Rész

 1   I|            hegyek talapzatában van azon roppant zafírkő, melynek
 2   I|         arany és nem smaragd terem azon hegyek keblében: ereik gazdagsága
 3   I|          kardot ért mindenik, mert azon az egy napon tízezer varchonita
 4   I|     fejedelmük, s a geoug nagykhán azon vevé magát észre, hogy megszűnt
 5  II|       szálltak?~– Azt, hogy boldog azon apa, kinek fiai a hazáért
 6  II|          dühében minden leányt, ki azon évben született, a vízbe
 7  II|            a halál verítéke, hanem azon félelemé, hogy te gyönge
 8  II|    kétfelől a földet korbácsolá, s azon pillanatban, midőn te kopjádat
 9  II|         mert amiről itt lemondasz, azon üdvöd még a mennyországban
10  II|           a hamvaknak is van joguk azon földhöz, melyben nyugszanak.
11 III|   született, s Mohamed buzgó hívei azon időben egy sötét, ijesztő,
12 III|         puszta közepén felállítva, azon egy idomtalan rézbálvány,
13 III|           abban gyönyörködöl, hogy azon rabszolgáid fejeit rakatod
14 III|    hányattál; aki akkor született, azon évből csak egyetlenegy él.~–
15 III|     egyetlenegy él.~– Tehát legyen azon egy Astarothé.~– Bárki legyen
16  IV|     célkarikát a gyomrodra, s amit azon kívül találok beléd szúrni,
17  IV|      ellenére előttem megjelent, s azon pillanatban vége volt lelkem
18  IV|        szerelemmel. Szédülni kezde azon magasságban, melyre felemelkedék.
19  IV|          Izgatott szíve reszketett azon gondolatnál, hogy Elemérrel
20  IV|          magas érzetében elfeledéd azon kisebb érzelmeket, mik mindennapi
21  IV|            Dalma ingerelve volt, s azon gondolat támadt lelkében,
22  IV|           őt.~Dalma szíve repesett azon gondolatnál, hogy félelmes
23  IV|          ily haraggal nézesz reám?~Azon kérő arc, e fájdalmas hang
24  IV|         nem tudta betölteni. Végre azon eszmére jutottam, mellyel
25  IV|            jövendő kedves?~– Igen. Azon éjjel háromszor jelent meg
26  IV|         nyírfáktól árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe Elemér
27  IV|    kinyújtá a kereveten ülőé után.~Azon percben fölemelkedék az
28  IV|   egyesüljön?~Halila e pillanatban azon ritka nemével a lélek jelenlétének,
29  IV| szeretteték általa, s tudá bámulni azon női szívet, mely ennyi lemondásra
30  IV|            mely szívében támadt.~– Azon örülök – viszonza –, hogy
31   V|            a nemzetnek színe java.~Azon napok emlékére volt ez ünnep
32   V|             szólt Dalma, fölemelve azon kardot, melyet az imént