Rész

 1  II|                     II.~Alkonyodva tekinte vissza a nap Irgana-Kon
 2 III|         király őrjöngő fájdalommal tekinte szét, s meglátott egy katonát,
 3 III|         Disabul őrült álmodozással tekinte a levegőbe, határozatlan
 4 III|        felült reá, és sötét arccal tekinte Elemérre, mintha ijeszteni
 5 III|               S gyászoló epedéssel tekinte a távozó ifjú után, ki nemsokára
 6 III|       veszve minden. Disabul vadul tekinte szét, szilaj tekintete majd
 7 III|          Halila. Disabul szomorúan tekinte leányára.~– Minek vagy itt?
 8  IV|       szeretsz. Halila csodálkozva tekinte rá.~– Te nevetve gyilkolsz
 9  IV|             Ki ő?~Halila tétovázva tekinte Dalmára, szólni akart, de
10  IV|       annak karját.~Halila ijedten tekinte rá. A kimondott név fölébreszté
11  IV|           percig villámló haraggal tekinte a leányra, ki megsemmisülve
12  IV| megcsókolva kezét. Dalma szomorúan tekinte utánuk.~Míg lépteik hangzottak,
13  IV|             Dalma keserű bosszúval tekinte az emberre, ki őt legszentebb
14  IV|     csalhatatlan.~Elemér szomorúan tekinte Halilára, s megsajnálta
15  IV|            aggódni, s az ajtó felé tekinte.~– Jöjj. Látod, hogy én
16  IV|           az ég!~Kubláj megütközve tekinte a nő szemébe.~– Te engem
17   V|         Élj sokáig.~Dalma keserűen tekinte a szónoknőre, ki oly szomorú
18   V|           a harcba!~Dalma sóhajtva tekinte szét. Mindenütt örvendő
19   V|       hangja.~A khagán megdöbbenve tekinte oda. Kubláj állt mellette,