Rész

  1   I|             szól a pars mitológia.~De nem arany és nem smaragd terem
  2   I|            mitológia.~De nem arany és nem smaragd terem azon hegyek
  3   I|          hajlandó, mint ahogy munkára nem; házait más építé, földjeit
  4   I|             joga sem volt az élethez, nem hogy örömei lettek volna
  5   I|         lettek volna benne. Asszonyai nem ismerték a piperét, férfiai
  6   I|            gyermekeik felnőtt korukig nem jártak ruhában, törvényeik,
  7   I|         ruhában, törvényeik, isteneik nem valának, hajlék, épület
  8   I|              sem volt nevezhető, s ha nem volt is náluk vallás és
  9   I|            között.~Hogy a keleti rege nem lopott eszméje a rómainak,
 10   I|              fejében.~– Hát e fegyver nem volna olyan jó a mi kezünkben,
 11   I|              fölkapták a fegyvereket, nem volt az nehéz az ő kezeiknek,
 12   I|            erdők közt.~E naptól fogva nem készített a varchonita nép
 13   I|         leányát megszeretve, azt nőül nem kérte.~E vakmerőség haragra
 14   I|               meri vetni szemeit! Ezt nem lehete bosszulatlan hagyni.
 15   I|           mikor ott saját sokaságától nem bírt mozogni, bezárták völgyszorosaikba,
 16   I|              tatárfaj e csapástól fel nem bírt üdülni egész Dzsingiszkánig.
 17   I|       lekaszált fű, s a kínai bölcsek nem győzik magasztalni császáraik
 18   I|       császáraik jóvoltát, kik vassal nem bírván többé, aranylándzsákkal
 19   I|            alapja levén, hogy oly nép nem harcolhat, melynek városai
 20  II|              zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa ajtód
 21  II|              dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz őseid sorában
 22  II|          utolsó. Fiad, dicső fajodnak nem rosszabb utóda, folytatni
 23  II|            fiai a hazáért estek el, s nem hull annak könyje gyermekei
 24  II|              gyöngébb, mint karom; de nem szokás ez: nem látom sehol,
 25  II|              karom; de nem szokás ez: nem látom sehol, hogy nő férfi
 26  II|             férfi alakját viselné. Én nem irigylem a többi hajadonoktól
 27  II|           mindkét nép a harcban, hogy nem volt, aki eltemesse halottait,
 28  II|          vagyunk családunknak. Sokáig nem született gyermekünk, sem
 29  II|            kik e szerződést kötötték, nem gondoltak arra, hogy a rokonokból
 30  II|           helyrepótolhatja: gyermeked nem született férfinak, legyen
 31  II|               fogja mondhatni, hogy ő nem férfi! Az ég adand neki
 32  II|          fogja próbálni a szerelem.~– Nem tudom, mi az.~– Még nem.
 33  II|               Nem tudom, mi az.~– Még nem. De eljön az hívatlanul.
 34  II|              Hiába mondja a virág: én nem akarok virágzani; a tavasz
 35  II|       virágokat, még bimbókorukban. – Nem ismered fogadásod nagyságát,
 36  II|      keríthetek, annyira közel hozzám nem jöend senki soha, s ha meghalok,
 37  II|           félek tőle. Biztatnálak, ha nem akarnád, s ellenkezem veled,
 38  II|           izzadság gyöngyözik: oh, az nem a halál verítéke, hanem
 39  II|       szédülök; oly helyzetben, minőt nem teremte Isten, minőre nem
 40  II|             nem teremte Isten, minőre nem gondoltak az emberek soha.
 41  II|     legmagasabb az emberek között, ha nem azért, hogy csupán nemzetét
 42  II|              Miért állam legfelül, ha nem azért, hogy tudjon egyedül
 43  II|             Én e törvényen kívül mást nem ismerek. Hívasd a gyulákat,
 44  II|         Oldamúr megfogta Dalma kezét. Nem reszketett az.~– Vezérek,
 45  II|             az agg meglassult, de meg nem törött hangon –, az idő
 46  II|                  midőn tudom, hogy ez nem nekem szól többé.~A vezérek
 47  II|             világú szemeit Dalmára. – Nem emlékezel reám? Én Elemér
 48  II|           gyöngéden közelíte hozzá.~– Nem jut-e eszedbe, midőn gyermek
