Rész

 1  II|        élet, a lélek útra készen állt már.~– Lelkem könnyebbül
 2  II|        szavamra.~Ekkor két gyula állt elő, két kivont kardot fejeik
 3  II|      esküt.~Dalma a két kard alá állt, fölemelt jobbjával érinté
 4  II| megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor közepén, rajongó
 5  II|          visszafojtja.~Dalma ott állt merően, összefont karokkal,
 6 III|         lerongyolt öltönyű férfi állt meg a királyt körülálló
 7 III|   Disabul mint a villámütötte fa állt sötéten e rémhírre.~– Átok
 8 III|     király elé. A főmágusz eléje állt.~– Szűnj meg szavaiddal,
 9 III|       volt az éj, s most feketén állt ott a fényes napvilágban.~
10  IV|          hogy Elemér felrezzenve állt föl féltérdeltéből, s zavarodottan
11  IV|         Dalma összefont karokkal állt meg Halila előtt. A leány
12  IV|        leányra, ki megsemmisülve állt előtte, azután könnyekkel
13  IV|      magas nyírfáktól árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe
14  IV|        suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot
15   V|          Bertezena idejében; így állt Dalma is közöttük, vállain
16   V|          elő. Kis vezérök bátran állt a khagán elé, s elmondá
17   V|  megdöbbenve tekinte oda. Kubláj állt mellette, trónjára könyökölve.~
18   V|       zöld gallyakkal körültűzve állt a gyászravatal, mellette