Rész

 1   I|  fegyvereket, nem volt az nehéz az ő kezeiknek, de nehéz volt
 2   I|         korában sincs mit enni, az ő leányára meri vetni szemeit!
 3  II|           lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a khagán,
 4  II|             népem szabad marad, ha ő él túl engem, népem rabszolga
 5  II|           ki fogja mondhatni, hogy ő nem férfi! Az ég adand neki
 6  II|            én a ravatalra fekszem, ő a trónra lép – leáldozó
 7  II| beiktatásán.~Odalépett a serleghez ő is, s amint fehér karját
 8  II|          vér felszökellt belőle, s ő szilárd érchangon ismétlé
 9  II|       kezében tarta, elhidegült. – Ő halva van… – suttogá alig
10  II|            s úgy halni meg, miként ő itt előttünk – boldogság.
11 III|           annak bizonyságaul, hogy ő két kézzel szokott egyszerre
12 III|          egy indu bonc, mint hízik ő bele saját trónusomba, mikor
13 III|            jobban.~– Megharagított ő engem eléggé. Ellenségeim
14 III|    nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép, nyájas és jó erkölcsű
15 III|  felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja, hogy övé legyek…”~–
16 III|    tehetnők is ezt, meglehet, hogy ő elárulná magát a nő előtt,
17  IV|        számát felére leapasztá, az ő népe szaporodott. Szárasztó
18  IV|           támasztának a földön, az ő országa paradicsom volt,
19  IV|          homlokkal. Kérdjed bűnét, ő megmondja maga.~A gyászba
20  IV|            hogy hagyjon el örökre. Ő elhagyott, s én mindennap
21  IV| gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő mást boldogítand.~– Tehát
22  IV|       közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet megoszd
23  IV|         hogy trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán is, s boldognak
24  IV|            tudnád, mennyire boldog ő, hogy lábaidnál fekhetik.
25  IV|            leányt. Melletted üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta
26  IV|         leendesz. Szólj, érdemes-e ő kezedre? Szép, bátor és
27  IV|         több férfi a világon, csak ő.~– Jól van, nagyon jól.
28  IV|   megszabadítlak téged”. És amióta ő visszaadta éltemet, azóta
29  IV|          nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva tekinte
30  IV|         mert egy korona helyett az ő szívét választja; oh, én
31  IV|         kifejezni.~– És bizonyosan ő is szereti e leányt – gondolá
32  IV|      engemet. Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval,
33  IV|            megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom.~–
34  IV|     fekszik lábaimnál. E kardon az ő vére piroslik. Nem óhajtod-e,
35  IV|        akart tőlem menekülni, mert ő is mást szeretett.~Kubláj
36  IV|            mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~– Tehát a
37  IV|          szöktetett el vele? Hanem ő örömest ráállt erre, mert
38  IV|            beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett. Én csak
39  IV|       megszabadulni?~– Azt csak az ő holttestén keresztül tehettem,
40  IV|           a parti ingoványból, míg ő aludt, és e tubafa-gally
41   V|          lobogó kopjákkal, csak az ő lelke volt sötét. Az áldás
42   V|        kiálta Dalma megdöbbenve. – Ő Disabul követe.~– Tudom –
43   V|     Disabul országa lett, néped az ő alattvalója, te magad az
44   V|           alattvalója, te magad az ő rabszolgája. Tedd le fejedelmi