Rész

 1  II|     meglassult, de meg nem törött hangon –, az idő végihez közelg:
 2  II|          azokat, s reszketéstelen hangon, elfogulatlan kebellel esküdött. –
 3  II|          kifolyó vért, ünnepélyes hangon mondva a hulló vércseppek
 4  II|   belépett a sátorba, s reszketeg hangon szólt hozzá:~– Oldamúr,
 5  II|       körültekinte rajtok, s erős hangon, mely ment volt minden emberérzelemtől,
 6 III|         tud, sikolt kétségbeesett hangon:~– Atyám, segíts, engem
 7 III|              kérdé merész, kihívó hangon.~– Mit akarsz? – ordíta
 8 III| megoltalmaz téged – szólt biztató hangon az ogur levente. – S ha
 9 III|         meglepetésén, újra kemény hangon kiálta: – Ha mennybéli követ
10  IV|           vádlott nőhöz, s tétova hangon mondá ki az ítéletet:~–
11  IV|         felé, s indulattól csengő hangon kiálta:~– Miért jövél vissza,
12  IV|         bátorságát, alig hallható hangon rebegé:~– Uram, amit rám
13  IV|        utolsó intés oly indulatos hangon volt mondva, hogy Elemér
14  IV|         csöndes, szenvedélyhagyta hangon szólt:~– Légy nyugodt. Ha
15  IV|           Elemér kezét, s szilárd hangon kérdé tőle~– Hívem vagy-e?~–
16  IV|       susogá Dalma szellemcsöndes hangon.~S azzal a mellékterembe
17  IV|         ugyebár? – szól reszketeg hangon. Kezem hideg, mint a jég,
18   V|        feltekinteni, midőn rebegő hangon szólt:~– Légy áldva, oh,
19   V|      Tudom – felelt Halila kikelt hangon, s újra inte Kubláj felé.~
20   V|   gyilkosa? – szólt Dalma szigorú hangon. – Igen, én! – kiálta egyszerre
21   V|         holttetemre, szívszaggató hangon kiáltva:~– Elemér! Kedvesem.~–