 49  II|            fejedelmi állat berkét. Ez nem futott el, miként a dámvad:
 50  II|              földre ránta; te lábadat nem bírtad hirtelen lovad alól
 51  II|              a vér, szemeinkben eddig nem ismert öröm tüze égett.
 52  II|                mint az éjszakai égés, nem néztél hátra, hanem csak
 53  II|                miként az utánad jövők nem bírnak nyomodba érni. Az
 54  II|              első szavadra megjelent. Nem gondolád, hogy az ifjú,
 55  II|           mennyit enyim, hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess. Ha
 56  II|            ott legyek mindig, ahol te nem vagy, mint az éj és nap,
 57  II|         szüntelen egymást kerülik. Én nem tudok nevet adni az érzelemnek,
 58  II|               küszöbénél virraszt. Én nem ismerék soha sem anyát,
 59  II|             öröm fog el, minőt másutt nem érezek.~Dalma parancsolt
 60  II|       rajongásokat, vezér. Hűségeddel nem személyemnek, hanem koronámnak
 61  II|          Négyévi távollét után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma
 62  II|          látszott Dalma arcába.~– Míg nem hívatlak, addig vissza ne
 63  II|        leáldozó nap, rokonimat, kiket nem ismerek, ott fenn üdvözöld.~–
 64  II|        kedvenc paripát – csak a hazát nem sehol. Ez az élőknek marad.
 65  II|        készülj a hosszú útra! Oldamúr nem felelt. Szemei csukva voltak.
 66  II|            eltávozott, egy könnycsepp nem jött szeméből. Midőn végre
 67 III|               nagy próféta, még ekkor nem is született, s Mohamed
 68 III|            Disabult, hogy a békét meg nem zavarja, sem velök harcot
 69 III|             zavarja, sem velök harcot nem kezd, sem az ogurokkali
 70 III|             az ogurokkali kötését meg nem szegi, s örök ígéretek és
 71 III|           fejcsóválva monda: – Te azt nem tudhatod, nagy király.~–
 72 III|           ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám tevé; s azért, mert
 73 III|           mert ősapám bivaly volt, én nem születhettem-e arszlánnak?
 74 III|       párducokat?~– Oh, nagy Disabul, nem jó az ellenségről megvetőleg
 75 III|              és mártírrá teszem, s ha nem mutogattak még prófétát
 76 III|            próféta dárdahordozóit? Én nem szoktam vesszővel hadakozni,
 77 III|               keresztül. Ha a föld el nem nyeli, meg nem menekül tőlem.
 78 III|              a föld el nem nyeli, meg nem menekül tőlem. Azt pedig
 79 III|            földből, berontok az égbe. Nem akarok urat ismerni kívülem.
 80 III|            legkészebb leszek, mert én nem őrzöm városaim árkát, vetett
 81 III|            hiszitek, hogy ebből rátok nem jut egy sem?~– Szavaid fenyegetésképp
 82 III|                önelégülten mormogva~– Nem megérdemelném-e, hogy bolondok
 83 III|           mint tudakozódik utánam, ha nem haltam-e még meg? Midőn
 84 III|           mozdulatlan maradt.~– Miért nem sírsz, gazember? Nem jön
 85 III|            Miért nem sírsz, gazember? Nem jön könny szemeidbe? Katonák!
 86 III|            elnyelt a víz, kettőt csak nem nyelt el a föld.~Ismét kürtszó
 87 III|               Úgy kellett nekik, mért nem siettek jobban. Oh, a chorazani
 88 III|               Némulj meg örökre… Mért nem tudtad vérrel befesteni
 89 III|              a harcból.~– Astarothra, nem vagy utolsó, mert nem menekültél
 90 III|     Astarothra, nem vagy utolsó, mert nem menekültél meg! – ordíta
 91 III|        láthatlan Istene van, legalább nem ad neki enni, miként én
 92 III|              fejét. – Átok reá, miért nem fiam!~Halila e pillanatig
 93 III|             fiam!~Halila e pillanatig nem tudá, mi történik vele,
 94 III|          sejtené, amit még bizonyosan nem tud, sikolt kétségbeesett
 95 III|             el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha, miért
 96 III|              a halál megölne. Hisz én nem szeretem az életet, és nem
