Rész

  1   I|          volt gondja; még fegyvereit is más kovácsolta; valami kóbor
  2   I|             nevezhető, s ha nem volt is náluk vallás és világi törvény,
  3   I|       ifjaknak tetszett a szó, a nők is biztatták őket, s a vének
  4   I|     húszfontos kardok.~A geoug sereg is megérkezék, azokat átvenni.
  5   I|                 Azt majd mindjárt be is bizonyítom előtted – monda
  6   I|            Imausnak ura lenni. Békét is hagyott a varchonitáknak,
  7   I|             érintkezés még nyelvüket is úgy elkülöníté egymástól,
  8   I|       melynek sajátságos rúnáit maig is mindenütt feltalálni, amerre
  9  II|         dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz őseid sorában utolsó.
 10  II|           lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a khagán, sok
 11  II|          fogva felaggatva, s még úgy is vállain alul értek. Kezei,
 12  II|           itt, melyre gondolni magam is szédülök; oly helyzetben,
 13  II|        azokat, melyek még a felhőkön is túl emelik fejöket. Engedd,
 14  II|            Isten, Ormuzd, Jóél.~– Én is hallottam azt – szólt Oldamúr –,
 15  II|             annak jelképeül, hogy ők is így egyesülendenek egy vérré,
 16  II|        lehetett látni pirosnak.~Most is éppen a perzsa határokról
 17  II|              Odalépett a serleghez ő is, s amint fehér karját megszúrta,
 18  II|          Légy áldva még a túlvilágon is, mert amiről itt lemondasz,
 19  II|              lelkeké, de a hamvaknak is van joguk azon földhöz,
 20  II|          végre az utolsó férfi lépte is elhangzott, midőn egyedül
 21 III|          nagy próféta, még ekkor nem is született, s Mohamed buzgó
 22 III|              E sötét hitnek még most is vannak követői Perzsia legészakibb
 23 III|        beomlik, ha mindjárt kőszikla is. Egyszerre három hadsereget
 24 III|       fenyegetésképp hangzanak.~– Én is úgy hiszem. A tatár népet
 25 III|              hun, és a kínai számára is lesz még nap az esztendőben.
 26 III|            ha nincs egyéb!~– Egyébre is fogsz találni, Disabul –
 27 III|          gálya jutott a parthoz, azt is a sziklához vágta a hullám,
 28 III|              mindenki. Maga a király is némán, mereven bámult a
 29 III|              tenger okádott ki téged is, hogy engemet rémíts?~–
 30 III|            Astarothé.~– Bárki legyen is e szűz?~– Ha apjának szeme
 31 III|               Ha apjának szeme fénye is és a világ szépsége, esküszöm,
 32 III|           akarnak!~– Bántottak engem is – szólt Disabul –, három
 33 III|             áldozat kell, s ha volna is kívüled valakinek egykorú
 34 III|              még a puszták vadjainak is. Oh, meg ne rettenj, légy
 35 III|              Ha mennybéli követ vagy is, remegj, midőn előttem állsz.~
 36 III| fölöslegesnek az olajág mellé kardot is kötni s legjobb vitézeim
 37 III|           arca csak egy mozdulatával is megtorolja.~– Khagánom örülni
 38 III|               Megesküdjem-e még arra is, hogy korábban meghalok,
 39 III|            ég adja meg boldogságodat is.~– Az ég megadta azt – suttogá
 40 III|              Akár még a Bajkál-tavat is hozzá! – mondá csúfos nagylelkűséggel
 41 III|        ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál velem; te skorpiószívű
 42 III|            egész ember, még csak nem is férfi, hanem leány!~Disabul
 43 III|          hogy láttokra maga a vénség is lángokra gerjed, hogy képesek
 44 III|     megházasodjék? S még ha tehetnők is ezt, meglehet, hogy ő elárulná
 45 III|        egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni fogja. A varchoniták,
 46 III|        torkába taszítálak, még akkor is szerettél; midőn mindenki
 47 III|        mindenki elhagyott, még akkor is ragaszkodtál hozzám; midőn
 48 III|               hová akarsz, még akkor is visszajöttél hozzám, hogy
 49 III|            eddig még a leghitványabb is, ezentúl örüljön a legmagasabb
 50 III|             örüljön a legmagasabb úr is, ha lábaid porát csókolhatja.~
 51 III|      Szeretni nemcsak én, hanem azok is, kik előtt népek hajlongnak.
 52 III|            ez álmodat.~– Oh, én most is álmodom, álmodom és boldog
 53  IV|          mely a körüllevő országokat is táplálta, nem volt szegény
 54  IV|              s mintha még a lelkeken is áldás volna, még a bűn is
