszony, fejed koszorúd keríttse,
  Diadalmos mirtus hajad ékesíttse!
Meg-gyõzték nyilaid a’ vas keménységet,
  Alád hódoltatál kevély ellenséget.
Bár erõsítette melyjét hármas pais;
  Isteni fegyvered bé-hatott abba-is.
‘S úgy sérté haragod nyíla szíve táját,
  Hogy érzette szinte sebesedni máját.
Örvend, hogy már melyjét új hévség égeti,
  Hogy meg-vetett Zsoldját alattad szedheti.
Hogy láttam, bámulva magam’ el-felejtém,
  ’S újjaim’ ki-nyítva kezembõl ki-ejtém
Reménységem kivûl kapott tzéduláját,
  Mellybe jelentette szokatlan fáklyáját.
Alig adtam hitelt szemem látásának,
  Meg-vallom, szeretlek, illy szók írásának.
Most menjen bár, ‘s bízzon tudós Athénébe,
  Keressen védelmet Minerva nevébe!
Mit használ Minerva mívébe merûlni?
  Mit a’ Múzsák serge között meg-vénûlni?
Nekem, (Mesterségek ‘s Múzsák, engedelem!)
  Nekem életemnél kedvesebb edgy szerelem!
Meg-tsonkítjuk számát gyönyörûséginknek,
  Kik Oskolán tõltjük szépit ideinknek.
Szabad szerelmünknek édes mestersége
  Édesebb tanúlás, nagyobb kedvessége.
Betsesbb esmérete víg nyájasságának,
  A’ szinmézzel fojó páros nyoszolyának.
Hogy én, Galatéa! nállad nélkûl légyek,
  Nem kell, illy kötéssel alkura nem mégyek,
Senkinek temérdek kíntse, sok jószága,
  Nem az Arabsoknak minden gazdagsága,
Nem a’ veres tenger betses tsiga fénye,
  A’ fekete Indus’ vizi keresménye.
Nékem, Galatéa, Te van bóldogságom,
  Te vagy leg-fõbb részben summált kívánságom!
Te Krétai Isten’ italnál kedvesebb,
  Attikai méznél tsak Te vagy édesebb!
Te általad híre fog élni versemnek,
  Tsak a’ Te nevedrõl kél dísze nevemnek.

Kilentzedik Alagya.  
Az el-távozott Galatéa.

  Hát el ment, ‘s itt lakni Galatéa meg-szûnt?
  A’ Gyönyörûségek serge vele el-tünt?
Hát, kegyetlen, örök panaszra büntette
  Azt, kivel szerelme tartós frigybe tette?
Más szeretõt választ, meg unvánn engemet?
  Más viszi el nékem ajánlott kintsemet?
Más öleli fejér karjait karjával?
  Lábát titkos módon más nyomja lábával?
Balúl jövendõlõ Szerelmem igy tanít,
  Távol lételemben mindeneket gyanít.
Ki a’ szeretõknek tudja tsalárdságit,
  Mindenütt félteti mások ravaszságit.
Éneklõ szájának Isteni hangzatja
  Mást fog tsudáltatni, más fûlét múlatja.
Ah! hányszor sétálgat árnyékos berkekre;
  Idegen kalaúzt követvénn ezekre?
Ki, habzó elméjét a’ mezõn szédítí,
  ’S ezer tsal-vetéssel pártjára térítí;
Tám bús siralmához kõnyvét-is öntheti,
  Illy mesterségekkel õtet meg-ejtheti.
Ah! hányszor kínálja ez álnok, Teával,
  Által-adásában játszvánn az újjával?
És, ‘a melly ki-telik ennek elméjétõl,
  Új mesterségeket tanúl vendégétõl.
A’ fel-tett étkekbõl midõn mások esznek,
  Titkos szerelmekkel ezek elégesznek.
Szemõldöke szóllván jelekkel titkossan,
  Nyög, sóhajt; nem mervén szóllni világossan.
