Rész

  1   I|           ötszáznegyvenötödik évben egy addig ismeretlen része a
  2   I|             figyelmét magára vonni.~Egy mesés világrész Ázsia belsejében,
  3   I|           erkölcstisztaság.~Egyszer egy varchonita nő geoug vadászoktól
  4   I|       Rómának még nevét sem hallák, egy vad, elnyomott, erdei közé
  5   I|            Romulus és Remus regéje.~Egy nőfarkas meghallá a csecsemő
  6   I|        készíttetik? – monda egyszer egy pihenő órában izzadságaikat
  7   I|                Te ősz kutya – monda egy kiszemelt vénnek –, lépj
  8   I|        melyek vastagok voltak, mint egy cserfaág, fölemelé nagy,
  9   I|           kardot, s könnyeden, mint egy pálcát megforgatá azt a
 10   I|          ért mindenik, mert azon az egy napon tízezer varchonita
 11   I|      haragra gerjeszté a nagykhánt; egy fegyverkovácsból lett fejedelem,
 12   I|        bezárták völgyszorosaikba, s egy tíz napig tartó harcban
 13   I|              egyiknek hadi zászlója egy gyermeket szoptató farkas
 14   I|        szoptató farkas volt, másiké egy bőrkötény, melyet egykor
 15   I|    eredetükről, mindkét népnél volt egy nagy ünnepnapja az évnek,
 16   I|           kötve, az egész nép előtt egy megtüzesített vasdarabból
 17  II|         Magasan szálla az fel, mint egy reszketeg szobor, s a fellegekkel
 18  II|             arccal beszélte el.~(Ez egy sajátságos jóslat neme volt
 19  II|       koszorú. És íme, nyugot felől egy napsugáros felhő közeledék,
 20  II|             melynek aranyos ködéből egy hófehér alak támadt elő,
 21  II|        nyúlánk és karcsú volt, mint egy leopárdé, kettős selyemdolmány
 22  II|             talált saját országában egy ép házat, melyben éjszakára
 23  II|             így a varchoniták ismét egy Bertezenaivadék alatt egyesüljenek.
 24  II|           egyedül nőm, álomlátásban egy tündér szállott le hozzá,
 25  II|            monda fölmagasulva, mint egy pálma vihar előtt.~– Ne
 26  II|             a szerelem feláldozása. Egy eldobott virág az mind,
 27  II|             Még most e fogadás csak egy elvetett mag, de majdan
 28  II|          amióta éltemet tudom, csak egy szabályt tanultam ismerni: „
 29  II|         hang oly szomorúan hangzott egy haldokló sátorában.~– Harminc
 30  II|        Többet ésszel, mint erővel.” Egy óra múlva a tiéd álland
 31  II|             rhabonbán vevé kését, s egy négyszögű pálcára felrótta
 32  II|            ők is így egyesülendenek egy vérré, egy akarattá a nemzetért.~
 33  II|           egyesülendenek egy vérré, egy akarattá a nemzetért.~A
 34  II|         ekkor a hetedik lépett elő, egy délceg levente, sötét szemölde,
 35  II|            dámvadat űzve. Egyszerre egy forrás mellett oroszlánnyomokra
 36  II|            keresztül a másodikon, s egy pillanat múlva ellenségtől
 37  II|             volt a te csapásod, oda egy erősebbet sújtott, míg atyád
 38  II|         szeretni és félni fog téged egy pillanatban.~– Most menj,
 39  II|           tőle.~– Mire vársz még?~– Egy baráti kézszorítást, Dalma.
 40  II|            kürthangja hirdeté, hogy egy vezér eltávozik.~Dalma ott
 41  II|        koronád terhét viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz,
 42  II|             most közelebb léptek.~– Egy pillanat még, s én más eget,
 43  II|     egyesültek; az avar fajnak csak egy félelmetes ellensége van:
 44  II|             Úgy szenderült el, mint egy alvó gyermek anyja keblén.~
 45  II|            míg mindenki eltávozott, egy könnycsepp nem jött szeméből.
 46 III|                                III.~Egy sík puszta közepett világítnak
 47 III|             buzgó hívei azon időben egy sötét, ijesztő, borzadályos
 48 III|          keblök vallásos érzelmeit; egy elbujdosott istenségnek
 49 III|         kezdődött a démon áldozata.~Egy nagy fekete kő volt a puszta
 50 III|            közepén felállítva, azon egy idomtalan rézbálvány, szétterpedt
 51 III|         csörgőkígyót a csúszókból – egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist
 52 III|             csúszókból – egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist és egy
 53 III|              egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist és egy férfit.~Az
 54 III|          egy ölyvet, egy tigrist és egy férfit.~Az édes áldozatnál
 55 III|       kétéltűek közül a salamander, egy aranyhal, egy galamb, egy
 56 III|           salamander, egy aranyhal, egy galamb, egy paripa és egy
