Rész

 1   I| fegyverkovácsból lett fejedelem, kinek király korában sincs mit
 2  II|       Azt, hogy boldog azon apa, kinek fiai a hazáért estek el,
 3  II|             Isten. Ormuzd. Jóél. Kinek jelképe kard, tűz és napvilág,
 4  II|         leend Disabul királyhoz, kinek mint ennen képmásom tudtul
 5 III|    fordult emírjéhez, Kublájhoz, kinek hegyes szakálla előreállt,
 6 III|       hogy egy sima állú ifjonc, kinek nincs egyéb érdeme fölöttem,
 7 III|         s meglátott egy katonát, kinek arca mozdulatlan maradt.~–
 8 III|            Te láthatatlan Isten, kinek lételét megholt anyám taníta
 9 III|     virraszt egy pillantásodért, kinek élete nem lesz kívüled,
10 III|             Kell kardom Hát övem kinek kell? Kormánybotom? Süvegem?
11 III|          nép eloszlott. – Hát ez kinek kell még? Ah! Amott látok
12  IV|        férfi jelent meg előttem, kinek arcában Isten arcára ismerék.
13  IV|     erőtlen asszonnyá teremtett, kinek szenvedni, sírni és szeretni