 97 III|            nem szeretem az életet, és nem irtózom a haláltól. Itt
 98 III|           Érzem, hogy gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot soha.~–
 99 III|              neked rá okot soha.~– Te nem. Anyád adott rá okot, amiért
100 III|               volna, mint te vagy. Ha nem palotádban, hanem egy pásztor
101 III|           boldog neje volnék.~– Miért nem vagy az? Én nem voltam rád
102 III|                 Miért nem vagy az? Én nem voltam rád büszke. Odaadtalak
103 III|              ki kezedet megkéri. Most nem fájna rád Astaroth foga,
104 III|               rád Astaroth foga, mert nem volnál hajadon.~– Óh, hisz
105 III|               férfi és Dalma nő, most nem siratnám elveszett seregeim.
106 III|            fejem, mely soha megalázva nem volt. Mit ér nekem szépséged,
107 III|            atyja térdeit.~– Atyám! Te nem engedheted, hogy engemet
108 III|       sajnálnod, melyet így megölnek, nem saját leányodat, kit térdeidtől
109 III|          tőlem, légy azé. Astarothnak nem kell nő, akit már férjhez
110 III|          sincs kedve hozzá? Én rangra nem tekintek, nem vagyok válogatós.
111 III|               Én rangra nem tekintek, nem vagyok válogatós. Az elsőnek
112 III|         szeret már! Egyetlen, soha el nem múló Isten! Légy velem!
113 III|               szóla hozzá:~– Ne félj. Nem hagy el soha, akihez kiáltál.~
114 III|            kebléhez szorítá, s szólni nem bírt könny és elfogódás
115 III|            férfi, ki kezét elfogadja? Nem volt. Vagy szeretni tudnak
116 III|           pillantásodért, kinek élete nem lesz kívüled, ki örömében
117 III|               szállani. E tekintethez nem férhet gyávaság, ez arc
118 III|               tisztelni a népjogokat, nem tartám fölöslegesnek az
119 III|       tekintetével. De látszott, hogy nem az fél, ki a trón előtt
120 III|           megáll a bámulat miatt – ha nem látod, utána megy a szeretet
121 III|         ellenséges néppel szövetséget nem kötsz.~– Esküszöm rá!~–
122 III|         illeti, jogtalanul más kezére nem játszod.~Disabul felugrott
123 III|   felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja, hogy övé legyek…”~–
124 III|               lenne ránk, csapatjaink nem messze lesznek tőled.~Ez
125 III|             végső határozatod; a harc nem gyermekjáték; lehet, hogy
126 III|               e darab részt te bírod, nem adnád vissza?~– Akár még
127 III|           megvakarva tarkóját, mintha nem jutna hirtelen eszébe, hogy
128 III|            különös jó kedvében van.~– Nem maradt más, mint puszta
129 III|               kétségbeesett királlyal nem maradt más, csak Kubláj
130 III|               Hm. Különös. Hogy a vér nem engedi az ember szívét meghűlni.
131 III|             ember szívét meghűlni. Te nem hagytál el. Ezen nincs mit
132 III|            arra mutat, hogy napod még nem ment le végképp, s hogy
133 III|             bele. – Mondd e gyanút.~– Nem sejted-e? Én hiszem, okom
134 III|             sem egész ember, még csak nem is férfi, hanem leány!~Disabul
135 III|              volna belőled, kár, hogy nem vagy az”. Dalma vérpiros
136 III|  kényszerültem megvallani, hogy e kar nem asszonyé!~– Miről beszélsz
137 III|        kellett vinnem gyanúmat. Közel nem lehete férni senkinek, embert
138 III|         lehete férni senkinek, embert nem tűr maga körül. Egyszer
139 III|      társalgott velök, s tekintetében nem volt semmi sóvárgás, arcán
140 III|               Ez árulá el előttem! Ez nem lehet férfi szíve, így csak
141 III|         olvasni, mint a csillagokból. Nem figyeltél-e még menyasszony
142 III|           száz becsületes ember közül nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost –
143 III|             tekintetével ellenkezőleg nem megtalálnád-e imennek szemeiben
