Rész

  1   I|            terhes munka nekünk; de én tanácsot mondok, miként
  2  II|            engem? – szólt Dalma. – Én leányod vagyok.~A khagán
  3  II|          nő férfi alakját viselné. Én nem irigylem a többi hajadonoktól
  4  II|          tudni mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~– E rejtély
  5  II|    melyikünk éli túl a másikat? Ha én élem túl őt, népem szabad
  6  II|      született, a vízbe hányatott: én nyugodt lélekkel fogadtam,
  7  II|       sugárzani.~– Az ég mondá, és én esküszöm, hogy úgy lesz –
  8  II| mindenkinek. Hiába mondja a virág: én nem akarok virágzani; a
  9  II|          szív virágai kinyílnak.~– Én ki fogom tépni e virágokat,
 10  II|            fogadék, megtartom azt. Én amióta éltemet tudom, csak
 11  II|        égessék. Hívasd a gyulákat, én esküdni akarok.~– Aki jövendőkre
 12  II|          Istent hívja fel küzdeni. Én óhajtom, hogy esküdjél,
 13  II|           az alól nincs kivétel.~– Én fejedelem vagyok, az emberek
 14  II|         nekünk törvény a hon java. Én e törvényen kívül mást nem
 15  II|        ismerek. Hívasd a gyulákat, én esküdni akarok.~– Erős lelked
 16  II|          naptalan. Midőn leszállok én, fiam helyembe kél. Midőn
 17  II|           fiam helyembe kél. Midőn én a ravatalra fekszem, ő a
 18  II|           trónhoz vezetnek fel, az én lépcsőim a sírbarlangba
 19  II|             Isten, Ormuzd, Jóél.~– Én is hallottam azt – szólt
 20  II|     Dalmára. – Nem emlékezel reám? Én Elemér vagyok. Arcom változott-e,
 21  II|            kis szőke fürtű angyal, én már nagyobb, vad, ábrándos
 22  II|       eljártunk jó anyád sírjához, én letéptem a virágot a szirt
 23  II|            hevesen vágtattál felé, én meg akartalak előzni, az
 24  II|          lovad alól kiszabadítani, én hirtelen leszöktem paripámról,
 25  II|          te késedet szívébe döféd, én fejét torkig hasítottam.
 26  II|           másik után kialudt, csak én virraszték álmaidnál ébren,
 27  II|         légy úgy tisztelve, miként én magam. Ítéleted annyit érjen,
 28  II|           mennyit enyim, hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess.
 29  II|          vagyok, te ott lehess. Ha én keleten, te nyugaton, így
 30  II|         szüntelen egymást kerülik. Én nem tudok nevet adni az
 31  II|         ajtód küszöbénél virraszt. Én nem ismerék soha sem anyát,
 32  II|      léptek.~– Egy pillanat még, s én más eget, más napot fogok
 33  II|         találkozni fogtok velem, s én számon kérendem tőletek,
 34 III|           ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám tevé; s azért,
 35 III|           mert ősapám bivaly volt, én nem születhettem-e arszlánnak?
 36 III|         ezután csak füvet egyenek, én elütöttem közülök: én vérszopó
 37 III|     egyenek, én elütöttem közülök: én vérszopó vagyok.~– Azt megmutattad,
 38 III|    kiböjtöljön engem a világból, s én nagy kegyesen nézzem, mint
 39 III|            azt kell akarniok, amit én akarok.~– Ne feledd, hogy
 40 III|      bolondoknak. De fogadom, hogy én megnövelem prófétai hírét,
 41 III|            kitömve, majd mutogatok én egyet.~– Akkor aligha fogsz
 42 III|            próféta dárdahordozóit? Én nem szoktam vesszővel hadakozni,
 43 III|         vesszővel hadakozni, ahova én ütök, az beomlik, ha mindjárt
 44 III|         hadat. Tudtátok, hogy arra én legkészebb leszek, mert
 45 III|            legkészebb leszek, mert én nem őrzöm városaim árkát,
 46 III|        fenyegetésképp hangzanak.~– Én is úgy hiszem. A tatár népet
 47 III|       homokfellegekkel temette el. Én az utócsapatok közül egyedül
 48 III|           nem ad neki enni, miként én ez idomtalan alaknak itt.~
 49 III|     veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha, miért
 50 III|      mielőtt a halál megölne. Hisz én nem szeretem az életet,
 51 III|  rettenetes tűzbe ne vessetek, oh, én irtózom e haláltól!~– De
 52 III|           Érzem, hogy gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot
 53 III|       volnék.~– Miért nem vagy az? Én nem voltam rád büszke. Odaadtalak
 54 III| Astarothnak, hogy ne bőgjön, mikor én beszélek. Áldozatát meg
 55 III|             s nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép, nyájas
 56 III|        Senkinek sincs kedve hozzá? Én rangra nem tekintek, nem
 57 III|          el lábaidtól; végy nődül, én szeretni foglak, álmaid
 58 III|        büszke erőtudattal mondá:~– Én az ogur nép követe vagyok.
 59 III|         Szidjatok, csúfoljatok ki; én hallgatok.~– Sőt dicsérünk
 60 III|             mondá:~– Magas király! Én a csuvasz nép követe vagyok.~–
 61 III|           Mehetsz, ahová akarsz.~– Én itt akarok maradni tenálad.~–