 57 III|           egy aranyhal, egy galamb, egy paripa és egy szűzleány.~
 58 III|           egy galamb, egy paripa és egy szűzleány.~Oldamúr halálának
 59 III|            szakálla előreállt, mint egy rúd.~– Tehát Oldamúr meghalt,
 60 III|           lesz igazság, nemde, hogy egy sima állú ifjonc, kinek
 61 III|          nagy kegyesen nézzem, mint egy indu bonc, mint hízik ő
 62 III|       elűzött pásztor királyfiú, ki egy homokpusztát kapott örökségbe,
 63 III|            hogy ebből rátok nem jut egy sem?~– Szavaid fenyegetésképp
 64 III|            nap az esztendőben. Elég egy úr a földön, lám az égen
 65 III|            legyen felírva nevem, ha egy hiú esküvés miatt elnézném,
 66 III|           mint nő mellettem óriássá egy poronty, s mint tudakozódik
 67 III|    tengerről!~Néhány pillanat múlva egy félmeztelen, lerongyolt
 68 III|            tenger közepére ültetve. Egy úszó város, aranyozott tornyokkal,
 69 III|           tekinte szét, s meglátott egy katonát, kinek arca mozdulatlan
 70 III|        anélkül, hogy az ellenségből egy élet esett volna érte kölcsön…
 71 III|            Azért sem sírok. Még van egy hadam. Ez a kettő úgyis
 72 III|              s visszarezzent, midőn egy halavány, pajzstalan alak
 73 III|        páncélos hadsereg, mely mint egy érc búzavetés terült el
 74 III|          léptekkel tántorogva, mint egy holdkóros.~Egyszerre elejtett
 75 III| háromszázezer asszonyt.~– Szűz csak egy kell, de tizenhét éves.~–
 76 III|             él.~– Tehát legyen azon egy Astarothé.~– Bárki legyen
 77 III|          áldozat legyen!~A máguszok egy része eltávozott, az áldozatra
 78 III|         borulva feküdt. Disabul ült egy leterített tevebőrön.~Még
 79 III|          szült.~– Sohasem hallottam egy édes szavadat. Életemnek
 80 III|            Ha nem palotádban, hanem egy pásztor viskójában születtem
 81 III|           születtem volna, most tán egy tevehajcsár boldog neje
 82 III|     gyűlöletedet kívánja magának.~– Egy ország veszett el miattad,
 83 III|             emberi szív van benned, egy férget meg kell sajnálnod,
 84 III|          hogy kegyetlen vagyok. Ím, egy menekvésre nyújtok utat
 85 III|           köröttünk áll, találkozik egy férfi, aki téged nejévé
 86 III|         bálvány felé.~E pillanatban egy magas, délceg levente lépett
 87 III|            az egész országban, hogy egy ártatlan nőnek sírni lehet? –
 88 III|          leszek, ki éjeket virraszt egy pillantásodért, kinek élete
 89 III|          látnád félisteni alakodat, egy világgal mernél szembe szállani.
 90 III|              reszketve pillanta meg egy hosszú sor fénylő kopját
 91 III|          első sugáriban.~– És nekem egy harcosom sincs többé – sóhajta
 92 III|            itt küldi általam.~Ezzel egy utána jövő apródnak inte
 93 III|       szironyos szarvasbőr-vánkoson egy kenyeret és egy botot vitt
 94 III| szarvasbőr-vánkoson egy kenyeret és egy botot vitt a király elé.~
 95 III|        torzvonásait nemes arca csak egy mozdulatával is megtorolja.~–
 96 III|          pillanatát.~– Valóban, még egy kérelmem van hozzád. E hajadont,
 97 III|           szokatlan engedékenysége; egy apró tömpe bajnok jónak
 98 III|           másik? A paraszt sarkában egy hivatalnok következett:~–
 99 III|        ostoba képpel mondá:~– Uram! Egy szélmalmom van, de igen
100 III|         elvette a gyöngébbtől, s ha egy felkapta, elvette tőle tíz,
101 III|          mely ha napfényre hozható, egy kardcsapás nélkül ledönti
102 III|       gerjed, hogy képesek volnának egy győztes hadsereg kezéből
103 III|       véletlenül jött a társaságba. Egy tizenhat éves ifjú meglepetve
104 III|             a nászkoszorút, s aztán egy nappal később, midőn azt
105 III|      valakit, ki kényszeríthet arra egy fejedelmet, hogy megházasodjék?
106 III|          előtt népek hajlongnak. Ha egy óra előtt a legutolsó rabszolgának
107  IV|             gyászünnepről.~Az egyik egy harcos volt, ki a csatából
108  IV|        csatából megszökött. A másik egy férfi, kit „névtelen” bűnnel
109  IV|         bűnnel vádoltak. A harmadik egy házasságtörő asszony.~Az
110  IV|         fölé tartott pajzsain, mint egy érchídon kellett végighaladnia.~
111  IV|        Megszöktem gyáván a táborból egy asszony miatt felelt az
112  IV|           az oguroknál. A rhabonbán egy másik férfit hozott elő.~–
113  IV|          hosszú cédrusfa oszlopokra egy cikket írtak abba, mely
