Rész

 1  II|       dicső volt meghalni honáért, neked dicsőbb volt érte élned.
 2  II|         csak élni. Ezt izeni Isten neked.~– Meghajtom fejemet – szól
 3  II|       elfogult kebellel.~– Úgy jaj neked, vagy jaj a hazának.~– Jaj
 4  II|          Áldásom reád. Adjon az ég neked vaskemény szívet, sűrű harcot,
 5 III|          gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot soha.~– Te nem.
 6 III|            menekvésre nyújtok utat neked. Ha a nép közül, mely itt
 7  IV| cserebogarat tűre szúrva?~– Könnyű neked lóhátról beszélni – válaszolt
 8  IV|            Nem igazi nevet mondtam neked. Én soha sem láttam őt,
 9  IV|          egyedül engemet. Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem,
10  IV|           tudta volna átültetni.~– Neked tudni kell: e nő ama királyleány,
11  IV|          Ah! Azt hiszed, hogy csak neked van szíved?~– Ne lett volna
12  IV|         egyre nem gondoltál. Hátha neked itt kell maradnod, míg én
13   V|            ősz haját, szólt:~– Üdv neked, oh, Dalma, ki megtartád,
14   V|    legifjabb vezér monda el:~– Üdv neked, oh, Dalma, ki népek urává
15   V|         komoly arcú hölgyek.~– Üdv neked, oh, Dalma – szólt az első –,
16   V|            rövid üdvözletét:~– Üdv neked, Dalma! – S magától utána