Rész

 1   I|         közé jönni, s mikor ott saját sokaságától nem bírt mozogni,
 2   I|       Dzsingiszkánig. Leszorult saját határai közé, tért engedve
 3  II|    Fejedelmek egyike sem talált saját országában egy ép házat,
 4  II|        a mondatot, az ogur írás saját egyszerű betűivel, mik egymáson
 5  II|         ollyá tekintlek, mintha saját jobb felem volnál. Ezért
 6  II|      nagy, hogy elfeledd miatta saját boldogtalanságod. Tegyen
 7  II|       félelmetes ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot
 8 III|        Ez a te dolgod, Disabul. Saját népeddel magad parancsolsz,
 9 III|         bonc, mint hízik ő bele saját trónusomba, mikor kedvem
10 III|       melyik apa fogja idehozni saját gyermekét, hogy tégedet
11 III|        melyet így megölnek, nem saját leányodat, kit térdeidtől
12 III| szeretet által újra egyesülnek. Saját országnagyjai fogják őt
13  IV|      nagy, hogy elfeledd miatta saját boldogtalanságod!”~Ezzel
14  IV|         s ím, e sugárt királyom saját koronája ágaiból töré le,
15  IV|   képmásod testben és lélekben, saját másolatod asszonyi alakban?
16  IV|   számára zöldülnek, az útfélen saját maga számára is szedett
17   V|      kardot, láncot önmaguknak.~Saját kezüktől elejtett vadállatok
18   V|         jelentek meg a férfiak, saját kezük szőtte öltönyökben