Rész

 1  II|    himnuszaikat éneklék.~Az avar khagán, az ősz Oldamúr haldokolva
 2  II|       volt már ő is, mint maga a khagán, sok jó és rossz napot láttak
 3  II|         a jóslatokból? – kérdé a khagán.~– Légy készen halálodra,
 4  II| Fellengúr érzékenyen fogák meg a khagán kezeit.~– Mit mondjak ősz
 5  II|       könyje gyermekei sírján.~A khagán megszorítá barátai kezét.~–
 6  II|             Én leányod vagyok.~A khagán szomorúan felsóhajtott.~–
 7  II|          ne sírj – szólt intve a khagán. – A halál napja örömnap,
 8  II|      Azok körülállták a haldokló khagán ágyát, a vénebbek legközelebb
 9  II|        Kiáltsátok, hogy „Éljen a khagán!”, midőn tudom, hogy ez
10  II|   egyhangúan kiálták: – „Éljen a khagán!” s Dalmát térdeikre fektetett
11  II|         lépett Dalma elé.~– Ifjú khagán, trónra lépted előtt, ősi
12  II|         jött jelen lehetni az új khagán beiktatásán.~Odalépett a
13  II|      búskomoly halványság.~– Oh, khagán, rosszul jutalmazod hűségemet,
14 III|      hogy e hatalmas, dölyfös új khagán ellen, ki oly merészen küldözi
15 III|         van hinni, hogy a fiatal khagán, e félisten, ez angyal,
16  IV| tárogató-hangok jelenték, hogy a khagán jő.~A nép tolakodva nyomult
17  IV|       nincs neve – szólt az ifjú khagán könnyebbült kebellel. Ekkor
18  IV|     Nevezz szerencsétlennek, óh, khagán. Én szerettem nagyon.~–
19  IV|         ifjú közeledék lóháton a khagán trónja felé. Ez ifjú Elemér
20  IV|     Elemér elfogódottan járult a khagán elé. Dalma arcának szokatlan
21  IV|   Disabultól követ érkezett, s a khagán elé bocsáttatni kíván. Dalmának
22  IV|       földig hajolva közeledék a khagán elé; már az ajtónál elkezde
23  IV|  hajnalcsillag nélkül? Oh, dicső khagán! Neved fényéből csak egy
24  IV|      lépett a rhabonbán.~– Uram, khagán. Emeld föl a leányt. Melletted
25  IV|          nem is tudva gyanítni a khagán magaviseletének okait.~–
26  IV|       parancsolják, uram, hogy a khagán menyasszonyát az országnagyok
27  IV|   asszonynak ily helyen?~– Uram, khagán – szólt a tisztes agg nő –:
28  IV|  húzódott tőle vissza.~– Mondám, khagán, hogy én csak félni tanultam
29  IV|    Halila rettegve látta, hogy a khagán könnyezik. – Mit tettem
30  IV|         Te nem értesz mindent. A khagán meg akart tőlem menekülni,
31  IV|          csak sejtett.~– Tehát a khagán maga szöktetett el vele?
32  IV|       ravatalra fektetve viszi a khagán elé, s felhívja mindazokat,
33  IV|        halálújítás. Te elhozod a khagán elé a halottat. Én balfelől
34   V|        Kis vezérök bátran állt a khagán elé, s elmondá rövid üdvözletét:~–
35   V|           Ez a zomotor hangja.~A khagán megdöbbenve tekinte oda.
36   V|          fújt, és szólt:~– Dicső khagán és egybegyűlt férfiak! Ez
37   V|          első vezér, vagy maga a khagán volna is, akit e nő hívni