Mivel nem engedi egyszerre szerelme,
  Hogy szavának legyen alkalmas értelme.
‘S vallyon Galatéa mit hajt mind-ezekre?
  Meg-állhat e’ enyi intselkedésekre?
Talám gyarló szívét új szikrája gyúlytja,
  ’S õrõkös járomra önnön nyakát nyúlytja.
Hogy ha tsendes éjjel fénylik az ezüst Hóld,
  ’S Ahoz, melly ragyogó lángokat az ég tóld;
Edgy idegen férfi’ tsábító szavára,
  Hívatván; megy a’ Ház leg-felsõ tájára.
Tudniillik, az Eget hol közel nézhetik,
  Leányom a’ felsõbb házakra vitetik.
És, ha talám meg-tsúsz egy gráditson lába,
  Miként kap hozzá karja hamarjába?
‘S Ölelésére nyúl kartsú derekának,
  A’ mennyeiek- is mellyet kívánnának.
Talán gyöngy szájának rózsáit-is, kedve
  Ellen szedi? Az én tsókjaimat szedve!
Lassodj istentelen! ah! hagyj békét ennek!
  Féld boszszúállását a’ nyilas Istennek!
El-vesztedre rohansz! tüzem mért illeted?
  Szentség-törõ fejed’ menykõvel ütteted!!!
Óh! ha panaszimat szívem ki-önthetné!
  De úgy, hogy panaszim’ tsak ez edgy érthetné!
Hogy egyedûl néki áldozott szívemet
  Biztatná, ‘s ditsérné erõs hivségemet!
Óh edgy éjj! óh melly sok nappalokkal fel-érsz,
  Melly Lelkemnek enyi örömöket ígérsz!
Vonja-meg bár a’ Hóld rezgõ világait,
  Rejtse minden tsillag fényes sugárait;
Setét éjj, setétség azt el-nem boritja,
  Kire Galatéa sugárit forditja.
Gyöngy Hóld! bár boszszankodj, hogy ezt kell hallanod,
  Tisztább ez Te nálad, szükség meg-vallanod!
Tisztább! ‘s fáklyájait szebben ragyogtatja,
  Ólthatatlan tüzét midõn villogtatja,
Mint az ég kárpitjánn amaz önnön magok
  Örökös lángjával lobogó Tsillagok!
Óh én Fényem! kinek víg ölelésétõl
  Tiltatom az Egek rám mért Végzésétõl!
Midõn Te erántad reményem, ‘s félelmem,
  Egymást szüntelenûl fel-váltó gyötrelmem,
Akár emlékezz még róllam; akár Téged
  Már el-fogott hideg feledékenységed;
Tõlem mindazáltal e’ belém rejtett tüz
  Rólad felejtkezést mind vég nélkül el-ûz.

Tizedik Alagya.  
Levél Galatéához.  

Lelkemnek edgy része, Galatéa! ha még
  Rélandoddal gondolsz, ‘s hozzám szerelmed ég;
Ha még a’ maradok állandó szívedben,
  A’ kinek tartattam jelen lételedben:
Vedd el, a’ mit írok reszketõ kezemmel,
  ’S még kezemnél inkább reszketõ szivemmel!
Bús elmém kéttséges szélvészszel hánykódik,
  Mint ki ellenkezõ útakkal bajlódik.
Mert most képzel, hívenn emlékezni Téged,
  Most ismét, meg-bánni ajánlott hívséged,
Most, Galatéa-is mondom, sóhajtgatja
  Önnön szeretõjét, ‘s tüzem apolgatja.
Majd ismét panaszlok, hogy máshoz hajlandó
  Álhatatlan tüze, ‘s hite változandó.
Gyanakszom, tám gyúlvánn idegen szikrákkal
  Mást fog bóldogitni házasi fáklyákkal,
Kérkedik edgy, vagy más, hajdani tzimerrel,
  Nagy hírü Õseit elõ-rakja szerrel.
