Rész

1 III|   harcosom sincs többé – sóhajta magában.~– Uram, ülj fel trónodra,
2 III|          felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja, hogy övé
3  IV|       valakit szeret!” – gondolá magában, s bár meg kelle őt nyugtatni
4  IV|             Őt szereti – suttogá magában. – Milyen boldog, hogy őt
5  IV|       szereti e leányt – gondolá magában –, hiszen maga mondá, hogy
6  IV|         vagyok mentve” – suttogá magában. „A szív jéggé fagyott.
7  IV| ábrándozva, álmodozva maradt ott magában, s beszélgetett, vagy tán
8  IV|          volt lepetve. Kénytelen magában elismerni, hogy e nő igazat
9  IV|     Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot kérjen Istenétől