144 III|            bölcs; mit ér az nekem, ha nem lehet bebizonyítani?~– Ez
145 III|             Őt nőül ajánlva neki, ezt nem utasíthatja vissza. A leány
146 III|         szülött. Semmi ok sincs őt el nem fogadnia. De van az ellenkezőre.
147 III|            föllélekzve Disabul. – Meg nem menekülend kezeim közül.~–
148 III|             kísérték.~Jobb lett volna nem álmodnia oly boldogan.~
149  IV|               országokat is táplálta, nem volt szegény az egész hazában,
150  IV|              a mosoly. A nép tódulása nem engedte őt előre haladni.
151  IV|        haladni. Aki egyszer meglátta, nem tudott tőle megválni. Az
152  IV|             végighaladnia.~A könnytől nem látta a világot, midőn trónjába
153  IV|              bűnösöket keresitek föl. Nem tudjátok, hogy a büntetés
154  IV|           annak, aki elfogadja. Miért nem keresitek fel egyszer az
155  IV|           írnátok törvényeket, melyek nem büntetésről, hanem jutalmazásról
156  IV|              önmagának, uram, vagy ha nem az, akkor nem erény. Nézd
157  IV|           uram, vagy ha nem az, akkor nem erény. Nézd e férfit e lealázott
158  IV|               alatt, míg bűnét helyre nem hozza. Ha a legközelebbi
159  IV|        fölpattanva trónjáról. – E bűn nem létezik. Átok a hangra,
160  IV|             adott. Ember! Mondd, hogy nem vagy az, mivel vádoltatál.
161  IV|             férfi nyugodtan felelt:~– Nem ismerem e bűnt, mellyel
162  IV|          törvény közöttünk? Mert eset nem volt rá soha.~– Uram. Első
163  IV|              semmi bűbáj segítségökre nem leend, s azzal magukra hagyták
164  IV|          szúrni, azt vedd úgy, mintha nem történt volna.~Eközben a
165  IV|              Ne menj oly messze, mert nem tudlak elolvasni.~– Majd
166  IV|               hogy rád ne hágjak. Azt nem venném lelkemre. Sikolts,
167  IV|             mert szemeim, tudod, hogy nem látnak meg minden apró férget.~–
168  IV|               mondanom, miként lelked nem oly erős, mint karod.~–
169  IV|          jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem szerelemmel.
170  IV|                ha félteni kezd.~Az ég nem élő emberek számára van
171  IV|          nőarcot kerülöd, s szerelmet nem érezél soha. De lásd: e
172  IV|           alázatosan közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet
173  IV|            dicsőségedet megoszd vele, nem kívánja, hogy trónodra ültesd,
174  IV|                királyi hölgy. Előttem nem szokás térdepelni. – Oh,
175  IV|           Dalma.~– Ezt visszautasítni nem lehet. Elfogadása örök béke,
176  IV|       egyetlen virága. A kerek földön nem találandsz magadhoz méltóbbat.~–
177  IV|             méltóbbat.~– A szerelemre nem elég az, hogy van ok szeretni.~–
178  IV|              hevesen, végre kitört.~– Nem tudod, mit beszélsz, rhabonbán!~
179  IV|              megzavarva álltak körül, nem is tudva gyanítni a khagán
180  IV|            kopott babonáitokra. Isten nem vezérelteti kezeit asszonyok
181  IV|               Takarodjatok előlem. Én nem hívattalak benneteket, férjeiteket
182  IV|         mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog, te szenvedsz.~–
183  IV|            látod abban, hogy én téged nem szeretlek.~Dalma örömét
184  IV|                Dalma örömét elrejteni nem tudó arccal ragadá meg a
185  IV|             őt halálosan megsértette, nem is sejtheté, mily örömet
186  IV|             szerzett neki.~– Te engem nem szeretsz? Te iszonyodol
187  IV|            légy hideg irántam?~Halila nem bírta megérteni a kifejezést
188  IV|      elhallgatom, szívem öl meg.~– Te nem szeretsz engem? – folytatá
189  IV|          foglak. Szeretlek most, mert nem szeretsz. Halila csodálkozva
190  IV|       megbocsáss, ha szavaidban bízni nem tudok. Attól félek, hogy
191  IV|          nevet, hogy őt ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni.~– Te
