Rész

 1  II|       nemzetünk történetét; adja az ég, hogy soha vége ne legyen
 2  II| átszellemült arccal. Mint fogadó az ég áldozatod füstjét?~– Magasan
 3  II|     mondhatni, hogy ő nem férfi! Az ég adand neki hírt, hatalmat,
 4  II|          látszottak sugárzani.~– Az ég mondá, és én esküszöm, hogy
 5  II|              és szeressek bár, mint ég szereti a földet, ha népem
 6  II|              Áldásom reád. Adjon az ég neked vaskemény szívet,
 7  II|         boldogtalanságod. Tegyen az ég urává minden ellenségeidnek,
 8  II|             Ez az élőknek marad. Az ég a megdicsőült lelkeké, de
 9 III|         erős karokra. Áldjon meg az ég – monda Jagár, s a hindu
10 III|           kiesett kezéből a kard.~– Ég és pokol! Mindenem elveszett…
11 III|         lett e magasztalástól.~– Az ég tartsa meg soká – hörgé
12 III|       meghalok, mint khagánod?~– Az ég tartson meg tetszése szerint.
13 III|         szorítva.~– És most a magas ég legyen oltalmazód, jó szomszéd
14 III|        éltedet és szabadságodat, az ég adja meg boldogságodat is.~–
15 III|          meg boldogságodat is.~– Az ég megadta azt – suttogá a
16  IV|         üdvkiáltástól reszketett az ég. Dalma arca halovány volt,
17  IV|          szólt Dalma szigorún.~– Az ég tanúm, hogy küzdöttem soká.
18  IV|       szerelem, ha félteni kezd.~Az ég nem élő emberek számára
19  IV|            férjének. Így lesz rajta ég áldása.~Dalma ingerelve
20  IV|       fátyolába. – Arcom szégyentől ég.~– Büszke légy reá, ha szereted.~
21  IV|            hogy létezik-e ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád vonásról
22  IV|             ha jössz. Áldjon meg az ég. Áldjon meg úgy, ahogy meg
23  IV|         Vigyázz magadra az úton, az ég oltalmazzon. Légy boldog
24  IV|        nyugodtan szólt:~– Hozott az ég!~Kubláj megütközve tekinte
25   V|         országod határa, s az egész ég legyen boltozatja. Élj dicsően