Rész

 1   I|              s a vének még emlékeztek boldog, rég elmúlt időkre, mikről
 2  II|           sírba szálltak?~– Azt, hogy boldog azon apa, kinek fiai a hazáért
 3  II|              legkedvesebben tőlem, ha boldog emlékeiteket hallom. Ne
 4  II|               így országunk mindenütt boldog leend.~Oldamúr megszorítá
 5 III|              most tán egy tevehajcsár boldog neje volnék.~– Miért nem
 6 III|       háborúról. Pap leszek. Elmegyek boldog Arábiába keringelő barátnak.
 7 III|           most is álmodom, álmodom és boldog vagyok – rebegé reszkető
 8  IV| alázatossággal. – Ha tudnád, mennyire boldog ő, hogy lábaidnál fekhetik.
 9  IV|            mind hazugság. Te nem vagy boldog, te szenvedsz.~– Nekem a
10  IV|               a fél világgal, hogy te boldog lehess azzal, akit szeretsz.
11  IV|             suttogá magában. – Milyen boldog, hogy őt szeretheti, hogy
12  IV|       szállíta háborgó indulataira, s boldog eszmék hízelgék körül szívét,
13  IV|            lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~Körös-körül a palota oszlopaira
14  IV|                 sóhajta Dalma.~– Légy boldog örökre – szólt a leány,
15  IV|              Miért sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak.~–
16  IV|               az ég oltalmazzon. Légy boldog örökre.~– Miért mondod „
17  IV|           hogy te újra felvirulsz. Én boldog vagyok, ha arcod láthatom,
18  IV|                sóhajta Elemér. – Légy boldog örökre! – suttogá, midőn
19   V|           felvirulva, és légy áldott. Boldog, aki alattad születik, s
20   V|               aki alattad születik, s boldog, aki alattad hal meg. Élj
21   V|           tűzhelyeink körül. Légy oly boldog egykor, mint mi mindnyájan
22   V|             arcok vették körül. A nép boldog volt, és derült, a fák fel
23 Uto|              idiómát.~Amiket most Te, boldog idők szülte olvasóm, furcsa