Ékes Palotáit kõlti mint akarja,
  Sok Assíriai Oszlopa, ‘s Ugarja,
A’ Világot, mellyre vágyna kevélysége
  Hozzá-teszi; ‘s hogy sok gyöngyei bõvsége.
Ah magamé! ‘s vallyha igazán a’ lenne!
  A’ mérhetetlen kints Tenéked mit tenne?
Mit a’ Nagy Név, mellyet lelsz tám edgy embernél?
  Meg-ne tsábíttassál! ezekkel mit nyernél?
Nem elégíti meg ez, a kivánságot.
  A’ bõvség nem könyít nevelt szomjúságot.
Mi a’ tûzes Vénus, az igaz Szerelem,
  A’ tréfa, melyben nints tsalárdság, ‘s sérelem,
A’ víg enyelgések, tsókok, nyájasságok,
  ’S még a’ szeretõknek ha mi kivánságok:
Ha mind ezek eránt ítélni tudhatnál,
  Elõttem senkitõl el-nem ragadtatnál.
Semmi Nevek tõlem el-nem választnának,
  Sem új lángok máshoz benned nem gyúlnának.
Kupidó ruhátlan, Vénus mezítelen.
  Gyöngy, arany szerelmet venni elégtelen.
Párist, bár halandót Enóne szerette,
  A’ Klárusi Isten’ eleibe tette.
Égi szekerébõl Fébét le-vonhatta
  Edgy Pásztor, ki juha nyáját hajtogatta.
Kit nem hajthata-meg sem égi eredet,
  Sem kints; meg-hajhatta az erõs szeretet.
Minden sem ér semmit lám a’ Szerelemben!
  A’ szeretés tehet itt mindent mindenben.
E’ gazdagithat-meg egyedûl bõvséggel,
  Mérhetetlen kintstsel és gyönyörûséggel.
Te maradsz én gondom. Képed szépségében,
  Éjjel-nappal répzik érzésim tûkrében.
Néha jó barátim rám jõnek felessen,
  ’S meg-támadnak; mit ûlsz, mondvánn, itt restessen?
Mit töltöd bús élted hervasztó gondokban?
  Kövess minket, sétálj a’ zöld árnyékokban;
Szemeid a’ sok szép Szûz gyönyörködtesse,
  Edgy ‘s más vidám dolog bús vóltod kergesse.
Éppen! gondolom én, én udvaroltassam,
  A’ kies házakat és gyakorolgassam,
Edgy, kivánságimtól óh felettébb meszsze
  Hellyheztetett szállás amazt el-rekeszsze!
Én más kedvét; másét Galatéa várja?
  Galatéa, Vénus Isten-aszszony Párja!!!
Edgynek ezek közzûl tûnt vala szemébe
  A’ Galatéa Név, toll-játék rendébe;
Bámúl a’ játékból le-köttetett Versen,
  Eként árúlod-el magad, úgymond nyersen!
Ki e’ Galatéa? mindjárt tudakoza,
  Tévelygõ gyanúja ezreket fel-hoza.
Még-is ezer között edgyet ki-nem talál.
  Óh! ki tsak tudtomra méltó lángom valál!!!
Gyakran tévedezek sivatag homokon,
  És le-heveredem sovány parlagokon.
Az Erdõ, melly közel-való zõldségével
  Városunkat tartja gyönyörûségével,
Mellyeket tapodtunk edgyütt hajdanába,
  Nyögésemet gyakran szedi zúgásába.
Hol a’ Panaszkodó madárkákat velem
  Panaszimat sirva zengeni képzelem.
A’ lágy Gesztenyefák Neveddel ott álnak,
  Neveid Nevemmel melly szépen tarkálnak!
Edgy a’ többek között betûmmel kérkedik,
  Diszemre kevélyen nõvénn, emelkedik.
Balgatag, a’ fáknak ott beszéllek járva,
  Ott Panaszlok, mint edgy meg-sebesûlt árva.
