Rész

 1  II|        le hozzá, ki e szavakat mondá neki: „amit a vak sors eltévesztett,
 2  II|  látszottak sugárzani.~– Az ég mondá, és én esküszöm, hogy úgy
 3 III| mindezt ki fogja pótolni!~Alig mondá ki szavait Disabul, midőn
 4 III|   megrántá Disabul köntösét, s mondá:~– Uram király, ez Halila,
 5 III|      Elemér büszke erőtudattal mondá:~– Én az ogur nép követe
 6 III|        vagyok. Kubláj suttogva mondá Disabulnak: – Uram, te elsápadál.~–
 7 III|        oltalmazód, jó szomszéd mondá búcsúüdvözletét Elemér –
 8 III|   fejét lehető magasra emelve, mondá:~– Magas király! Én a csuvasz
 9 III|       Bajkál-tavat is hozzá! – mondá csúfos nagylelkűséggel Disabul. –
10 III|  kérjen, s azzal ostoba képpel mondá:~– Uram! Egy szélmalmom
11  IV| vádlott nőhöz, s tétova hangon mondá ki az ítéletet:~– Asszony,
12  IV|     indulatok kulcsát. Susogva mondá Halilának:~– Te itt maradsz. –
13  IV|       tisztes matróna előlépve mondá:~– Országunk szokásai azt
14  IV|       emberfölötti nyugalommal mondá: „Én megszabadítlak téged”.
15  IV| gondolá magában –, hiszen maga mondá, hogy szeret valakit. A
16  IV|       megfogá kezét, s rebegve mondá: – Tehozzád…~Dalma ijedten
17  IV|        Dalma büszke öntudattal mondá, keblére téve kezét: – Van,
18  IV|     jós ott a sziget alatt azt mondá rólad, hogy tested ép.~–
19  IV|        szóra, keserű mosollyal mondá:~– Ismerlek. Megtudtad,