Rész

 1   I|          jobb időkre, mindaddig, míg Bertezena a khán egyik leányát
 2  II|          hagyjatok vele magamra, míg ismét hívni foglak – e földön
 3  II|    száját, hátrarántottam azt, s míg te késedet szívébe döféd,
 4  II|       oda egy erősebbet sújtott, míg atyád mentésedre megérkezék?
 5  II|         látszott Dalma arcába.~– Míg nem hívatlak, addig vissza
 6  II|      merően, összefont karokkal, míg mindenki eltávozott, egy
 7 III|   Disabul, s fogait csikorgatta, míg elvevé. – Elemér büszkébb
 8 III|    bálványukat, mely világított, míg sötét volt az éj, s most
 9 III|        fogta meg atyja balkezét, míg Kubláj jobbját tartá.~–
10 III|      légy, ki csak addig dongsz, míg a nap süt, ezt bámulom.~
11  IV|           ne lakjék fedél alatt, míg bűnét helyre nem hozza.
12  IV|       dárdával várt ellenfelére, míg ez hosszú léptekkel ácsorgá
13  IV|         nekem”, gondolá Dalma, s míg szíve rég elfojtott örömek
14  IV|         s háromszor ismétlé azt, míg a trónig ért.~– Üdvöz légy,
15  IV|   sikolta föl egyszerre Dalma, s míg egy kezével dühösen taszítá
16  IV|     zokogva hajolt Dalma kezére, míg Elemér az őrültséghez volt
17  IV|        szomorúan tekinte utánuk.~Míg lépteik hangzottak, hallgatózott,
18  IV|   számomra menyasszonyul hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim,
19  IV|     megcsókolá hideg homlokát.~– Míg visszatérek, álmodjál édesen.
20  IV|       boldogok lehetnénk együtt, míg most meg kell ölnöd, hogy
21  IV|         neked itt kell maradnod, míg én tovaszállok? ugye, hogy
22  IV|       széke karjára támaszkodva, míg a másikkal kardját emelé.~
23  IV|      gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál önkényt elejt, akkor
24  IV|      elejt, akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud, addig
25  IV|          karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~A
26  IV|      hoztam a parti ingoványból, míg ő aludt, és e tubafa-gally
27   V| megszólalt a koboz és tilinkó, s míg az ifjú szittya leányok
28   V|       rivallt meg a háttérben, s míg a mulatozók botránkozva