Rész

 1  II|       szükséged leend rá, hogy mindig szemeid előtt lássad. Még
 2  II|    ellenségük a sors: a villám mindig a legmagasabb bérceket sújtja.~–
 3  II| kívánod tőlem, hogy ott legyek mindig, ahol te nem vagy, mint
 4  II|    előtt megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor közepén,
 5  II|  elhagyá a sátort; az őrszemek mindig távolabbról jövő kürthangja
 6 III|       nagy Disabul. Ebéd végén mindig abban gyönyörködöl, hogy
 7 III|   kedvemben vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér lábainál.
 8  IV|        az eltitkolt szenvedély mindig halványabbra festé azt,
 9  IV|      nap büntetésre virradt.~– Mindig csak a bűnösöket keresitek
10  IV|      az ogur népnél az asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival.~–
11  IV|    kérdé szárazon Dalma.~– Még mindig ily haraggal nézesz reám?~
12  IV|   ábrándos, babonás fiú voltam mindig.~– Jól tudom, most is az
13  IV|       rejtett lak ajtai nappal mindig zárva voltak, csak midőn
14  IV|       csattant össze, a viadal mindig hevesebb lett. Az acélok
15  IV|   Elemértől hallott, s gyanúja mindig erősebb lett, hogy Dalma
16   V|      könyökölve.~A gyászhangok mindig közelebb érkeztek, s nemsokára