Rész

 1 III|          mondá:~– Uram király, ez Halila, a te leányod.~Disabul föltekinte,
 2 III|         Átok reá, miért nem fiam!~Halila e pillanatig nem tudá, mi
 3 III|        Áldozatát meg fogja kapni.~Halila kétségbeesetten kulcsolta
 4 III|           akit már férjhez adtak.~Halila csüggedten, sértett szeméremérzettel
 5 III|        aki szól. Senki sem szólt. Halila szégyen és halálfélelem
 6 III|          jutsz Astaroth kebelére.~Halila az égre emelve arcát és
 7 III|     kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila égből szállt magas lénynek
 8 III|      rajta, hogy még fiatal vagy.~Halila megrettent, hogy védője
 9 III|         Most jó kedvemben vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér
10 III|           szabad és sérthetetlen.~Halila felsóhajtott, gondolván
11 III|        maradt más, csak Kubláj és Halila.~A leányka leült a trón
12 III|       leányát, majd emírjét érte. Halila félve kelt föl a trón lépcsőjéről,
13 III|          Még van szíved – suttogá Halila. Disabul szomorúan tekinte
14 III|           ne hallja, amit mondok. Halila apja intésére a trón lépcsőjére
15  IV|       összefont karokkal állt meg Halila előtt. A leány reszketve
16  IV|        öless meg.~– Mit beszélsz?~Halila összeszedé minden bátorságát.~–
17  IV|    lelkednek, légy hideg irántam?~Halila nem bírta megérteni a kifejezést
18  IV|       Mert valakit mást szeretsz?~Halila a kérdező kezét magához
19  IV|          most, mert nem szeretsz. Halila csodálkozva tekinte rá.~–
20  IV|      elcsábíthatja – más számára. Halila félénken húzódott tőle vissza.~–
21  IV|       imádok. Értesz-e már engem?~Halila szívében új világ derült
22  IV|          és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva tekinte Dalmára,
23  IV|     hevesen szorítá annak karját.~Halila ijedten tekinte rá. A kimondott
24  IV|          választanám, ha lehetne!~Halila rettegve látta, hogy a khagán
25  IV|         gyűlölettel fordítá arcát Halila felé, oly gyűlölettel, minőt
26  IV|            bizonyosan szereti őt.~Halila percről percre fenyegetőbb
27  IV|       megtagadni, hogy megmentse.~Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~–
28  IV|        foglak. Senkinek ne szólj.~Halila engedelmesen távozék.~Dalma
29  IV|      elévezeté a várakozó leányt.~Halila elpirult és reszketett,
30  IV|            ülj e kerevetre – szól Halila. – Hajtsd fejedet vállamra,
31  IV|        kell meggyógyítnia – szólt Halila, érzékenyen karolva át hervadó
32  IV|          ha megtapinthatom vasát.~Halila odanyújtá a kardot. Elemér
33  IV|      Azután gyöngéden megsimogatá Halila fürteit:~– Vigyázz magadra
34  IV|       karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~A nő gyorsan
35  IV|         adott neki férje számára. Halila, mintha sejtené, hogy e
36  IV|      gúnnyal kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék, a szó elhalt
37  IV|        hogy a tieddel egyesüljön?~Halila e pillanatban azon ritka
38  IV|    kevertem étele közé… – suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában
39  IV|      szemlélhessem. Minek örülsz?~Halila nem bírta arcán eltitkolni
40  IV|        között tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~– Azt, akin bosszút
41   V|    mindazokat, kikre gyanúja van.~Halila csendesen körültekinte sűrű
42   V|         az mindegyiket elutasítá.~Halila ekkor megpillantá Kublájt
43   V|          követe.~– Tudom – felelt Halila kikelt hangon, s újra inte
44   V|        Ismerlek jól – szólt közbe Halila. – Magad megvallád, hogy
45   V| bosszúmtól. – Így! Így! – biztatá Halila, megfogva Dalma kezét. Ne