Kit, hogyha bizonyos remény nem ujitna,
  Hogy meg-érkezésed még meg-vidámitna,
A’ Stixet meg-uszván siralmos árnyékom,
  Leltem vólna eddig nyúgtató hajlékom.
Ott nyomozom gyakran hajdani ösvényed,
  ’S Helyjeid, mellyeket kedvelt a’ te kényed.
Hányszszor elõzöm ott a’ reggel Hajnalát?
  Hányszor végzi rajtam a’ Nap hivatalát?
A’ le-szállt harmattól nedves fûszálokat,
  Mellyben reggelenként úsztatják magokat,
Mintha esetemet siratnák, úgy kõltöm,
  ’S forrásként reájók én is könyvem tõltöm.
Tegnapi Nap’, midõn nekem ez Hellyembe,
  El-vesztett örömim’ juttatta eszembe,
Mellyeknek el-vesztén soká sóhajtozva,
  Illy szókra nyitottam szájam’ siránkozva:
Erdõ ‘s Mezõ! Tempét szememnek himezõ!
  Gyönyörûségimet tudó Erdõ ‘s Mezõ!
Kedvellett árnyékok! áldottak légyetek!
  Hól edgy nedvesitõ Patakkal tsergetek!
Ha a’ Fûlemüle kedveteket hozza,
  Melly siró Panasznak magát fel-áldozza:
Mi tilt, hogy kedvesen vegyétek ugyan azt,
  Edgy búsult Szeretõ ha önt gyászos panaszt?
Jaj! melly kinoss Végzés üldõzi sorsomat
  Mint néktek; Nap nélkûl én tõltõm napomat!
Ti ékességteket a’ Tél ha le-fosztja,
  Új éhességteket a’ Tavasz ki-osztja.
Már az én világom hogy setétbe merûlt,
  Egész esztendeje, viszsza még sem kerûlt.
Viszsza kerûlt néktek, szépségtek tavaszsza!
  Nékem tart még Telem: e’ Szivem panaszsza!
Már a’ Napnyúgotti szellõk meg-érkezve,
  A’ ti árnyéktokon fúvnak lengedezve.
Minékûnk bár fúvnak Napnyúgotti szelek,
  Nints meg-jövetele örömünknek velek!
A’ vakmerõ Nimfa el-hagyta hazáját,
  Szélveszes szelekre bízván vitorláját.
Az Istenek adják, hogy jó szerentsével
  Meg-jött Galatéám’, meg-érkezésével.
Még e’ zõld ág alatt sokszor tsókoltasson,
  ’S karjaimnál fogva velem sétálhasson!
Vagy a’ zõld pásitonn ennek árnyékában
  Le-heveredhessen lankadozásában!
Akkor én, (ha ugyan élnek õk hírekben)
  Hóltom utánn élõ énekes versekben,
Akkor igyekezem titeket hirdetni,
  A’ késõ Unokák elõtt betsûltetni!
Óh Ártatlan zõldség eleven berkei!
  Óh kedvesem méltán kedvelt rejtekei!!!
Igy szóllék én: mellyre a’ nagyfa gajával
  Rá-intett, ‘s jelt adott ingadozásával.
Érzém e’ jó jelre oszlani gyötrelmem,
  Távozott elmémbõl kétséges félelmem.
Már akkor úgy tettszett, hogy viszsza kaptalak,
  Bár távol vagy most-is, kivánatos Alak!
Eddig haszontalan minden fogadásom,
  Te nem tellyesíted buzgó sóhajtásom.
Jöjj meg hát kedvesem! ne késleld kedvünket!
  Jöjj-meg, tellyesíttsed lassú reményünket!
Mi oka hogy késel? régi tüzed szünt e’?
  Vagy ki azt táplálja szemedbe más tünt e’?
Mellyet bár nem hiszek; van tõlle félelmem,
  Félteti szüntelen ostromló szerelmem.
Te, kérlek írj, hogy még rólam emlékezel!
  Irj; hanemha magad elébb meg-érkezel!
Ezer bátorságos móddal Te írhatnál.
