Rész

 1 III|              sokáig élhet – viszonza Kubláj.~– Astaróthra esküszöm:
 2 III|              körrajzait tüntetve ki.~Kubláj emír megrántá Disabul köntösét,
 3 III|              ogur nép követe vagyok. Kubláj suttogva mondá Disabulnak: –
 4 III|           reszketsz – szólt suttogva Kubláj a királyhoz. – Ne vegye
 5 III|       királlyal nem maradt más, csak Kubláj és Halila.~A leányka leült
 6 III|              fejét tenyerébe hajtva. Kubláj odalépett Disabulhoz, s
 7 III|              meg atyja balkezét, míg Kubláj jobbját tartá.~– Hát ti
 8 III|              a nap süt, ezt bámulom.~Kubláj mosolygott, alázatos képpel,
 9 III|               Tudd meg tehát – szólt Kubláj –, hogy e hatalmas, dölyfös
10 III|         tanúság.~– Oh, uram, – szólt Kubláj ravasz értelmességgel –,
11  IV|            vezessék elé a küldöttet.~Kubláj volt az, kezén a király
12  IV|              fejedelmi leány – szólt Kubláj –, boruljunk e magas úr
13  IV|             Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen alázatossággal. –
14  IV|       Sohasem voltak ily szeszélyei. Kubláj mosolygott. Kezében tartá
15  IV|       látogató zavará meg a khagánt. Kubláj tolakodék elő, mosolygó
16  IV|            megszeretett, megszökött.~Kubláj megnémult, mint kit kővé
17  IV|              köpenyét. – Az én nevem Kubláj emír.~Elemér meg sem indult
18  IV|            meglátod azonnal! – szólt Kubláj, kihúzva kardját. – Hajtsd
19  IV|              másikkal kardját emelé.~Kubláj óvatosan közelge vissza,
20  IV|            ránézve is utolsó leende.~Kubláj ijedten ugrott félre, s
21  IV|      vezetőnek küldlek a másvilágra!~Kubláj nem merte őt megtámadni
22  IV|       egyszer, s azzal összerogyott.~Kubláj fogait csikorgatá, hogy
23  IV| hátratántorodék, a szó elhalt ajkán. Kubláj fenyegetőn húzódott közelebb
24  IV|             s kezét nyájasan nyújtva Kubláj elé, nyugodtan szólt:~–
25  IV|     nyugodtan szólt:~– Hozott az ég!~Kubláj megütközve tekinte a nő
26  IV|            mert ő is mást szeretett.~Kubláj meg volt lepetve. Kénytelen
27  IV|         elérhetetlen tündérképekről. Kubláj összeveté azokat, amiket
28  IV|              föltevé, hogy élni fog.~Kubláj hitetlenül rázá fejét.~–
29  IV|              is számára van letörve. Kubláj csodától elfogva kiálta
30  IV|              nő.~– Kezet reá – szólt Kubláj örömmel.~– Kezeim között
31  IV|        állani – szólt a nő, megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre
32   V|             megdöbbenve tekinte oda. Kubláj állt mellette, trónjára
33   V|           kikelt hangon, s újra inte Kubláj felé.~Ez düh- és félelemtől
34   V|         kezedet, hadd szóljon a seb.~Kubláj húzódozva lépett oda, s
35   V|                 Legyen tehát – szólt Kubláj, s kezét vakmerően a holt
36   V|           kiálta egyszerre vakmerően Kubláj, s lásd meg, ki volt az,
37   V|         Fájdalmad elárult! – harsogá Kubláj diadalmában. – Te nő vagy,
38   V|             e földön többé! – kiálta Kubláj. Én ország-világ előtt vádollak,