Rész

 1   I|       bíborát idegen ország termé, neki csak az elvevésre volt gondja;
 2   I|            s Bertezena nevet adtak neki.~De benne volt már a fiúban
 3   I|       előtt, kardjaikat felajánlva neki, ha számukra Európában hazát
 4  II|            az elsőhez.~– Mondd meg neki, hogy halálát száz ellen
 5  II|          született gyermekünk, sem neki, sem nekem, s az volt a
 6  II|         hozzá, ki e szavakat mondá neki: „amit a vak sors eltévesztett,
 7  II|           ő nem férfi! Az ég adand neki hírt, hatalmat, hős tetteket,
 8  II|            habozva, remegve nyújtá neki kezét, halkan rebegve:~–
 9 III|        másik az „édes”. Amazt adák neki, ha gyászünnep volt, imezt
10 III|        Istene van, legalább nem ad neki enni, miként én ez idomtalan
11 III|     főmágusz Disabulnak. – Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. – Ha
12 III|          ihatnék rá: mondjátok meg neki, hogy igya ki azt a tengert,
13 III|          szüzet.~– No, hát adjatok neki.~– Astarothnak tizenhét
14 III|    harcjátékon tréfából azt mondám neki: „Mily szép leány lett volna
15 III|       hozni.~– Mondjad.~– Nőt kell neki adni.~– S ki kényszeríthet
16 III|        beszélsz.~– Őt nőül ajánlva neki, ezt nem utasíthatja vissza.
17  IV|        erősítsd meg szíved – monda neki a rhabonbán – e nap büntetésre
18  IV|            gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő mást boldogítand.~–
19  IV|     sejtheté, mily örömet szerzett neki.~– Te engem nem szeretsz?
20  IV|           s tipord a sárba – szólt neki gúnyolódva. – A leány, kit
21  IV| előérzettel.~Utolsó áldása volt az neki.~– Isten veled – susogá,
22  IV|            A szerelem megárthatott neki. Alszik, mosolyog, álma
23  IV|          Örvendetesbet nem mondott neki soha senki, mint halálos
24  IV|  gyógyszerül egy tubafa-ágat adott neki férje számára. Halila, mintha
25  IV|            leplet. És akkor az, ki neki szerelmese volt, nem fog-e
26   V|            tudta, hová lett.~Pedig neki kellett volna elmondani
27 Uto|           hírlapokat. (Könnyű volt neki: mindössze négy hírlap jelent