Rész

  1   I|         kétszázezer kő vasat ásattak ki velünk, hogy két hó leforgása
  2   I|            nehéz pallost a tatárnak, ki amint egyet vágott vele
  3   I|             Európában hazát jelölend ki, s kiknek szövetségét a
  4  II|             Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa ajtód előtt, mely
  5  II|           csillaggal ősz feje körül; ki előtt mind fölkeltek a királyi
  6  II|       fölötti dühében minden leányt, ki azon évben született, a
  7  II|            tündér szállott le hozzá, ki e szavakat mondá neki: „
  8  II|              eszes a tanácskozásban, ki fogja mondhatni, hogy ő
  9  II|              virágai kinyílnak.~– Én ki fogom tépni e virágokat,
 10  II|           akként omoljon vére annak, ki honához és fejedelméhez
 11  II|             tétovázva szólítá meg:~– Ki vagy te, hetedik vezér?~
 12  II|              szíved, hogy elfeledéd, ki gyermekkorodtól fogva leghűbb
 13  II|           apád kiáltása hallatszott, ki kétségbeesetten tört feléd
 14  II|              utat harcfejszéjével. – Ki küzdött akkor oldalad mellett?
 15  II|       küzdött akkor oldalad mellett? Ki volt az, ki pajzsával betakart,
 16  II|         oldalad mellett? Ki volt az, ki pajzsával betakart, ki felfogta
 17  II|               ki pajzsával betakart, ki felfogta rólad a halálcsapásokat,
 18  II|             rólad a halálcsapásokat, ki biztatott, hogy ne csüggedj,
 19  II|              gondolád, hogy az ifjú, ki négy év előtt mint jó barát,
 20  II|        testőreid között a legutolsó, ki ajtód küszöbénél virraszt.
 21  II|           ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot hüvelyéből
 22 III|   elbujdosott istenségnek tartva őt, ki elűzetett ősi trónjárói,
 23 III|           sötét fogságban, de egykor ki fog törni börtönéből, s
 24 III|             megérkeztére vártak még, ki, úgy látszék, nagyobb ura
 25 III|            várató kényúr közelgését, ki fáklyakíséret nélkül, gyalog
 26 III|         Oldamúr meghalt, s a király, ki utána trónra ült, még gyermek?~–
 27 III|         Vétenél a szövetség ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám
 28 III|             hogy egyenkint hívogatom ki párbajra a nagy próféta
 29 III|              lázadó rabszolga ellen, ki Tatárországot hatalmába
 30 III|           elűzött pásztor királyfiú, ki egy homokpusztát kapott
 31 III| hadizenetünket; vele semmi sem békít ki engem, sem ígéret, sem meghódolás.
 32 III|        átkozott tenger, hogy száradj ki, és láss tulajdon fenekedre!
 33 III|          gályáimat darabokban hányja ki a partra a hullám.~A király
 34 III|              chorazani sereg mindezt ki fogja pótolni!~Alig mondá
 35 III|            fogja pótolni!~Alig mondá ki szavait Disabul, midőn harmadik
 36 III|          arcát. – Pofád sápadt, mint ki sírból kelt föl… Légy átkozott,
 37 III|           ide, vagy a tenger okádott ki téged is, hogy engemet rémíts?~–
 38 III|        elhullt. Magam vagyok utolsó, ki megmenekült a harcból.~–
 39 III|             csörrenése felriasztá.~– Ki tette ezt? – Ordíta, felkapva
 40 III|         Ordíta, felkapva a kardot. – Ki harcol ellenem láthatatlan
 41 III|          hogy szarvaid sem látszanak ki belőle.~A máguszok elszörnyedve
 42 III|        mondjátok meg neki, hogy igya ki azt a tengert, melybe gályáim
 43 III|      egyetlen tizenhét éves szűzzel, ki az országban élt, s megálltak
 44 III|           szelíd körrajzait tüntetve ki.~Kubláj emír megrántá Disabul
 45 III|         irtózom e haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted azt?
 46 III|              az első tevehajcsárnak, ki kezedet megkéri. Most nem
 47 III|            asszony fog válni belőle. Ki akarja őt nőül venni? Szóljon,
 48 III|           kerestem, midőn szenvedék, ki mindenütt jelen vagy, s
 49 III|          védője vagy az üldözöttnek, ki szereted azt, akit senki
 50 III|                Imádd Astaroth nevét, ki keblébe fogad! – riadt a
 51 III| felszólításod után, ha lesz-e férfi, ki kezét elfogadja? Nem volt.
 52 III|  uralkodhatol rajtam; rabnőd leszek, ki éjeket virraszt egy pillantásodért,
 53 III|              élete nem lesz kívüled, ki örömében hal meg, ha fölemeled,
 54 III|          szólt Elemér.~– Hát tégedet ki véd meg? – kiálta Disabul,
 55 III|           olajág, megvéd e kard!~– S ki vagy te? – ordíta Disabul –,
 56 III|              te? – ordíta Disabul –, ki oly fennen beszélsz, midőn
 57 III|           látszott, hogy nem az fél, ki a trón előtt áll, hanem
 58 III|              a trón előtt áll, hanem ki rajta ül.~– Beszélj hát,
 59 III|           khagánom üdvözletét hozom, ki atyja holta után trónra
