Rész

 1   I|      valami kóbor nomádfaj, melyet leigázott, volt arra kárhoztatva,
 2   I|    S használni azt a vasat, melyet magunk élesíténk? Mit veszthetünk
 3   I| volt, másiké egy bőrkötény, melyet egykor Bertezena viselt,
 4   I|  egykor Bertezena viselt, s melyet később diadalok emlékei,
 5  II| siratni dísztelen. A titok, melyet rád bízok, két nemzet életének
 6  II| önmagának. Erezve a terhet, melyet vállaimra tettél, kétszerte
 7  II|    szerint mondd jelszavad, melyet palotád homlokára írassunk
 8  II|    illett halovány arcához, melyet csak a csatában lehetett
 9  II| támadó csillag, országomat, melyet elhagyok, megoltalmazd.~–
10  II|     Dalma érzé, hogy a kéz, melyet kezében tarta, elhidegült. –
11 III|  férget meg kell sajnálnod, melyet így megölnek, nem saját
12 III|     tigrisbőrrel beterítve, melyet vastag kerekekre téve, mindenütt
13  IV| ifjú uralkodóra; s az öröm, melyet mint fejedelem érzett, feledteté
14  IV| feledteté vele a fájdalmat, melyet mint nő viselt. Elemér távolléte
15  IV|   jött döfés után a sebből, melyet a haldoklón ejte, s arcán
16   V|      fölemelve azon kardot, melyet az imént kovácsolt, s miként