Rész

 1   I|   gondolatok támadtak fejében.~– Hát e fegyver nem volna olyan
 2   I| izzadságaikat törlő társainak. – Hát azért készítünk mi láncot
 3   I|          a másikat ellenségeink? Hát nincs jogunk nekünk megölni
 4   I|      ifjúra.~– Te veszett állat, hát azt hiszed, hogy lehet harcolni
 5 III|         ott künn hagyod! Beszélj hát gyorsan, ha rossz, legyen
 6 III|         szeplőtlen szüzet.~– No, hát adjatok neki.~– Astarothnak
 7 III|         irtózom e haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted
 8 III|       ország veszett el miattad, hát ne gyűlöljön ez ország?
 9 III|      Mindenki bámulva néze rá. – Hát nincs-e férfi az egész országban,
10 III|     megvédelek – szólt Elemér.~– Hát tégedet ki véd meg? – kiálta
11 III|     hanem ki rajta ül.~– Beszélj hát, mit hoztál? – szólt a követhez. –
12 III|     szívesen! – szólt Disabul. – Hát te másik? A paraszt sarkában
13 III|        közé vetve. – Kell kardom Hát övem kinek kell? Kormánybotom?
14 III|        miután a nép eloszlott. – Hát ez kinek kell még? Ah! Amott
15 III|          Kubláj jobbját tartá.~– Hát ti miért maradtatok itten?
16 III|       asszonyé!~– Miről beszélsz hát? – kiálta bosszús türelmetlenséggel
17  IV|       majd leszállsz te onnan.~– Hát szép porontyom, hasra fekügyem-e,
18  IV|       fel vad, félénk szemeit.~– Hát én hova menjek, uram? Hát
19  IV|        Hát én hova menjek, uram? Hát én ki rabszolgája leszek? –
20  IV|         bízni tudj.~– Miért vagy hát felháborodva?~– Miért háborog
21  IV|       Egy hangodat sem hallám.~– Hát azelőtt mi tárgya volt beszédünknek?
22  IV|        nem e világra szólt… Lesz hát szebb világ.~– Azt meglátod
23  IV|          jöttél ölni? Tanuld meg hát, hogy az oroszlán még haldokolva
24 Uto|          bombaszt mai napság. De hát ennek az elbeszélésnek is