Rész

 1  II|             a nagy és nemes tettek, oh, király, és ez új alak te
 2  II|       megdicsőült arccal rebegés:~– Oh öröm, oh gyönyör!~A rhabonbán
 3  II|          arccal rebegés:~– Oh öröm, oh gyönyör!~A rhabonbán és
 4  II|     Homlokomon izzadság gyöngyözik: oh, az nem a halál verítéke,
 5  II|             búskomoly halványság.~– Oh, khagán, rosszul jutalmazod
 6 III|           az egerek a párducokat?~– Oh, nagy Disabul, nem jó az
 7 III|            elragadták a hírnököt.~– Oh, átkozott vihar! – kiálta
 8 III|              és soha meg ne pihenj! Oh, átkozott tenger, hogy száradj
 9 III|            mért nem siettek jobban. Oh, a chorazani sereg mindezt
10 III|             veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha,
11 III|            a mennyországba jutsz.~– Oh, ne ölj meg rémítő szavaiddal,
12 III|       rettenetes tűzbe ne vessetek, oh, én irtózom e haláltól!~–
13 III|    kétségbeesése teljes erejével.~– Oh, ne hagyj elveszni engem!
14 III|              megzördítve kardját.~– Oh, ne hagyd magadat elrettenteni –
15 III|             a puszták vadjainak is. Oh, meg ne rettenj, légy erős!~–
16 III|           esküvéseddel tedd újjá.~– Oh, kész örömmel – felelt Disabul,
17 III|      szemeknél, az kevés tanúság.~– Oh, uram, – szólt Kubláj ravasz
18 III|      valósítani fogom ez álmodat.~– Oh, én most is álmodom, álmodom
19  IV|            meg ne hallja, rebegé:~– Oh, Dalma. Néhány szóm volna
20  IV|            szótlanul vonult vissza.~Oh, igazat mondott Dalma: az
21  IV|        Hajnal hajnalcsillag nélkül? Oh, dicső khagán! Neved fényéből
22  IV|            figyeltek.~– Jól tudjuk, oh, uram – folytatá ravasz
23  IV|            nem szokás térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj
24  IV| türelmetlenül lépve le trónjából. – Oh, atyám, segíts onnan a magas
25  IV|             vonta le.~– Öless rneg, oh, Dalma. Inkább te, mint
26  IV|          tőlem, hogy másért epedsz, oh, mert én sem szeretlek téged,
27  IV|           gyönyörködtetnek engem.~– Oh, én remélni sem merem, amit
28  IV|      helyett az ő szívét választja; oh, én is azt választanám,
29  IV|              Én soha sem láttam őt, oh, hagyd őt élni.~– Mennyire
30  IV|           bocsátá el Dalma kezét.~– Oh, ha büntetni akarsz, büntess
31  IV|       szíved?~– Ne lett volna soha! Oh, így belső seb által vérzem
32  IV|           midőn Elemért meglátta. – Oh, Dalma, én reszketek előtte –
33  IV|            tudok belőle fölébredni! oh, ez érzés öl meg engem!
34  IV|              Te is szeretsz nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre
35  IV|          utolérhetlen nagyságodban, oh, én bálványom. Most már
36  IV|            kebelébe ütendi vasát…~– Oh, Dalma, szeretlek! – sóhajtá
37  IV|        melytől lelke visszaborzadt. Oh, mely örömest halt volna
38   V|          haját, szólt:~– Üdv neked, oh, Dalma, ki megtartád, amit
39   V|        vezér monda el:~– Üdv neked, oh, Dalma, ki népek urává tetted
40   V|          arcú hölgyek.~– Üdv neked, oh, Dalma – szólt az első –,
41   V|         hangon szólt:~– Légy áldva, oh, Dalma, ki bennünket hazát