 60 III|           jövő apródnak inte Elemér, ki szironyos szarvasbőr-vánkoson
 61 III|              van hozzád. E hajadont, ki ótalomért folyamodott hozzám,
 62 III|          tekinte a távozó ifjú után, ki nemsokára levente csapatja
 63 III|               Szidjatok, csúfoljatok ki; én hallgatok.~– Sőt dicsérünk
 64 III|         csuvasz nép követe vagyok.~– Ki az ördögöké? – kérdi bosszúsan
 65 III|          kell? Ne vigyorogj, gondolj ki valamit.~A megszólított
 66 III|           udvaronc, te aranyos légy, ki csak addig dongsz, míg a
 67 III|             dölyfös új khagán ellen, ki oly merészen küldözi hozzád
 68 III|            tovább. Itt rosszul ütött ki a kísérlet, más térre kellett
 69 III|           becsületes ember közül nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost –
 70 III|              Nőt kell neki adni.~– S ki kényszeríthet arra valakit,
 71 III|          kényszeríthet arra valakit, ki kényszeríthet arra egy fejedelmet,
 72 III|         tekintsed: te tisztán jöttél ki belőle; midőn a halál torkába
 73  IV|            Az egyik egy harcos volt, ki a csatából megszökött. A
 74  IV|      Szeretem, hogy nevét sem mondod ki. Szólj, rhabonbán; ugye
 75  IV|            ember él, undorral mondja ki annak nevét.” A vád, íme,
 76  IV|             volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében meg tudott enni
 77  IV|     döféseket intézett a törpe felé, ki azokat mindannyiszor félrecsapta,
 78  IV|           esni – csúfolódék a törpe, ki szüntelen hátrálva a sorompó
 79  IV|         nőhöz, s tétova hangon mondá ki az ítéletet:~– Asszony,
 80  IV|           hozzád, titokban; hallgass ki engem.~– Mit akarsz? Távozz
 81  IV|         leányt. Melletted üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta Dalma
 82  IV|           rajtok. – Mit akartok itt? Ki hívott benneteket?~A legéltesebb
 83  IV|            hova menjek, uram? Hát én ki rabszolgája leszek? – kérdé
 84  IV|            ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt hívé, hogy őt
 85  IV|             a halálra üldözöttet az, ki védelmére föllépett. Egész
 86  IV|          légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva tekinte
 87  IV|         kedves nevet:~– Elemér…~Mint ki véletlenül kígyóra tapodott,
 88  IV|          haraggal tekinte a leányra, ki megsemmisülve állt előtte,
 89  IV|        szívét, arcán mosolyban törve ki, midőn egyszerre jéghidegen
 90  IV|           hideg legyen, mint a tied, ki már odafenn élsz.~A fohász
 91  IV|    csüggedten lépett Dalma elé, mint ki erejét régóta gyűjté egy
 92  IV|             Kérlek, Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad úgy,
 93  IV|              ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád vonásról vonásra
 94  IV|          Egész valója remegett, mint ki Istennek jelenlétét érzé,
 95  IV|             nehezebb. Van egy hölgy, ki téged szeret.~– Nem óhajtom
 96  IV|           kezét: – Van, aki szívéből ki tudja tépni a szerelmet.~–
 97  IV|       szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen földbe tudta
 98  IV|          menthetsz meg ördögeitől, s ki téged Istenként imád.~–
 99  IV|        bosszúval tekinte az emberre, ki őt legszentebb fájdalmai
100  IV|             halvány arc nézett lopva ki, s néha az ajtón egy fehér
101  IV|            egy fehér női alak suhant ki, félve és futva.~A hold
102  IV| lehelletemtől. – Te áldott teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem
103  IV|             meg előttem? Miért lopod ki belőlem a lelket? Miért
104  IV|      álmodozni, ott megmondod nekem, ki voltál itt e földön? Ott
105  IV|            ellenszenves érintésre.~– Ki az? mit akarsz? – kérdé
106  IV|        alaktól.~– Ha megmondom, hogy ki vagyok, megtudod, hogy mit
107  IV|             hogy meglásd, mint múlok ki?~– Áldom a sorsot, hogy
108  IV|            visszaszökni orgyilkosát, ki magáért kezde már aggódni,
109  IV|         támadt. Én meg akarom tudni, ki volt e férfi rejtélyes kedvese?~–
110  IV|          róla a leplet. És akkor az, ki neki szerelmese volt, nem
111  IV|               megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt a fenyegető
112   V|                Üdv neked, oh, Dalma, ki megtartád, amit apáid szereztek,
113   V|                Üdv neked, oh, Dalma, ki népek urává tetted nemzetünket,
114   V|             Dalma – szólt az első –, ki határainkat megvédted vad
115   V|       keserűen tekinte a szónoknőre, ki oly szomorú gúnyt monda
116   V|               Légy áldva, oh, Dalma, ki bennünket hazát szeretni
117   V|        vakmerően Kubláj, s lásd meg, ki volt az, akit megöltem?~
118 Uto|     szigorúsága miatt, azt fundáltam ki, hogy ugyanezt, mint színművet