Rész

 1  II|         Oldamúr Dalmához fordítva arcát. – Akkor nekem szólt az,
 2  II|         Dalma atyja keblére rejté arcát, fuldokolva: – Emlékezem,
 3 III|            Hörgé Disabul, elfedve arcát. – Pofád sápadt, mint ki
 4 III|      megpillantá atyjának mogorva arcát, hirtelen kiragadá magát
 5 III|           roskadt, s meggyalázott arcát kezeibe rejté.~– Látod:
 6 III|   kebelére.~Halila az égre emelve arcát és összekulcsolva kezeit,
 7  IV|            felemelve szégyenpiros arcát. – Örömestebb állok előtted
 8  IV|        mely a nép előtt egy vezér arcát megalázta, közbeszólt:~–
 9  IV|   magaddal – szólt, félrefordítva arcát. Én beleegyezem. Most távozz
10  IV|         Dalma gyűlölettel fordítá arcát Halila felé, oly gyűlölettel,
11  IV|           vér újra elözönlé Dalma arcát, arra nem várt, hogy ily
12  IV|       hízelegve kedvesének nevez; arcát arcomra fekteti, s könnyeit
13  IV|     zsámolyára, félrefordítá tőle arcát, mintha félne tekintetével
14  IV|       szólt Dalma, elfordítva égő arcát. – Mondd, hogy engedelmeskedel.~–
15  IV|         reszketek előtte – szólt, arcát annak keblére rejtve.~–
16  IV|        akkor lerogyott térdére, s arcát ágya leplei közé takarva,
17  IV| gyönyörrel emelé föl álommosolygó arcát, s tagjai reszkettek a kéjtől,
18  IV|     állandok trónja mellett, hogy arcát szemlélhessem. Minek örülsz?~
19  IV|         sem leend árulója, a holt arcát nem látandja addig senki,
20   V|       egytől.~Dalma kezeibe rejté arcát.~Végre hét kisded jött elő.