Rész

 1   I|         veled!~– Ez itt vezérünk, első emberünk, Bertezena – szólt
 2   I|            No, tehát lépj elő, te első kutya! Hol a negyvenezer
 3  II|       szabályt tanultam ismerni: „Első a haza”! – Semmi sem elég
 4  II|           el, miként a dámvad: az első hívásra kijött barlangjából,
 5  II|       hittad fel a sorsot, ím, az első szavadra megjelent. Nem
 6  II|        ezentúl. Még ma eltávozol. Első utad leend Disabul királyhoz,
 7 III|       büszke. Odaadtalak volna az első tevehajcsárnak, ki kezedet
 8 III|        sor fénylő kopját a hajnal első sugáriban.~– És nekem egy
 9 III|       ülni, trónomon és szívemben első helyen. Minden szenvedésedet
10  IV|         nem volt rá soha.~– Uram. Első honalkotóink, kik törvényeinket
11  IV|  bármelyik méltó hozzád. Országom első férfiai ők.~– Nincs több
12  IV| magányában töltsétek boldogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson
13  IV|          még, mert jól fizetsz.~– Első vagy a varchoniták között,
14   V|       neked, oh, Dalma – szólt az első –, ki határainkat megvédted
15   V|          haladéktalanul, és ha az első vezér, vagy maga a khagán