Rész

 1   I|          fajok eseményeire.~Mikor már a gyermek megerősödött,
 2   I|         adtak neki.~De benne volt már a fiúban a szabad vadállat
 3  II|          a lélek útra készen állt már.~– Lelkem könnyebbül és
 4  II|          elé lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a khagán,
 5  II|         férfikor delén túl valánk már, midőn egyszerre mindkettőnknek
 6  II|         fejedelméhez hűtlen lesz.~Már hat vezér vére omolt a serlegbe,
 7  II|        kis szőke fürtű angyal, én már nagyobb, vad, ábrándos fiú:
 8  II|          s szenvedéllyé nő fel.~– Már azzá nőtt – rebegé Dalma
 9  II|     aranyozott felhők között járt már, melyek megdicsőült hősök
10 III|           oltár párkányára voltak már állítva, a máguszok hosszú,
11 III|   senkinek sincsen kifogása.~– De már meguntam ezt. Nekem munka
12 III|           lakott, mind elpusztult már, vagy elszaladt a világ
13 III|     Astarothnak nem kell nő, akit már férjhez adtak.~Halila csüggedten,
14 III|        azt, akit senki sem szeret már! Egyetlen, soha el nem múló
15 III|    Esküdtess még meg valamire. Ha már benne vagyunk. Kérj tőlem
16 III|            A téren senki sem volt már, a népség sátoraiba oszlott.
17 III|          Amaz még leányé volt, ez már asszonyé. Amaz félig csukott,
18 III|       csukott, rejtett világú, ez már nyílt és felragyogó. Avagy
19  IV|       hozzá fitymálva. – Láttál-e már cserebogarat tűre szúrva?~–
20  IV|        ismét vissza akart szúrni, már az óriás döfésen kívül esett.~
21  IV|       hogy engedje őt elfelednem. Már győztesnek hittem magamat
22  IV|           közeledék a khagán elé; már az ajtónál elkezde hajlongani,
23  IV|          is mást imádok. Értesz-e már engem?~Halila szívében új
24  IV|           legyen, mint a tied, ki már odafenn élsz.~A fohász sikeres
25  IV| Megfizettél, hogy beszéljek, most már fizess meg, hogy hallgassak.~–
26  IV|         ezt szívéhez.~– Így, most már nem reszketek.~A varchonitáknál
27  IV|          midőn az nem is hallhatá már.~A hold méla fénye szüntelen
28  IV|           nem bírom megmozdítani. Már félig álmodom, és nem tudom
29  IV|            oh, én bálványom. Most már százszor kedves előttem
30  IV|     orgyilkosát, ki magáért kezde már aggódni, s az ajtó felé
31  IV|  lassabban dobog. Vége közel volt már, csak néhány lélegzete lehetett
32 Uto|  átlapozza.~És igaza lesz. Biz ez már mind bombaszt mai napság.
33 Uto|           új intézményt. Nem volt már semmi reagálás – (a szabad,
34 Uto|        ellenőrzése.~Én tehát, aki már akkor is ravasz, furfangos