114  IV|         Istenre. Állítsatok a síkra egy törpét egy óriás ellenében.
115  IV|       Állítsatok a síkra egy törpét egy óriás ellenében. A törpe
116  IV|    égessétek porrá, s nevét adjátok egy utálatos bogárnak, hogy
117  IV|          küzdtérre lépett, az egyik egy négy láb magas, zömök, hosszú
118  IV|          magas nyurga siheder volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében
119  IV|         ülőhelyében meg tudott enni egy borjút, s mégis oly sovány
120  IV|       középen, megvetve lábát, mint egy cövek, s fölemelve gömbölyű
121  IV|             elveté a magáét, s mint egy kis vadkan sebesen alá futott,
122  IV|      harmadik vádlottat hozták elő, egy nőt lefátyolozva.~– Miért
123  IV|            erényem diadalára, midőn egy reggelen elfeledék Istenhez
124  IV|        sorompók előtt, s a nép közt egy ifjú közeledék lóháton a
125  IV|        jelenetnek, mely a nép előtt egy vezér arcát megalázta, közbeszólt:~–
126  IV|      előadni.~Ekkor egyszerre belép egy hírnök, jelentve, hogy Disabultól
127  IV|         khagán! Neved fényéből csak egy sugár hiányzik még, s ím,
128  IV|       boldognak tartandja magát, ha egy mosolyodban részesülend.
129  IV|    benneteket?~A legéltesebb hölgy, egy ősz tisztes matróna előlépve
130  IV|             Te félsz tőlem.~– Ez az egy az, mire tanítottak születésem
131  IV|         szenvedés volt, s midőn azt egy borzasztó halállal kellett
132  IV|           Istenhez kiálték, e szóra egy férfi jelent meg előttem,
133  IV|             arcára ismerék. Egymaga egy őrült világ ellenében lépett
134  IV|          föl egyszerre Dalma, s míg egy kezével dühösen taszítá
135  IV|           női féltés szenvedélyeit. Egy percig villámló haraggal
136  IV|             Nagyon szeretheti, mert egy korona helyett az ő szívét
137  IV|             gyűlölettel, minőt csak egy szerelemféltő nő szemei
138  IV|            hogy ő nem szeret engem, egy szóval, egy tekintettel
139  IV|           szeret engem, egy szóval, egy tekintettel sem biztatott
140  IV|         inte apródainak –, várjatok egy pillanatig! – S azzal sietett
141  IV|             ki erejét régóta gyűjté egy elhatározó pillanatra, s
142  IV|       csukott szemekkel –, hogy van egy szerencsétlen nemzet, melynek
143  IV|             álmodozással –, hogy ha egy nőnek egyik kezével szívét,
144  IV|       Beszéltem valamit az imént?~– Egy hangodat sem hallám.~– Hát
145  IV|         beszédünknek? Úgy. Igaz. Te egy leányról beszéltél, aki
146  IV|         téged szeret. Ismerem őt.~– Egy szót se többet erről – szólt
147  IV|          könnyű, élni nehezebb. Van egy hölgy, ki téged szeret.~–
148  IV|             hogy engedelmeskedel.~– Egy egész világrendszert bontasz
149  IV|             lombok között megnyílni egy ablakot, melyen halvány
150  IV|           lopva ki, s néha az ajtón egy fehér női alak suhant ki,
151  IV|   el-elbújva, s átragyogva; a vízen egy keskeny csónak úszik lefelé;
152  IV|         lefelé; az evezőn kívül még egy férfi ül benne.~A szigetparton
153  IV|        nyújtá az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely őt szíven
154  IV|      eléhajló lombok levelein. Benn egy halvány, megtört férfi alak
155  IV|            megtört férfi alak járt, egy gyönge nő karjára támaszkodva,
156  IV|           halni, s akkor mindketten egy helyre megyünk… Tehát a
157  IV|          holdsugárban, végre Elemér egy utolsó csapást mért ellenfelére,
158  IV|            akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud, addig
159  IV|             haldoklón ejte, s arcán egy torzvonása sem volt a fájdalomnak
160  IV|   felkereste a jóst, az gyógyszerül egy tubafa-ágat adott neki férje
161  IV|          ördög, mint maga Astaroth! Egy gondolatom támadt. Én meg
162   V|            a fejedelmi kacagányt, s egy magas fatörzsre, mint trónra,
163   V|          gyászhangra, Dalma mellett egy baljóslatú hang szólalt
164   V|          sokáig váratott az magára, egy dicsőséges viadalban a sereg
165 Uto|            fogadsz, abban az időben egy refractárius magyar írónak
166 Uto|             de megértve, átgondolva egy élni akaró tetszhalott nemzettől.~
167 Uto|   regényalakban, csak jóval később, egy enyhébb korszakban láthatott
168 Uto|      drámának született. S ide kell egy pár korrajzoló kontúrvonás.~
169 Uto|       hírlap jelent meg Pesten.) Ez egy maliciózus, rosszindulatú,
170 Uto|          szoktam felejteni.~A másik egy becsületes, jóakaratú, élni