 55  IV|            is áldás volna, még a bűn is elenyészett határairól,
 56  IV|          viselték.~A trón mennyezete is tiszta fehér volt, körülfűzve
 57  IV|      keresitek fel egyszer az erényt is, s írnátok törvényeket,
 58  IV|             állnak.~– E bűnt elhinni is bűn! – szólt Dalma elirtózva.
 59  IV|              megtanulsz könyv nélkül is, jó léckirály. Köszöntetem
 60  IV|     nincsenek szemeid, hogy hátaddal is nézhetnél az égre, ha el
 61  IV|            teremtve, tán a csillagok is lekívánkoznának onnan –
 62  IV|       egyszer; üdvöz légy harmadszor is. – Te napja az égnek, pálmafája
 63  IV|               elül ő annak zsámolyán is, s boldognak tartandja magát,
 64  IV|         megzavarva álltak körül, nem is tudva gyanítni a khagán
 65  IV|              benneteket, férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga
 66  IV|          szenvedsz.~– Nekem a panasz is tiltva van.~– Tiltva van
 67  IV|           halálosan megsértette, nem is sejtheté, mily örömet szerzett
 68  IV|              sem szeretlek téged, én is mást imádok. Értesz-e már
 69  IV|              láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy e rövid élet
 70  IV|             szívét választja; oh, én is azt választanám, ha lehetne!~
 71  IV|         kifejezni.~– És bizonyosan ő is szereti e leányt – gondolá
 72  IV|          utána gondolá: „Talán annak is szívet adtak, s megtilták
 73  IV|            mindig.~– Jól tudom, most is az vagy.~– Szívem mindenha
 74  IV|     tündértüneménynek testi képmását is? Elemér kétkedve felelt
 75  IV|             el. – Sebet vágnak a fán is, midőn új ágat oltanak bele.
 76  IV|     megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom.~– Nincs rád
 77  IV|           átok mindkettőnket ért. Te is együtt hervadsz el velem.
 78  IV|            megszolgáltuk a sírt. Ott is jó lesz feküdni. – Tehát
 79  IV|                suttogá, midőn az nem is hallhatá már.~A hold méla
 80  IV|              én… Ülj mellém… A sírba is velem fogsz-e jőni?… Hm,
 81  IV|       lélekké tégy, miként magad… Te is szeretsz nagyon: oh, jól
 82  IV|          értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz halni, s akkor
 83  IV|           Úgy boldogság meghalni… Te is vágyódol oda? Ez örök álomországba,
 84  IV|             én elhagyom a földet, te is utánam jössz. Addig én elkészítem
 85  IV|              oroszlán még haldokolva is oroszlán, s szemedbe néz,
 86  IV|          mely ha azt megéri, ránézve is utolsó leende.~Kubláj ijedten
 87  IV|           útfélen saját maga számára is szedett gyógyfüvet – haláladó
 88  IV|              tőlem menekülni, mert ő is mást szeretett.~Kubláj meg
 89  IV|              igazat beszél, mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~–
 90  IV|            beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett. Én csak
 91  IV|          láthatod, hogy nálad nélkül is meghalt volna.~– Mit beszélsz?~–
 92  IV|               suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot
 93  IV|            fejét.~– Ím, lássad, most is bürköt hoztam a parti ingoványból,
 94  IV|             aludt, és e tubafa-gally is számára van letörve. Kubláj
 95  IV|         örülök – viszonza –, hogy az is ott leend, akit gyűlölök.~–
 96  IV|           leend, akit gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal lesztek
 97  IV|           gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal lesztek letakarva;
 98   V|             idejében; így állt Dalma is közöttük, vállain fényes
 99   V|     örömkönnyeket sír: az volt akkor is eszében, hogy e szókat Elemér
100   V|           tevé: – Ha megnövünk, mink is veled megyünk a harcba!~
101   V|             vagy maga a khagán volna is, akit e nő hívni fog, az
102   V|          kikiáltó szavát, maga Dalma is leszállt trónjából, inte
103   V|      Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj Astarothra.~– Mért
104   V|         jóltevőjét még e földön. Nem is sokáig váratott az magára,
105 Uto|           hát ennek az elbeszélésnek is ecetágya van. Nem regénynek
106 Uto|              Én tehát, aki már akkor is ravasz, furfangos politikus
107 Uto|           nem maradt el. Talán egyéb is közreműködött, mint az exotische
108 Uto|              a kuriose Costüme.~Fenn is tartotta magát egész addig,