  Melly bóldog vólnék én, ha Te igy szólhatnál!
Mert Levelem nélkûl edgy hajós sem menne,
  Hívségem tolmáttsa minden gálya lenne
Végre, tsókot adok e’ bé-zárt Levélre,
  Tsókot; mellyet bízok Napkelleti szélre;
Míg nem nálam nélkûl Leányom kezére
  Érvén; jusson Ura kívánt örömére.
Talám, ha még szíve vágyik Rélandjához,
  Levelem ragadja Kláris ajakához,
Ajkai le-szedik ezek’ részetskéjét,
  Irigylem irásim’ illyen szerentséjét.

Tizenegyedik Alagya.
Galatéához való óhajtozás.

  Melly ujúlt fájdalom tsigázza szívemet?
  Melly sok út ragadoz tétova engemet?
Hova mégyek? hátúl a’ föveny térségek,
  Elõl a’ rettentõ tengeri mélységek.
Valaki itt el-mégy, és meg-látsz búsongva,
  E’ tsendes partokon tétova bolyongva,
Nem tudod, e’ habok melly sóhajtásokkal
  Tellyes kívánságot görgetnek magokkal!
Más tartomány, mellyért buzgok, más lakása,
  Anyi Kedvességek ‘s Istenek szállása!
Galatéa tõlem miólta el-vála
  Semmi víg örõmmel fõldûnk nem szólgála.
El-tûnt vele diszem, el-tûnt kedvességem.
  Merõ Sardinia lakozó helységem.
Bár lábam mindenûtt nyomozza útaid’;
  Nem víditják elmém’ sehol-is nyomaid.
De mihelyt fõldûnkre Galatéa meg-jõ,
  Galatéa, Fényem, e’ ritka  betses Fõ;
Meg-jõ vele diszem, meg-jõ kedvességem,
  Merõ Tessália lesz lakó helységem.
Akkor lankadt testem ha árnyékodra lél,
  Új édesgetéssel minden árnyékod kél.
Óh! bár a’ Végzések vettek vólna erre,
  Hogy kisértem vólna szerelmem’ tengerre!
Most elmém’ siralmos nyögéssel szaggatom,
  Mely Könyv-harmattal a’ fõldet áztatom.
Bús Laodamia így sirt, epekedett,
  Midõn kedves férje tengernek eredett.
Igy sirt Ariádne széllyel-eredt hajjal,
  A’ futó Téseus után sûrû jajjal.
A’ kártékony tenger rám nagy habokat hajt,
  Kéntelen lábomnak a’ föveny ád sok bajt.
E’ meg-gyûlõlt habot melly fájdalom látni!
  Ennek kellett hajóm’ távolabb botsátni.
E’ víznek kellett azt mindaddig kísérni,
  Míg szerentséje lett várt rév-partra érni.
Jaj! siket tengerre hányom feddõzésem’,
  Sikertelen ennél meg-vetett kérésem’. -
Hasztalan óhajtok! szóm félbe szaggatja,
  Dagályos habjait ellenem zúgatja.
Vallyha mesterséges szárnyakat tsinálna
  Dédalus; hogy testem levegõre szálna!
Nem adnék én Nevet soha a’ vizeknek,
  Sem nem kõzelítnék az égi tûzeknek.
Vagy ezt, melly el-terûlt mind arra mind erre,
  Nyomnák az Istenek edgy szoros tengerre!
Tagaim’ leg-ottan néki botsátanám,
  Hazám’ határinak bútsúmat mondanám,
Holott a’ legelsõ nap derûlt éltemre
  Enyi bús gondokkal való gyötrelmemre.
Maradj Hazám’ fõlde, kedves dajkám és hív!
  Vonattatom; edgy más kedvesebb határ hív.
Melly örõmöket kezd víg mellyem érezni,
  Midõn már tengeren láttatom evezni!
Midõn bellyebb hatván, teteji õszûlnek,
  ’S A’ Batavi mezõk távolabb kerûlnek.