192  IV|             szereted, mert félted őt. Nem kényszeríthetlek, hogy higgy
193  IV|           midőn szemembe mondod, hogy nem szeretsz, hogy iszonyodol
194  IV|            világ derült e szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek.
195  IV|         szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek. Megmentesz magadtól,
196  IV|            félj, kedvencem vagy. Hisz nem szeretjük egymást. Akárki
197  IV|         lábaidhoz láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy e rövid
198  IV|           talál-e viszontszerelmet?~– Nem bízol szívedben? Szerelmed
199  IV|         szívedben? Szerelmed öntudata nem tesz-e bátorrá? Tégy megbízottaddá,
200  IV|             lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne.~– Őt szereti –
201  IV|             mondtam. Én megcsaltalak. Nem igazi nevet mondtam neked.
202  IV|                hogy megmentse.~Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~–
203  IV|                Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval,
204  IV| keresztültörni. „Hátha Elemér valóban nem szereti őt?” – E gondolat
205  IV|        szívében a tiltó gondolat: „Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz
206  IV|                 Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~Körös-körül
207  IV|              e mondat: „Semmi áldozat nem nagy a honért”. Dalma megroskadt
208  IV|         vonalma, melynek betűit ember nem ismeri. Adj hálát Istennek,
209  IV|              Uram, te ingadozol.~– Én nem, hamarább a föld – szólt
210  IV|          velem. Erőm roskadoz: e harc nem emberi, és én csak nő vagyok.
211  IV|           melynek megesküvém, hogy el nem árulom magam, hogy ne lássak
212  IV|            elözönlé Dalma arcát, arra nem várt, hogy ily rögtön találkozzék
213  IV|         között, mint mi, kik egymásra nem féltékenyek. Beszéljünk
214  IV|           hamar megtaláltad.~– Sokáig nem az élő világban. Szívemet
215  IV|       világban. Szívemet hölgy emléke nem tudta betölteni. Végre azon
216  IV|         kétkedve felelt a kérdésre:~– Nem tudom.~Dalma csodálkozva
217  IV|            csodálkozva rázta fejét:~– Nem tudod? Ez zavart felelet.
218  IV|              Elemér folytatá szavait, nem gondolva, hogy minő gyötrelemmel
219  IV|             szívét.~– Azóta ez alakot nem bírom elfeledni: nappal
220  IV|            fogva van a hideg égben, s nem lehet enyém örökre.~– Elemér!
221  IV|             halkan rebegé:~– Ily nő – nem létezik sehol. S azzal ájultan
222  IV|              Miről beszéltünk?~Elemér nem bírt felelni.~– Arról beszéltünk
223  IV|             Elszédülél, uram.~– Miért nem jöttél segélyemre?~– Tevém
224  IV|           segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~– Beszéltem
225  IV|             hölgy, ki téged szeret.~– Nem óhajtom azt tudni.~– E hölgyet
226  IV|               tépni a szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen
227  IV|                hogy felvidítsd. Szíve nem nyílt meg nő előtt soha,
228  IV|     hangzottak, hallgatózott, s midőn nem hallék többé semmi, akkor
229  IV|                sírt keservesen~– Soha nem látom őt többet!~A könnyek
230  IV|          menyasszonyul hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim, vezéremmel,
231  IV|            megállítja társát. – Uram, nem kellek tovább?~– Akár elvessz
232  IV|               kiégett a tűz, homlokát nem emeli többé oly büszkén.~–
233  IV|        keresett, mióta itt vagyunk?~– Nem vettem észre.~„Élve temettek
234  IV|               Ki véd meg téged, ha én nem leszek? Eredj – eredj.~–
235  IV|             szívéhez.~– Így, most már nem reszketek.~A varchonitáknál
236  IV|              küszöbről.~– Több hajnal nem jön föl énreám – sóhajta
237  IV|           örökre! – suttogá, midőn az nem is hallhatá már.~A hold
