Rész

 1   I|           részre kezde bomlani; az, mely Kínához közelebb volt, nevezte
 2  II|            ki a tubafa ajtód előtt, mely a halottas házakat jelöli.
 3  II|       szigorúbb tekintet.~Termetét, mely nyúlánk és karcsú volt,
 4  II|           kemény szerződést kötött, mely megtiltá a további harcolást,
 5  II|       mérkőzhessék, nincs gondolat, mely mellette el ne vesszen:
 6  II|            legszentebb törvénye az, mely ellen fogadást tevél, s
 7  II|           oroszlánra vadászhassunk, mely szembe áll és élet-halálra
 8  II|        fennálló titkos szövetségre, mely Bertezena utódai között
 9  II|             koronád terhét viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz,
10  II| körültekinte rajtok, s erős hangon, mely ment volt minden emberérzelemtől,
11 III|       válogatott páncélos hadsereg, mely mint egy érc búzavetés terült
12 III|            meg kell hajtanom fejem, mely soha megalázva nem volt.
13 III|         utat neked. Ha a nép közül, mely itt köröttünk áll, találkozik
14 III|       Esküszöm rá!~– Hogy trónodat, mely holtod után khagánunkat
15 III|           állták körül bálványukat, mely világított, míg sötét volt
16 III|             nép közé hányta azokat, mely civakodva osztozott meg
17 III|          izeneteit, oly gyanúm van, mely ha napfényre hozható, egy
18 III|          zavart, ijedős gondolatot, mely a bűntudatos lelket elárulja?~–
19  IV|            országa paradicsom volt, mely a körüllevő országokat is
20  IV| halványabbra festé azt, de az öröm, mely lépteit fogadta, mégis visszasugárzott
21  IV|             létezik. Átok a hangra, mely annak nevet adott. Ember!
22  IV|           de ne adj példát e bűnre, mely Bertezena ivadéka előtt
23  IV|   oszlopokra egy cikket írtak abba, mely szól a „névtelen” bűnről: – „
24  IV|         kísértő pillanat hatalmát – mely erődet megtöré – s bűnöd
25  IV|            adni a kínos jelenetnek, mely a nép előtt egy vezér arcát
26  IV|           volt rajongó képzelemmel, mely az alaktalan űrben repkedett
27  IV|          mint valami bolondos méhe, mely virágok helyett csillagról
28  IV|            Elemér lelkébe, világot, mely elvakítá, mielőtt láthatott
29  IV|             a gondolat terhe alatt, mely lelkére súlyosult.~E percben
30  IV|              de az egy gyilok volt, mely őt szíven üté, s melytől
31  IV|         tagjai reszkettek a kéjtől, mely lelkét elfutotta.~E percben
32  IV|             csepp véred kell nekem, mely még ereidben tévelyg! Te
33  IV|           csapást mért ellenfelére, mely ha azt megéri, ránézve is
34  IV|       nemével a lélek jelenlétének, mely az őrültség rettentő határán
35  IV|            bámulni azon női szívet, mely ennyi lemondásra képes.~–
36  IV|            lelke visszaborzadt. Oh, mely örömest halt volna meg vele
37  IV|       eltitkolni az iszonyú örömöt, mely szívében támadt.~– Azon
38  IV|           azt a fenyegető villámot, mely e percben a hölgy szemeiből
39   V|           párducbőr keresztülkötve, mely gömbölyű vállát és karjait
40   V|         ezzel felrántá a szemfedőt, mely alatt Elemér holtteste feküdt,
41   V|           dühében. – Nincs hatalom, mely megmentsen bosszúmtól. –