Könnyen hívõ elmém képzelõdésének
  Örûlvén, részese már kõltött kedvének.
Óh rövid, ‘s hírtelen múló bóldogságom,
  Holott távol vagyon igaz kívánságom!
Leánder’ bal-sorsát minap énekeltem
  Keserves versekkel; akkor úgy képzeltem.
Most e’ Szeretõre bóldog nevet szabok,
  Kit Kintséhez vittek az úsztató habok.
E’ tenger, (ki tenné-fel-is?) nem úszható,
  Tudjuk melly haragos habokat forgató.
Most fel-tolúlt habját tsillagokig tsapja,
  Majd fenekén marad tsak zavart iszapja.
Inkább Galatéa, jõjj-meg siettséggel!
  Jõjj-meg én Életem! és gyönyörûséggel.
Meg-advánn edgymásnak minket jõveteled,
  Éljünk sok idõket, Te velem, én veled.

Tizenkettedik Alagya.  
Ugyan azon sóhajtozás.

  Hijában keresem határit kinomnak,
  Nem lelek enyhûlést nyomorúlt lángomnak!
Tettszik mérhetetlen tengeren bolygásom,
  Ha talám lehetne az vígasztalásom.
Midõn távól lévén kedvelt Leányomtól,
  Talám távozhatok, gondolám, lángomtól.
Óh melly szomorú sebb sérti azt, ki szeret!
  Óh valaki szeret, szenved az ezeret!
A’ mig Galatéa jelen vala velem,
  Addig-is égette szívem’ e’ gyötrelem.
Most, hogy magát tõlem távol férkezheti,
  Meg-gyúlytott fáklyáit bennem kettõzteti.
Hijában hagytam-el Batavi fõldemet,
  Fussak bár, nem hagyom meszsze szerelmemet.
A’ Tengernek hány bús veszélyit ki-áltam,
  Hány bal történetit az útnak próbáltam!
Végre idegen fõld fogott kebelébe,
  Mellyett Hazámnak-is tehetnék elébe,
Hanemha le-kötvén’ titkos szerelmemet,
  Edgy irígy édesítné Batavi fõldemet.
Itt, hogy Te távol vagy, ez szívem’ insége,
  Galatéa díszem, ‘s Lelkem ditsõssége!
Itt téged óhajtlak, ‘s a’ Te szerelmedet,
  Hogy tartsa-meg az ég erõs hívségedet!
Ne hogy más ellenség ragadja reményem,
  ’S Arassa idegen sarló veteményem.
Bóldogtalan, hányszor örömöm képzelem?
  Hányszor véllek Téged jelen lenni velem?
Gyakran kézen fogva veled sétálgatni,
  Gyakorta láttatom ortzád’ tsókolgatni,
Gyakran mintha szokott gyepünkönn el-nyúlnék,
  Víg öleléseddel ‘s szavaddal újulnék.
Midõnn így aggódom: barátim tsudálnak,
  Mondván: mit tétovázsz, melly gondok rongálnak?
Melly gyengeség tettszik, nem tudom, szemedben?
  Te szeretsz! hogy meg-tsalsz, ne gondold szívedben.
Nem menthettem jól ki magam’, el-pirúltam.
  Galatéa, ‘a Te lángjaidtól gyúltam! -
Vagyon itt edgy még-is, Rodope nevében,
  Leg nevezetesebb hazája fõldében.
Ez lopja, ha lehet, néha ideimet,
  E’ tartóztatgatja olykor szemeimet.
De nem vonta még-el tõled szeretetem,
  Kedvelni tsak érted kéntelenittetem.
Az, hasonlít képre valamit képedhez,
  Ha lehet hasonló Leány személyedhez.
Annak szemei-is nyílakat lõvellnek,
  De nem, mint melly nyilak szemeidtõl kelnek.
Nem alkalmatosok azok úgy lángomra,
  Erõtlenebbek sokkal gyúlytásomra.
