Rész

 1  II|          hogy soha vége ne legyen annak.~– Igaz. Fiam, Dalma fiam –
 2  II|      hazáért estek el, s nem hull annak könyje gyermekei sírján.~
 3  II| családjának férfiága előbb kihal, annak országa szálljon a másik
 4  II|       hogy fiad lett, s neveld őt annak. Ha majdan erős lesz a csatákon,
 5  II|        fektetett pajzsra emelték, annak jeléül, hogy fejedelmükké
 6  II|         szokott a hét vezér vére, annak jelképeül, hogy ők is így
 7  II|   kicsordult, akként omoljon vére annak, ki honához és fejedelméhez
 8  II|    meghajtá térdét Oldamúr előtt, annak hideg kezét homlokához víve.~–
 9 III|         rossz kútfejének hisz, ők annak szentelék keblök vallásos
10 III|       izzó bálvány közelébe érve, annak fényétől megvilágosíttaték.~
11 III|          oldalára jobbról-balról, annak bizonyságaul, hogy ő két
12 III| összezúzni.~– Akinek hatalma van, annak joga van mindenhez, nagy
13 III|          kardjára talált lépni, s annak csörrenése felriasztá.~–
14 III|          körül csavargatá a szél, annak szelíd körrajzait tüntetve
15 III|      kezéből, s Disabulhoz futva, annak térdeit átkarolá, s mintha
16  IV|        hogy a büntetés jobban fáj annak, aki adja, mint annak, aki
17  IV|         fáj annak, aki adja, mint annak, aki elfogadja. Miért nem
18  IV|      létezik. Átok a hangra, mely annak nevet adott. Ember! Mondd,
19  IV|         most nincs neve, bízzátok annak ítéletét az Istenre. Állítsatok
20  IV|      ember él, undorral mondja ki annak nevét.” A vád, íme, feltámadt,
21  IV|         sebesen alá futott, fejét annak térdei közé dugva, s vaskos
22  IV|       kirántá az óriás kardját, s annak nyakára tette lábát.~– Mit
23  IV|           trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán is, s boldognak
24  IV|          kezét, s élesen tekintve annak arcába, kérdé:~– S valóban
25  IV|          másikkal hevesen szorítá annak karját.~Halila ijedten tekinte
26  IV|           kétségbeesve veté magát annak lábaihoz. – Ne higgy szavaimnak.
27  IV|           s utána gondolá: „Talán annak is szívet adtak, s megtilták
28  IV|         nézed arcomat. Titkosírás annak minden vonalma, melynek
29  IV|   reszketek előtte – szólt, arcát annak keblére rejtve.~– Ilyenkor
30  IV|          el a holt ifjú helyét, s annak karszékében ülve várta,