Neobule.

Horatius Ódáinak III. könyvébõl.  

  Nyomorúság sem enyelgõ szerelemmel,
Se’ bajod jó bor itallal ki nem ûzni,
Vagy Atyád’ nyelve’ kudartzára meg-ijjedve remegni.

  Néked a’ Vénusi Gyermek kosaradról
Néked orsód’ ‘s fonaladról; Neobule!
Liparei Hebrus, ama’ nyalka legény, el-veszi gondod’.

  Derekassabb Lovas õ Bellerophonnál,
Sem ököllel, se’ futással nem elõz más,
Ha be-kentt vállait egyszer Tiberisben mosogatta.

  Tud az, a’ síkra ki-ûzött, seregestûl
Szaladó Szarvasokat jól le-nyilazni;
‘S az erõs vad-kanokat, gyors, ligetekbõl kikerítni.