Hajait, mint szoktad, olly rendre fodrozza,
  Olly mesterség gyenge lábait hordozza,
Vállait, mint neked olly szalup szoritja,
  Öszve-fûzõtt mellyét olly tintuk boritja.
Noha nints olly mint Te; (mert azt nem tarthatná
  Maga-is, tsak egyszer személyed láthatná.)
Még-is, nem tudom hogy, erre gerjedezem,
  ’S Ezt látvánn, anyiszor reád emlékezem.
Igy, ha magát Títán tengerbe mártotta,
  ’S Fáklyája Fényétõl világunk’ fosztotta;
Fel-veszszük a’ tiszta Hóldnak-is szarvait,
  Bár hintse, mint Febus, gyengébb súgárait.
Ah! mennyiszer mondtam: hogyha Galatéám
  Nem vólna, e’ szálna, vagy szálhatna reám!
De ha fontra vetem szépséged érdemét;
  A’ több Leány-sereg elõttem tsak szemét.
Ah! mikor térsz-viszsza Batavi fõldedre,
  Hogy vessem tzirkáló elmém szépségedre!
Hogy fûstbe mehessen, képed’ ditsõsége,
  Hozzád közelitõ Rodope szépsége!
És egyedûl Te légy a’ Leányok között,
  A’ kinek hatalma foglyává kötözött.
Tsalatkozóm e, vagy szívemben buzdúlok?
  Érzem, erõm ujúl, elmémben vidúlok!
Ez egész világon minden, valami szép,
  Engedjen Tenéked, oh Angyali gyöngy kép!
Nintsen ki el-vonja tõled szerelmemet,
  Isten-aszszonyokra vessem bár szememet!

Tizenharmadik Alagya.  
A’ Galatéa halála.

  Hát, ez-is ki-szabva vólt e’ Végzésemben,
  Illy veszett idõket érnem életemben.
Mellyekbenn a’ halált várván mind úntalam,
  Annyit óhajtozzam; de tsak haszontalan?
Jöjj gyors Halál! Kedvem tovább ne halaszd-el!
  Ne késs! életemnek fonalát szakaszd-el!
Nekem élnem tsapás; jötõd vidúlásom.
  Ah! hozzon már ennyi hasztalan hívásom!
E’ bús Panaszszal kell éjjel nappal telnem,
  Még-is illy kelletlen terhet kell viselnem.
Már kéntelen élek: ha hogy él, hihetõ,
  Edgy párja sírjába temetett Szeretõ.
Én nyomorúlt! ama’ Szûzek’ szeme-fénye,
  Lelkem edgyetlen edgy hajdani reménye,
Ki egyedûl elmém’ oka, ‘s eszköze lett,
  Kit annyit betsûltem, más Leányok felett,
Ama Vénus Isten-aszszonyi szégsége’
  Párja, Galatéa, vólt! nintsen! már vége!
Enyim vólt: ím setét árnyékba tünt, meg-hólt!
  Jaj nekem, hogy tsak azt mondhatom: Enyim vólt!
Hát már bóldog Nimfa! soha életembe
  Nyakadba borulva nem foglak ölembe?
Sem annyiszor reménylt házasi kötelem
  Nem kaptsol szorosabb edgyességbe velem?
Sem illetlenül tartott Szûzességed’
  Énnékem áldozva nem történik véged?
Hát szemeid’ gyászos éjj bé-borította,
  Mellyek lángja szívem annyiszor gyúlytotta!
E’ szüntelen fáklyát lövellõ Szemeket,
  Mellyekrõl énekle Músám sok Verseket!
Hát vizek ronták e’ hajad fodrozásit,
  Mellyek illethették Vénus Pompázásit?
Hószin melyed festé habok rút tajtékja,
  Melly lehete edgy kéz alkalmas’b játékja?
Talám Angyal! hányvánn a’ méllységek’ habja,
  ’S Tartván romladozott hajód edgy darabja,
Midõn szád utólszor Nevem kiáltotta,
  Kimélletlen tenger azt el-boritotta!