238  IV|           akarsz? Hová csalogatsz? Ha nem vagy élő lény, miért jelensz
239  IV|          veled. És mégsem vagy senki. Nem látja más alakodat, csak
240  IV|              Azt, nemde, hogy kezemet nem bírom megmozdítani. Már
241  IV|   megmozdítani. Már félig álmodom, és nem tudom magamat ez álom ellen
242  IV|               tudom, hogy ez álom, és nem tudok belőle fölébredni!
243  IV|            jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál. Hátha neked itt
244  IV|           voltál itt e földön? Ott el nem válunk egymástól soha.~Elemér
245  IV|                  Áldom a sorsot, hogy nem halálod után jöttem.~– Miért?~–
246  IV|         jöttem.~– Miért?~– Mert akkor nem ölhetnélek meg.~– Balga
247  IV|              még ereidben tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél,
248  IV|              mit másként bebizonyítni nem lehet, hogy Dalma nem férfi,
249  IV|    bebizonyítni nem lehet, hogy Dalma nem férfi, hanem leány!~Új nap
250  IV|               szívében. Örvendetesbet nem mondott neki soha senki,
251  IV|               a sors nekem… Az ígéret nem e világra szólt… Lesz hát
252  IV|                  Jöjj. Látod, hogy én nem mehetek – hívá Elemér, félkezével
253  IV|          küldlek a másvilágra!~Kubláj nem merte őt megtámadni többé.
254  IV|           fogait csikorgatá, hogy vér nem jött döfés után a sebből,
255  IV|               fagyos gúnnyal kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék,
256  IV|            kardon az ő vére piroslik. Nem óhajtod-e, hogy a tieddel
257  IV|                  Mondd: gyűlöletéhez. Nem férjem: tömlöcőröm volt
258  IV|                tömlöcőröm volt nekem, nem gyöngédség: kínzás, üldözés,
259  IV|        gyűlölt, miért rabolt el?~– Te nem értesz mindent. A khagán
260  IV|            mert szerelmes volt beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett.
261  IV|           csak foglya voltam.~– Mást? Nem tudtad meg, hogy kit?~–
262  IV|       lemondásra képes.~– És te miért nem iparkodtál innen megszabadulni?~–
263  IV|             meggyilkolnak, s gyilkosa nem ismertetik, a holttestet
264  IV|        esküdjenek meg, hogy halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik,
265  IV|   szemlélhessem. Minek örülsz?~Halila nem bírta arcán eltitkolni az
266  IV|           leend árulója, a holt arcát nem látandja addig senki, ekkor
267  IV|              ki neki szerelmese volt, nem fog-e magáról elfelejtkezve
268  IV|             megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt a fenyegető
269   V|                hogy Bertezena utódait nem engedi rabszolgákká lenni
270   V|               a hetedik, a legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta,
271   V|               a kiválasztott hajadon, nem mert reá feltekinteni, midőn
272   V|            lelke volt sötét. Az áldás nem fogott rajta.~Majd jöttek
273   V|        asszony őrjöng! – hebegé. – Én nem tartozom törvényeitek alá.~–
274   V|       törvényeitek alá.~– Törvényeink nem ismernek különbséget – szólt
275   V|          vihar, átkozzam meg én!~– Te nem parancsolsz e földön többé! –
276   V|     ország-világ előtt vádollak, hogy nem vagy férfi, hanem leány,
277   V|              jóltevőjét még e földön. Nem is sokáig váratott az magára,
278 Uto|        elbeszélésnek is ecetágya van. Nem regénynek készült ez, hanem
279 Uto|               szót, az új intézményt. Nem volt már semmi reagálás – (
280 Uto|        intézménye által.~A nyelvünket nem értette senki az államalkotó
281 Uto|               közé, szájába adva soha nem élt királyoknak és királyleányoknak;
282 Uto|       született pribék volt. A nevére nem emlékezem. Akit meggyűlölök,
283 Uto|             nyomdafesték reprodukálni nem fog a Nr. 1 cenzor szigorúsága
284 Uto|             meg lett engedve. A hatás nem maradt el. Talán egyéb is