Rész

  1   I|             háborút.~Valami tatár faj volt ez, fényűzésre, kényelemre
  2   I|                neki csak az elvevésre volt gondja; még fegyvereit is
  3   I|           nomádfaj, melyet leigázott, volt arra kárhoztatva, hogy az
  4   I|             melynek még csak joga sem volt az élethez, nem hogy örömei
  5   I|               még csak öregségnek sem volt nevezhető, s ha nem volt
  6   I|              volt nevezhető, s ha nem volt is náluk vallás és világi
  7   I|          vallás és világi törvény, de volt erkölcstisztaság.~Egyszer
  8   I|            nevet adtak neki.~De benne volt már a fiúban a szabad vadállat
  9   I|       homlokát, hogy szinte oly magas volt gyalog, mint a tatár vezér
 10   I|          fölkapták a fegyvereket, nem volt az nehéz az ő kezeiknek,
 11   I|              az ő kezeiknek, de nehéz volt a tatárok fejének; igazán
 12   I|             az, mely Kínához közelebb volt, nevezte magát töröknek,
 13   I|             gyermeket szoptató farkas volt, másiké egy bőrkötény, melyet
 14   I|           eredetükről, mindkét népnél volt egy nagy ünnepnapja az évnek,
 15  II|             csak a leáldozó nap fénye volt még az élet, a lélek útra
 16  II|             jelöli. S ha másnak dicső volt meghalni honáért, neked
 17  II|       meghalni honáért, neked dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz
 18  II|                Hivataluk valami közép volt pap és orvos között, ők
 19  II|          haldokló elé lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a khagán,
 20  II|            egy sajátságos jóslat neme volt a szittya fajoknál, ideges
 21  II|                mely nyúlánk és karcsú volt, mint egy leopárdé, kettős
 22  II|               nép a harcban, hogy nem volt, aki eltemesse halottait,
 23  II|             sem neki, sem nekem, s az volt a kérdés, melyikünk éli
 24  II|            Éltem nagy része országomé volt, utolsó órám egészen övé.
 25  II|       aranybetűkkel. Apád jelszava ez volt: „Többet ésszel, mint erővel.”
 26  II| gyermekkorodtól fogva leghűbb barátod volt?~Dalma nyugtalan kebellel
 27  II|             akkor oldalad mellett? Ki volt az, ki pajzsával betakart,
 28  II|              csüggedj, s ahova gyönge volt a te csapásod, oda egy erősebbet
 29  II|               atyja előtt. Arca fehér volt, mint a márvány.~– Elégült
 30  II|             viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz, mint a tiéden
 31  II|          emberfölötti erő és fájdalom volt kifejezve, szép feje meghajlott
 32  II|              s erős hangon, mely ment volt minden emberérzelemtől,
 33 III|          áldozata.~Egy nagy fekete kő volt a puszta közepén felállítva,
 34 III|            bálványnak hozni. Az egyik volt a „keserű áldozat”, a másik
 35 III|              adák neki, ha gyászünnep volt, imezt örömünnep alatt;
 36 III|               imez engesztelő áldozat volt.~Hét állatot áldozának a
 37 III|              úgy látszék, nagyobb ura volt a bálványnak, mint a bálvány
 38 III|              két sötét szeme. Fegyver volt kötve oldalára jobbról-balról,
 39 III|             azért, mert ősapám bivaly volt, én nem születhettem-e arszlánnak?
 40 III|              két év előtt tevepásztor volt, s most fél Ázsia réme,
 41 III|               csak szedett-vedett nép volt, merő csőcselék, csak meghalni
 42 III|                mind csak álom? Tegnap volt, és ma nincs?!~Disabul őrült
 43 III|               Halavány gyermeteg alak volt az, szenvedő vonásokkal,
 44 III|      Életemnek egyetlen örömnapja sem volt. Ha csecsemő koromban kivetettél
 45 III|               mely soha megalázva nem volt. Mit ér nekem szépséged,
 46 III|               akihez kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila égből szállt
 47 III|               ki kezét elfogadja? Nem volt. Vagy szeretni tudnak rosszul,
 48 III|   megaláztatásodat.~Egyszerű emelvény volt a trón, két lépcsővel, tigrisbőrrel
 49 III|             elvevé. – Elemér büszkébb volt, mint hogy Disabul gyűlöletkifejező
 50 III|               egyúttal figyelmeztetés volt Disabulnak, hogy vigyáznak
 51 III|            mely világított, míg sötét volt az éj, s most feketén állt
 52 III|             vagyok!~A téren senki sem volt már, a népség sátoraiba
 53 III|             velök, s tekintetében nem volt semmi sóvárgás, arcán semmi
 54 III|               között? Amaz még leányé volt, ez már asszonyé. Amaz félig
 55 III|               eddig, az csak próbatét volt, mellyel szíved érzelmeit
 56 III|            legutolsó rabszolgának sem volt kedve kezedet elfogadni,
 57  IV|              ellen, s erős határozata volt, őt sohasem hívni maga elé.
 58  IV|               az ő országa paradicsom volt, mely a körüllevő országokat
 59  IV|           országokat is táplálta, nem volt szegény az egész hazában,
 60  IV|    gyászünnepről.~Az egyik egy harcos volt, ki a csatából megszökött.