Óh szomorú Végzés! szánható képzelt szin!
  Óh fájdalom! versbe ki-tehetetlen kín!
Lám félelmes szívem elõre ezt sejté,
  Midõn bútsúzását szád hozzám úgy ejté,
Mint ki nem fog tõbbé soha viszsza-térni!
  Alig tûrhettem azt: de hogy meg-igérni
Kezded jõveteled, szivem bár ujúla,
  Reá nem tudom melly félelem nyomula.
Most tapasztalom már, e’ jövendõ jelek
  Melly igazak vóltak! melly nagy vólt hitelek!
Jaj! mért óldaték-el a’ Batavi Gálya,
  Ama’ déli-szelek jõvendõ prédája!
Melly téged, melly engem veled el-temetett,
  És kivánságimtól örökre el-vetett!
Az a’ halálos nap gyászkõvel jegyzessék!
  A’ Te Krónikádból Belga fõld, ki-essék!
Erdõk, Leányomon, ‘s Mezõk zokógjatok!
  Többé gyenge lába nem lépdes rajtatok!
Míg e’ Galatéa járt árnyékotokban,
  Velem ujúlásit keresvén azokban,
Fellyebb betsûltelek addig mindeneknél,
  A’ Tessáliai legkiesb bértzeknél.
Méltán betsûltelek: - most oda díszetek.
  Minden díszt egyedül ettõl vett fõldetek!
Napnyúgotti szelek, többé hangotokkal
  Nem elegyititek gyors el-kapástokkal
Szája lehelletét a’ víg térségeken!!!
  Sem nem játszadoztok, kivûl szép rendjeken
Téjszín nyakán terûlt lógó fürthajával
  ’S Annak lengedezve szûlt édes zajával!
Sirassátok õtet Batavi források!
  Könyvemmel áradó nagy vizek, fojások!
Sirassátok Város-aljai zõldségek!
  Általunk nyomkodott fûvek, ‘s kiességek!
Nem fogadjátok-el többé e’ kintseket!
  Nem szemlélhetitek ez édességeket,
Ama’ tiszta kézre nyúlytott szûz tsókokat,
  Mellyek meg-hathattak égi lakósokat!
Nem lankadoz ismét Nimfám karjaimon,
  Ki bóldogul örvend az Elisiumon!
Sem magát a’ nedves part szélenn el-vetve,
  Nem bóldogit vizet képe tekintgetve.
Ah! a’ Najadesek hogy téged látnának,
  Habjaikkal hányszor meg-tsillapodának!
De a’ mellyek mihelyt Téged el-vesztettek!!!
  Ûzõ vizeiknek vég nélkûl engedtek!!!
Kellettlen elõttem minden! tsak siralom,
  Könyv, sóhajtás, jajszó kell, és aggodalom!
Vagy ha tévedezek, parti fövenyt járva,
  Mint ama Krétai el-hagyatott Árva;
Vagy szavam’ számtalan zokogással rontva,
  A’ magas hegyekig hat nyögésem ontva.
Mint bús Fülemûle nyirfák árnyékában,
  Ismarusi Isist kesergi fojtában.
Vagy a’ kõsziklákat fogom tanitani,
  Galatéa, a’ Te Neveddel hangzani.
Hogy mohos kõszáli Neved elõ-hozzák,
  E’ kedves hangokat fülembe hangozzák!
Óh szép Istenasszony kedvelt termeteddel!
  Szavam helyett tõlem kõnyveimet vedd-el!
Engedj-meg, hogy nints szóm méltó panaszomra!
  Hogy fel-akad nyelvem igaz fájdalmomra!
Néked szentelt elmém tiszta játékiddal
  Meg-elégszik, ‘s nem bir egyéb javaiddal.
‘S most-is, bár a’ halál részeid’ óldozza,
  Állandó lángjait Tenéked áldozza.
Az Elisiumi seregbe ha le-száll,
  Hozzád foglaltatva ott-is kezedenn áll.