Rész

 1  II|         khagán megszorítá barátai kezét.~– Most menjetek, küldjétek
 2  II|            Oldamúr megfogta Dalma kezét. Nem reszketett az.~– Vezérek,
 3  II|           monda Oldamúr, gyermeke kezét megfogva.~Dalma fájdalmasan
 4  II|          Oldamúr megszorítá Dalma kezét.~– Értelek, jól értelek.~
 5  II|      habozva, remegve nyújtá neki kezét, halkan rebegve:~– Isten
 6  II|        Oldamúr előtt, annak hideg kezét homlokához víve.~– Haldokló
 7  II|        meg – szólt az agg, s jobb kezét gyermeke fejére tevé. –
 8  II|      csendesen lehunyta az agg, s kezét mellére bocsátá.~A táltos
 9 III|   odalépett Halilához, s megfogta kezét.~– Szeplőtelen hajadon,
10 III|        lépett, s megfogva a leány kezét, visszatartá őt közülük,
11 III|       délceg, bátor arcú ifjút, s kezét megragadva, kebléhez szorítá,
12 III|         után, ha lesz-e férfi, ki kezét elfogadja? Nem volt. Vagy
13 III|        hallhatóan a leány, Elemér kezét ajkához szorítva.~– És most
14 III|   odalépett Disabulhoz, s megfogá kezét.~– Térj magadhoz, király,
15 III|           Disabul megfogta leánya kezét, s szelíd arcot iparkodék
16  IV|   keserűen.~Dalma megfogá a leány kezét, s élesen tekintve annak
17  IV|         arccal ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt hívé, hogy
18  IV|        szeretsz?~Halila a kérdező kezét magához vonta le.~– Öless
19  IV|       Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~– Oh, ha büntetni akarsz,
20  IV|          odahajolt hozzá, megfogá kezét, s rebegve mondá: – Tehozzád…~
21  IV|      Dalma ijedten sikolta fel, s kezét visszarántá. – Mi bajod? –
22  IV|   szavaimat.~Dalma megfogá Elemér kezét, s szilárd hangon kérdé
23  IV|    öntudattal mondá, keblére téve kezét: – Van, aki szívéből ki
24  IV| fájdalomteljes lemondással nyújtá kezét.~– Tégy velem, mit kívánsz.
25  IV|           elfogadá a leány remegő kezét.~– Vőlegényed kissé szomorú
26  IV|        szólt a leány, megcsókolva kezét. Dalma szomorúan tekinte
27  IV|           még egyszer megszorítva kezét. A nő megcsókolá hideg homlokát.~–
28  IV|           halkan odavivé jéghideg kezét Elemér arcához, s végigsimítá
29  IV|       Alszol-e? – s odasimult, és kezét kinyújtá a kereveten ülőé
30  IV|  mosolygást kényszeríte arcára, s kezét nyájasan nyújtva Kubláj
31  IV|           hogy a gyilkos tette rá kezét. E törvényszék a Zomotor,
32  IV|       szólt a nő, megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt
33   V|         nő hívni fog, az tartozik kezét a meggyilkolt sebére téve
34   V|           tehát – szólt Kubláj, s kezét vakmerően a holt sebére
35   V|    biztatá Halila, megfogva Dalma kezét. Ne hagyd őt kezeid súlyát