Rész

 1   I| fegyverkovácsból lett fejedelem, kinek király korában sincs mit enni,
 2  II|              nagy és nemes tettek, oh, király, és ez új alak te vagy.~
 3  II|         élet-halálra küzd méltó tusát: király, király ellen! Félreloptuk
 4  II|              küzd méltó tusát: király, király ellen! Félreloptuk magunkat
 5 III|         taszítandók, csupán Disabul, a király megérkeztére vártak még,
 6 III|             Tehát Oldamúr meghalt, s a király, ki utána trónra ült, még
 7 III|              Te azt nem tudhatod, nagy király.~– De megtehetem.~– Vétenél
 8 III|               joga van mindenhez, nagy király – felelt meghajtva magát
 9 III|               kiálta szakállát tépve a király. Hogy fuss a világ végeig,
10 III|                ki a partra a hullám.~A király őrjöngő fájdalommal tekinte
11 III|              belepett harcos sietett a király elé, lelkendező szóval kiáltva:~–
12 III|             szóval kiáltva:~– Hatalmas király, a pusztáról jövök, hadsereged
13 III|          elhallgatott mindenki. Maga a király is némán, mereven bámult
14 III|            rohantak a bálványt káromló király elé. A főmágusz eléje állt.~–
15 III|              köntösét, s mondá:~– Uram király, ez Halila, a te leányod.~
16 III|            kerekekre téve, mindenütt a király után szoktak gördíteni.
17 III|           kenyeret és egy botot vitt a király elé.~Disabul ajkába harapott,
18 III|              lábainál ülő hölgyet –, a király szava megadta éltedet és
19 III|         látszának visszatérni. – Magas király – szólt a hindu – még egyszer
20 III|              többi követeket meglepé a király szokatlan engedékenysége;
21 III|         magasra emelve, mondá:~– Magas király! Én a csuvasz nép követe
22 III|     bölcsességgel szóla:~– Uram, magas király! Nagyon sok rajtunk az adó,
23 III|             következett:~– Uram, magas király! – Nekünk tisztviselőknek
24 III|             nép szertebeszélte, hogy a király ma különös jó kedvében van.~–
25 III|                kezét.~– Térj magadhoz, király, még nincs veszve minden.
26 III|          hallja tőlem senki –, monda a király, s leányához fordult.~–
27 III|              örüljön most a legnagyobb király, ha azt elnyerendi. Álmodjál
28  IV|                Kubláj volt az, kezén a király egyetlen leányát vezetve,
29  IV|              ne viseld magad úgy, mint király, hanem úgy mint egykori
30  IV|               mit cselekedtél, midőn a király leányát elszöktetéd. Disabul