 62 III|            ment le végképp, s hogy én fel tudom azt újra hozni
 63 III|            gyanút.~– Nem sejted-e? Én hiszem, okom van hinni,
 64 III|           oldalbordám törött be, s én sajnosan kényszerültem megvallani,
 65 III|            keblemre, és ölelj meg. Én jó, szerető apád vagyok.
 66 III|          fogsz?~– Szeretni nemcsak én, hanem azok is, kik előtt
 67 III|    gondolatja lehet a léleknek, és én valósítani fogom ez álmodat.~–
 68 III|            fogom ez álmodat.~– Oh, én most is álmodom, álmodom
 69  IV|      szerencsétlennek, óh, khagán. Én szerettem nagyon.~– Tudtál
 70  IV|          el örökre. Ő elhagyott, s én mindennap imádkozám Istenhez,
 71  IV|            az ítéletet:~– Asszony, én értem a kísértő pillanat
 72  IV|        szólt, félrefordítva arcát. Én beleegyezem. Most távozz
 73  IV|         óta tégedet tanult imádni. Én neveltem őt, kedvencem,
 74  IV|        által. Takarodjatok előlem. Én nem hívattalak benneteket,
 75  IV|         vad, félénk szemeit.~– Hát én hova menjek, uram? Hát én
 76  IV|          én hova menjek, uram? Hát én ki rabszolgája leszek? –
 77  IV|            de szemeid elárulnak.~– Én semmit sem mondék.~– Szívedbe
 78  IV|        akkor azt látod abban, hogy én téged nem szeretlek.~Dalma
 79  IV|            keblére voná a leányt.– Én védeni foglak. Szeretlek
 80  IV|           meg szerelmed tárgyát, s én Istenre fogadom, hogy tieddé
 81  IV|               Mondám, khagán, hogy én csak félni tanultam életemben,
 82  IV|            másért epedsz, oh, mert én sem szeretlek téged, én
 83  IV|            én sem szeretlek téged, én is mást imádok. Értesz-e
 84  IV|           egymást. Akárki bántson, én oltalmazlak, akármit kívánj,
 85  IV|       oltalmazlak, akármit kívánj, én megadom. Mondd el bizalmasan,
 86  IV|   emberfölötti nyugalommal mondá: „Én megszabadítlak téged”. És
 87  IV|      gyönyörködtetnek engem.~– Oh, én remélni sem merem, amit
 88  IV|     gyűlölet dolgait majd elvégzem én.~– Ah, hisz azt sem tudom
 89  IV|     bátorrá? Tégy megbízottaddá, s én elődbe hozom választottodat.
 90  IV|            ő szívét választja; oh, én is azt választanám, ha lehetne!~
 91  IV|            könnyezik. – Mit tettem én?~Dalma gyűlölettel fordítá
 92  IV|         Felejtsd el, amit mondtam. Én megcsaltalak. Nem igazi
 93  IV|         igazi nevet mondtam neked. Én soha sem láttam őt, oh,
 94  IV|              Uram, te ingadozol.~– Én nem, hamarább a föld – szólt
 95  IV|    roskadoz: e harc nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő
 96  IV|           hazug, ha haragot mutat; én örömest beszélek veled.
 97  IV|          hallgatlak.~– Tudod, hogy én bohó, ábrándos, babonás
 98  IV|           Tégy velem, mit kívánsz. Én kész vagyok.~Dalma megragadá
 99  IV|     Elemért meglátta. – Oh, Dalma, én reszketek előtte – szólt,
100  IV|          menyasszonyul hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim,
101  IV|              Miért sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak.~–
102  IV|     teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem leszek? Eredj – eredj.~–
103  IV|           hogy te újra felvirulsz. Én boldog vagyok, ha arcod
104  IV|      Ketten maradtunk ismét: te és én. Mit akarsz? Hová csalogatsz?
105  IV|           látja más alakodat, csak én… Ülj mellém… A sírba is
106  IV|            e kardot itt a te és az én szívemen egyszerre keresztülütném,
107  IV|     szeretsz nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál.
108  IV|       neked itt kell maradnod, míg én tovaszállok? ugye, hogy
109  IV|            megint? Ah, értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz
110  IV|      leszünk. Harmadnap este, hogy én elhagyom a földet, te is
111  IV|          te is utánam jössz. Addig én elkészítem a vőlegényi sátort,
112  IV|    leereszté hosszú köpenyét. – Az én nevem Kubláj emír.~Elemér
113  IV|     utolérhetlen nagyságodban, oh, én bálványom. Most már százszor
114  IV|       tekinte.~– Jöjj. Látod, hogy én nem mehetek – hívá Elemér,
115  IV|               Ő is mást szeretett. Én csak foglya voltam.~– Mást?
116  IV|             Egy gondolatom támadt. Én meg akarom tudni, ki volt
117  IV|           a khagán elé a halottat. Én balfelől állandok trónja
118   V|        asszony őrjöng! – hebegé. – Én nem tartozom törvényeitek
119   V|            szigorú hangon. – Igen, én! – kiálta egyszerre vakmerően
120   V|          meg a vihar, átkozzam meg én!~– Te nem parancsolsz e
121   V|            többé! – kiálta Kubláj. Én ország-világ előtt vádollak,
122 Uto|        színielőadások ellenőrzése.~Én tehát, aki már akkor is
123 Uto|   stratagéma teljesen sikerült.~Az én derék, becsületes Csehallom