Rész

 1  II|           Az avar khagán, az ősz Oldamúr haldokolva feküdt sátorában.
 2  II|      ágya felé.~– Ne zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa
 3  II|       Fiam, Dalma fiam – sóhajta Oldamúr, s e gondolatnál még halványabb
 4  II|           Légy készen halálodra, Oldamúr– szólt fejét meghajtva a
 5  II|         Meghajtom fejemet – szól Oldamúr átszellemült arccal. Mint
 6  II|          szebb hazákból? – kérdé Oldamúr.~– Ott járt, hova őseid
 7  II|           és ez új alak te vagy.~Oldamúr megdicsőült arccal rebegés:~–
 8  II|         apádnak odafenn? – szólt Oldamúr az elsőhez.~– Mondd meg
 9  II|    valami alig észrevehető hamv.~Oldamúr odainté őt magához.~– Jer
10  II|       ifjabbak leghátul maradva. Oldamúr megfogta Dalma kezét. Nem
11  II|        hallám e kiáltást – szólt Oldamúr Dalmához fordítva arcát. –
12  II|         is hallottam azt – szólt Oldamúr –, s a túlvilágon emlékezni
13  II|   kezével tiltva inte Elemérnek.~Oldamúr biztatva szóla hozzá.~–
14  II|    sápadtan rebegé:~– Emlékezem.~Oldamúr gyönyörteljes arccal inte
15  II|      Dalma! Te reszketsz – monda Oldamúr, gyermeke kezét megfogva.~
16  II|             Ily korán! – sóhajta Oldamúr. – Te küzdelemre hittad
17  II|          mindenütt boldog leend.~Oldamúr megszorítá Dalma kezét.~–
18  II|           Elemér meghajtá térdét Oldamúr előtt, annak hideg kezét
19  II|        alatt.~– Vezérek! – szólt Oldamúr a körülállókhoz, kik tiszteletteljesen
20  II|  reszketeg hangon szólt hozzá:~– Oldamúr, az idő lejárt, készülj
21  II|           készülj a hosszú útra! Oldamúr nem felelt. Szemei csukva
22 III|         paripa és egy szűzleány.~Oldamúr halálának hírére örömünnepet
23 III| előreállt, mint egy rúd.~– Tehát Oldamúr meghalt, s a király, ki
24 III|      kétkedni, gyanakodni. Midőn Oldamúr udvaránál voltam mint követ,
25  IV|        Ezzel áldá meg a haldokló Oldamúr utodát. Az áldás megfogamzott.