Rész

 1   I|          elrejté a bokrok közé, s maga ellenkező irányban kezde
 2   I|          együtt durva bőrkötényét maga elé kötve, a kovácsüllő
 3  II|           vén volt már ő is, mint maga a khagán, sok jó és rossz
 4  II|          megengedé, hogy írja azt maga. Viharnak, tengernek, angyalnak
 5  II|   félelmetes ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot
 6 III|            elhallgatott mindenki. Maga a király is némán, mereven
 7 III|          az apródtól a vánkost, s maga nyújtá fel Disabulnak a
 8 III|          senkinek, embert nem tűr maga körül. Egyszer nők társaságában
 9 III|        oly bájolók, hogy láttokra maga a vénség is lángokra gerjed,
10  IV| határozata volt, őt sohasem hívni maga elé. Bármihez fogott, tetteit
11  IV|        Kérdjed bűnét, ő megmondja maga.~A gyászba öltözött vádlott
12  IV|        beszédre találkozni fog, s maga körül gyűjté udvara minden
13  IV|         gondolá magában –, hiszen maga mondá, hogy szeret valakit.
14  IV|       zöldülnek, az útfélen saját maga számára is szedett gyógyfüvet –
15  IV|         sejtett.~– Tehát a khagán maga szöktetett el vele? Hanem
16  IV|          E nő nagyobb ördög, mint maga Astaroth! Egy gondolatom
17   V|         és ha az első vezér, vagy maga a khagán volna is, akit
18   V|        fogadák a kikiáltó szavát, maga Dalma is leszállt trónjából,