Rész

 1   I|            A tatárfaj e csapástól fel nem bírt üdülni egész Dzsingiszkánig.
 2   I|       ogurok a pars vallást vevék fel, az elemek, nap és csillagok
 3   I|           s azokat csínnal ékíték fel, hosszú hajaikat szalagok
 4  II|       ismét e gondolatnál sóhajta fel.~– Csata, csata! Milyen
 5  II|      füstjét?~– Magasan szálla az fel, mint egy reszketeg szobor,
 6  II|           néha hetek múlva ásatva fel, arcukra és keblükre kent
 7  II|            Nemesen szóltál. Írasd fel e mondatot palotád minden
 8  II| jövendőkre fogad, az Istent hívja fel küzdeni. Én óhajtom, hogy
 9  II|       lépcsőid a trónhoz vezetnek fel, az én lépcsőim a sírbarlangba
10  II|        palotád homlokára írassunk fel aranybetűkkel. Apád jelszava
11  II|         bukkantunk. Mint hagytunk fel egyszerre a dámvad űzésével,
12  II|              Te küzdelemre hittad fel a sorsot, ím, az első szavadra
13  II|       szívedbe, s szenvedéllyé nő fel.~– Már azzá nőtt – rebegé
14  II|          mennyországban sem leled fel többé.~Dalma arcáról minden
15 III|        fenyegetni, akkor híttatok fel engem, hogy gyűjtsek ellene
16 III|      sóhajta magában.~– Uram, ülj fel trónodra, mert reszketsz –
17 III|          a vánkost, s maga nyújtá fel Disabulnak a jelvényeket.~–
18 III|     őrzője vasvesszejének, ordíta fel:~– Esküszöm rá! Megesküdjem-e
19 III|     részvéttel Disabul.~– Állítsd fel palotám udvarán, ott jó
20 III|        ment le végképp, s hogy én fel tudom azt újra hozni egedre.~–
21 III|           vérpiros arccal szökött fel e szóra helyéről. „Szeretnéd
22 III|         azt a főkötővel cserélték fel? Minő különbség a szemek
23  IV|    elfogadja. Miért nem keresitek fel egyszer az erényt is, s
24  IV|      bátor leend, akkor építsétek fel házát újra.~Ez volt a gyávák
25  IV|           bajvívókat.~– A vádlott fel van mentve; az égnek hála,
26  IV|            A leány reszketve veté fel vad, félénk szemeit.~– Hát
27  IV|     Vakmerő voltam a sorsot hívni fel küzdelemre, segíts, mert
28  IV|   Tehozzád…~Dalma ijedten sikolta fel, s kezét visszarántá. –
29  IV|      elaléltában karjaival fogott fel, borzadva tevé le nyugágya
30  IV|      hozának.~– Értelek! – kiálta fel Elemér.~– Akkor megöltél,
31  IV|          Dalma indulatosan kiálta fel:~– Ha értesz, és mégsem
32  IV|          minden préme sem melegít fel engem. Add ide kardomat.
33  IV|          öröm rohamától emelkedék fel ágyáról.~– Ah, tehát te
34  IV|         de most apja vére lángolt fel szívében, s föltevé, hogy
35  IV|           csodától elfogva kiálta fel:~– Astarothra! E nő nagyobb
36  IV|        lobbant.~Apja vére lángolt fel a nő szívében.~
37   V|         mintájára, mikből négy ér fel eggyel, s azt fölemelve,
38   V|     boldog volt, és derült, a fák fel voltak koszorúzva, az erdőben
39   V|          a gyásznőnek, hogy hívja fel mindazokat, kikre gyanúja