Rész

 1   I|       az élet? Próbáljuk meg, jól metszenek-e a magunk kovácsolta
 2  II|      még?~– Te voltál az, óh, jól emlékezem.~– S midőn hosszú
 3  II|       Dalma kezét.~– Értelek, jól értelek.~Elemér elcsüggedt
 4 III|    gyalázatomra lettek volna. Jól tették, hogy elvesztek.
 5 III|  engem mindenki kikerül, mert jól tudják, hogy haragod van
 6 III|    térdeidtől hurcolnak el.~– Jól van – monda Disabul. – Ne
 7 III|      e leányt, s nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép,
 8 III|        vagy félni tudnak igen jól.~– Nagyon jól tudták ők,
 9 III|     tudnak igen jól.~– Nagyon jól tudták ők, hogy aki őt meg
10 III|     Disabul – szólt Elemér. – Jól tudva azt, hogy te mennyire
11  IV|  minden vonására figyeltek.~– Jól tudjuk, oh, uram – folytatá
12  IV| életemben, de azt megtanultam jól, megbocsáss, ha szavaidban
13  IV|    férfi a világon, csak ő.~– Jól van, nagyon jól. Jer közelebb
14  IV|     csak ő.~– Jól van, nagyon jól. Jer közelebb hozzám. Suttogjunk
15  IV|  babonás fiú voltam mindig.~– Jól tudom, most is az vagy.~–
16  IV|  Örömest szolgálnék még, mert jól fizetsz.~– Első vagy a varchoniták
17  IV|   gondolá Elemér búsan. – No, jól van. – Nemsokára megszolgáltuk
18  IV|    kardomat. Ne kérdd: minek? Jól esik, ha megtapinthatom
19  IV|      néma, kezem mozdulatlan. Jól tudom, hogy ez álom, és
20  IV|       is szeretsz nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem
21   V|  engem félreismer.~– Ismerlek jól – szólt közbe Halila. –