Rész

 1   I|            magas hegyeiről a világ mind a négy részeiben lakók azt
 2   I|           a kétszázezer font vasat mind kardnak kovácsoltuk; de
 3  II|           ősz feje körül; ki előtt mind fölkeltek a királyi székeikben
 4  II|     vezérek, országnagyok és vének mind kitakarodtak a sátorból,
 5  II|    megszálljon. Itt lelkébe szállt mind a kettő, megszánva önfaját,
 6  II|        feláldozni magát az életet, mind csekélység ahhoz képest,
 7  II| feláldozása. Egy eldobott virág az mind, a túlvilági üdvhöz képest.~–
 8  II|          sírhalomra, s ott sírtunk mind a ketten, és az oly jólesett…
 9 III|           áldozának a természetnek mind a hét rendéből. A keserű
10 III|            aki körös-körül lakott, mind elpusztult már, vagy elszaladt
11 III|         szövőszékeimet, amik nálam mind nincsenek. Háromszázezer
12 III|            támadta meg. Elsüllyedt mind – a nép a vízbe fúlt – egyetlen
13 III|            a halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap
14 III|        halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap volt,
15  IV|      látogatták, az övét kikerülte mind. A dögvész az egész emberiség
16  IV|           Amit a követ mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog,
17  IV|       választaná?~– Valóban, erről mind beszéltünk – szólt Elemér
18  IV|           azonban érzé, hogy szíve mind lassabban dobog. Vége közel
19 Uto|          És igaza lesz. Biz ez már mind bombaszt mai napság. De