Rész

 1  II|            a csatákon, most emeljen engem az utolsó csatámban.~S azzal
 2  II|           fogsz még fiadnak nevezni engem? – szólt Dalma. – Én leányod
 3  II|           szabad marad, ha ő él túl engem, népem rabszolga lesz. Ah,
 4  II| emlékeiteket hallom. Ne sírjon, aki engem meghalni lát. Beszéld emlékeidet,
 5  II|         után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma habozva, remegve
 6 III|         ugye, hogy azok egyenek meg engem?~– Emlékezzél reá, hogy
 7 III|           szakálltalan, kiböjtöljön engem a világból, s én nagy kegyesen
 8 III|      fenyegetni, akkor híttatok fel engem, hogy gyűjtsek ellene hadat.
 9 III|             vele semmi sem békít ki engem, sem ígéret, sem meghódolás.
10 III|           jobban.~– Megharagított ő engem eléggé. Ellenségeim csúfja
11 III|            hangon:~– Atyám, segíts, engem bántani akarnak!~– Bántottak
12 III|        bántani akarnak!~– Bántottak engem is – szólt Disabul –, három
13 III|          volnál hajadon.~– Óh, hisz engem mindenki kikerül, mert jól
14 III|          vetve magát. – Ne hagyj el engem!~A máguszok felkarolták
15 III|               Oh, ne hagyj elveszni engem! Ne taszíts el lábaidtól;
16  IV|       hozzád, titokban; hallgass ki engem.~– Mit akarsz? Távozz előlem.
17  IV|               S valóban szeretsz te engem?~– Reszketek előtted, uram.~–
18  IV|          örömet szerzett neki.~– Te engem nem szeretsz? Te iszonyodol
19  IV|           öl meg.~– Te nem szeretsz engem? – folytatá Dalma, a leány
20  IV|            Te nevetve gyilkolsz meg engem.~– E csókra esküszöm, boldoggá
21  IV|           mást imádok. Értesz-e már engem?~Halila szívében új világ
22  IV|         szavaid lábaidhoz láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy
23  IV|            Szavaid gyönyörködtetnek engem.~– Oh, én remélni sem merem,
24  IV|            neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval, egy tekintettel
25  IV|            látod, attól ne félj. Te engem érteni ne akarj, csak bízni
26  IV|        Szegény nő!~– Miért sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy
27  IV|           gally. Valaki megátkozott engem, s az átok mindkettőnket
28  IV|        minden préme sem melegít fel engem. Add ide kardomat. Ne kérdd:
29  IV|     fölébredni! oh, ez érzés öl meg engem! Látod, ha élő lény volnál,
30  IV|          tekinte a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni mersz. Megcsalhatni
31  IV|           Ez ember erővel rabolt el engem.~– Könnyű volt ott a győzelem,
32   V|          itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~– Ismerlek jól –