Rész

 1   I|        harcban kiirták hadát az utolsó emberig.~A tatárfaj e csapástól
 2  II| csatákon, most emeljen engem az utolsó csatámban.~S azzal elmélázott
 3  II|         lelke elmaradt volna az utolsó gondolaton, percek múlva
 4  II|       is leendesz őseid sorában utolsó. Fiad, dicső fajodnak nem
 5  II|        avarén magam. Mindketten utolsó férfiai vagyunk családunknak.
 6  II|      nagy része országomé volt, utolsó órám egészen övé. A hon
 7  II|    Beszélj a múltakról, Elemér. Utolsó időm pillanatjai így múlnak
 8  II|     halál. Csak arra várt, hogy utolsó szavait kimondja. Úgy szenderült
 9  II|        szeméből. Midőn végre az utolsó férfi lépte is elhangzott,
10 III|   Sereged elhullt. Magam vagyok utolsó, ki megmenekült a harcból.~–
11 III|            Astarothra, nem vagy utolsó, mert nem menekültél meg! –
12  IV|       foglak. Távozz előlem.~Az utolsó intés oly indulatos hangon
13  IV|  elsápadt, feje szédülni kezde, utolsó erejével halkan rebegé:~–
14  IV|        a nő keserű előérzettel.~Utolsó áldása volt az neki.~– Isten
15  IV|       abban lelni, hogy~– Az az utolsó csepp véred kell nekem,
16  IV|  holdsugárban, végre Elemér egy utolsó csapást mért ellenfelére,
17  IV|       ha azt megéri, ránézve is utolsó leende.~Kubláj ijedten ugrott