 61  IV|            nép; a fehér szín kedvence volt az ogurnak, a fekete gyászt
 62  IV|            mennyezete is tiszta fehér volt, körülfűzve zöld levélkoszorúkkal.
 63  IV|               ég. Dalma arca halovány volt, és mosolygott. Az az eltitkolt
 64  IV|              rajta, s mentül féhérebb volt az arc, annál fényesebb
 65  IV|               az arc, annál fényesebb volt rajta a mosoly. A nép tódulása
 66  IV|          építsétek fel házát újra.~Ez volt a gyávák büntetése az oguroknál.
 67  IV|              közöttünk? Mert eset nem volt rá soha.~– Uram. Első honalkotóink,
 68  IV|           zömök, hosszú bajuszú törpe volt, kurta keze, de hosszú dárdája;
 69  IV|              láb magas nyurga siheder volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében
 70  IV|            borjút, s mégis oly sovány volt, hogy a csontjait meg lehetett
 71  IV|            őket.~A harcosoknak szabad volt egymással tréfálózni.~A
 72  IV|               s azon pillanatban vége volt lelkem erejének, elvesztém
 73  IV|           trónja felé. Ez ifjú Elemér volt.~Dalma összerendült őt meglátva,
 74  IV|            intés oly indulatos hangon volt mondva, hogy Elemér felrezzenve
 75  IV|               elé a küldöttet.~Kubláj volt az, kezén a király egyetlen
 76  IV|               kedvencem, szemem fénye volt, mert általa hívém a varchoniták
 77  IV|               áldása.~Dalma ingerelve volt, s azon gondolat támadt
 78  IV|           asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival.~– Az akkor volt! –
 79  IV|           volt a férfival.~– Az akkor volt! – kiálta Dalma csattogó
 80  IV|             élet mily hosszú fájdalom volt nekem. Csak akkor tudhatnád,
 81  IV|              éltem egyetlen szenvedés volt, s midőn azt egy borzasztó
 82  IV|                amit ígértél, őrültség volt tőlem kivallani.~– Szívedre
 83  IV|      összekulcsolva: minden csupa női volt rajta. Ha most vigyázott
 84  IV|        odafenn élsz.~A fohász sikeres volt. Dalma új erőt érze lelkébe
 85  IV|                  Szívem mindenha tele volt rajongó képzelemmel, mely
 86  IV|             Ez gyermekkori betegséged volt,~– Ahogy érett a szív, a
 87  IV|                 Hát azelőtt mi tárgya volt beszédünknek? Úgy. Igaz.
 88  IV|           tépni a szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen földbe
 89  IV|             míg Elemér az őrültséghez volt közel.~– Most menjetek.
 90  IV|            magányos lak egészen fából volt épülve, kívül barna diófával
 91  IV|          tekervénye szent mondatokkal volt beírva, a falak belseje
 92  IV|              szereti a pénzt.~– Tatár volt az anyám, s aranyat csodált
 93  IV|         ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely őt szíven üté, s melytől
 94  IV|             varchonitáknál ősi szokás volt, hogy mikor a férfi haldoklott,
 95  IV|            előérzettel.~Utolsó áldása volt az neki.~– Isten veled –
 96  IV|           Lelkedet bámulom… Szellemed volt az, mi körülem lebegett
 97  IV|        lebegett mindenütt, a te arcod volt az, mit előttem láttam…
 98  IV|           lassabban dobog. Vége közel volt már, csak néhány lélegzete
 99  IV|              arcán egy torzvonása sem volt a fájdalomnak utána.~Azzal
100  IV|             rabolt el engem.~– Könnyű volt ott a győzelem, ahol nincs
101  IV|                Nem férjem: tömlöcőröm volt nekem, nem gyöngédség: kínzás,
102  IV|               kínzás, üldözés, keserv volt, amit nála találtam.~– Értetlenül
103  IV|            mást szeretett.~Kubláj meg volt lepetve. Kénytelen magában
104  IV|           ráállt erre, mert szerelmes volt beléd; nem volt-e az?~–
105  IV|               Én meg akarom tudni, ki volt e férfi rejtélyes kedvese?~–
106  IV|          akkor az, ki neki szerelmese volt, nem fog-e magáról elfelejtkezve
107   V|             java.~Azon napok emlékére volt ez ünnep szentelve, mikor
108   V|             hetedik, a legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta, hová
109   V|           Dalma örömkönnyeket sír: az volt akkor is eszében, hogy e
110   V|            vették körül. A nép boldog volt, és derült, a fák fel voltak
111   V|            kopjákkal, csak az ő lelke volt sötét. Az áldás nem fogott
112   V|      vakmerően Kubláj, s lásd meg, ki volt az, akit megöltem?~S ezzel
113 Uto|           szót, az új intézményt. Nem volt már semmi reagálás – (a
114 Uto|             Csak a cenzor kötelessége volt érteni az átkozott finnugor
115 Uto|               kontúrvonás.~Két cenzor volt ez években a magyar irodalom
116 Uto|              és a hírlapokat. (Könnyű volt neki: mindössze négy hírlap
117 Uto|             hóhérnak született pribék volt. A nevére nem emlékezem.
118 Uto|               hagyni szerető teremtés volt: ennek a nevét megtartottam,
119 Uto|               Csehallnak hítták. Erre volt bízva a színművek és színielőadások