Rész

 1   I|        senki sem vesz számba.~És mégis a varchoniták évről évre
 2  II| guzsalyaikat, de szeretném tudni mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~–
 3  II|       óhajtom, hogy esküdjél, és mégis félek tőle. Biztatnálak,
 4  II|        atyját, s a gyáva könnyet mégis visszafojtja.~Dalma ott
 5 III|      Mindenki szereti gyermekét, mégis csak legjobb lesz teneked
 6  IV|      öröm, mely lépteit fogadta, mégis visszasugárzott rajta, s
 7  IV|        tudott enni egy borjút, s mégis oly sovány volt, hogy a
 8  IV|         nyugtatni a gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő mást boldogítand.~–
 9  IV|          több szükségem.~– Talán mégis. Megfizettél, hogy beszéljek,
10  IV|       vagy az?… Tehát te vagy az mégis! Világ derül agyamban!…