Rész

 1 III|               Oh, átkozott vihar! – kiálta szakállát tépve a király.
 2 III|       Disabulnak. – Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek
 3 III|           Hát tégedet ki véd meg? – kiálta Disabul, megzördítve kardját.~–
 4 III|    meglepetésén, újra kemény hangon kiálta: – Ha mennybéli követ vagy
 5 III|          még, akinek valami kell? – kiálta fölemelkedve trónjában,
 6 III|      boglárát süvegéről.~– Netek! – kiálta, azt a nép közé vetve. –
 7 III|          más, mint puszta testem! – kiálta Disabul, ruháit felszakítva,
 8 III|      megtudni, ha férfi vagyok-e? – kiálta rám büszke tekintettel. –
 9 III|               Miről beszélsz hát? – kiálta bosszús türelmetlenséggel
10  IV|             vádoltatik~– Hazudsz! – kiálta Dalma, hevesen fölpattanva
11  IV|            dárdáját.~– Kis öcsém! – kiálta le hozzá fitymálva. – Láttál-e
12  IV|            indulattól csengő hangon kiálta:~– Miért jövél vissza, mielőtt
13  IV|            Jelenléted felháborít! – kiálta Dalma lángra gyúlt arccal,
14  IV|          üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta Dalma szokatlan haraggal.~–
15  IV|     Bolondokkal vagyok körülvéve? – kiálta Dalma, türelmetlenül lépve
16  IV|        férfival.~– Az akkor volt! – kiálta Dalma csattogó szóval, egészen
17  IV|               Elemér! Mit akarsz? – kiálta Dalma irgalomért könyörgő
18  IV| menyasszonyul hozának.~– Értelek! – kiálta fel Elemér.~– Akkor megöltél,
19  IV|      temessem el?~Dalma indulatosan kiálta fel:~– Ha értesz, és mégsem
20  IV|           az emír, s fagyos gúnnyal kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék,
21  IV|             Kubláj csodától elfogva kiálta fel:~– Astarothra! E nő
22   V|     rámutatott egyenesen.~– Őreá! – kiálta Dalma megdöbbenve. – Ő Disabul
23   V|       szigorú hangon. – Igen, én! – kiálta egyszerre vakmerően Kubláj,
24   V|       parancsolsz e földön többé! – kiálta Kubláj. Én ország-világ