Rész

 1   I|      kényelemre éppen úgy hajlandó, mint ahogy munkára nem; házait
 2   I|         őket, aki akarta, szabadon, mint más akármi vadat, kiket
 3   I|       lelőtték az anyát nyilaikkal, mint valami kártékony vadat,
 4   I|            tudott futni és harapni, mint a többi kis farkasok, akkor
 5   I|            olyan jó a mi kezünkben, mint azokéban, akik ezt velünk
 6   I|             melyek vastagok voltak, mint egy cserfaág, fölemelé nagy,
 7   I|       szinte oly magas volt gyalog, mint a tatár vezér lóháton, s
 8   I|          nehéz kardot, s könnyeden, mint egy pálcát megforgatá azt
 9   I|        fegyvereik alatt türelmesen, mint a lekaszált fű, s a kínai
10  II|    gondolatnál még halványabb lett, mint azelőtt.~E pillanatban fölnyilák
11  II|              oly vén volt már ő is, mint maga a khagán, sok jó és
12  II|        Oldamúr átszellemült arccal. Mint fogadó az ég áldozatod füstjét?~–
13  II|              Magasan szálla az fel, mint egy reszketeg szobor, s
14  II|             nyúlánk és karcsú volt, mint egy leopárdé, kettős selyemdolmány
15  II|    csatamezőn, szívem sem gyöngébb, mint karom; de nem szokás ez:
16  II|         tatárt, a perzsát urunknak, mint a törököt, vad erkölcseivel,
17  II|          lesz – monda fölmagasulva, mint egy pálma vihar előtt.~–
18  II|       leáldozó hold hadd lássa meg, mint kél utána a hajnalodó nap.
19  II|            ez volt: „Többet ésszel, mint erővel.” Egy óra múlva a
20  II|            meghalok. Gyűlöljek bár, mint tűz gyűlöli a vizet, ha
21  II|      megbocsátok; és szeressek bár, mint ég szereti a földet, ha
22  II|        oroszlánnyomokra bukkantunk. Mint hagytunk fel egyszerre a
23  II|         arcod kigyulladt egyszerre, mint az éjszakai égés, nem néztél
24  II|           az ifjú, ki négy év előtt mint jó barát, mint ikertestvér
25  II|             év előtt mint jó barát, mint ikertestvér vált el tőled,
26  II|           szerelem lesz, befogadod, mint barátságot, mint testvérérzelmet
27  II|         befogadod, mint barátságot, mint testvérérzelmet szívedbe,
28  II|           mindig, ahol te nem vagy, mint az éj és nap, akik szüntelen
29  II|            Disabul királyhoz, kinek mint ennen képmásom tudtul adandod,
30  II|             előtt. Arca fehér volt, mint a márvány.~– Elégült vagy-e
31  II|             főn sem volt oly nehéz, mint a tiéden lesz. Légy áldva
32  II|        kimondja. Úgy szenderült el, mint egy alvó gyermek anyja keblén.~
33 III|      nagyobb ura volt a bálványnak, mint a bálvány őneki.~Három disztonáló
34 III|              levont szemöldei alól, mint két leskelődő orgyilok,
35 III|          hegyes szakálla előreállt, mint egy rúd.~– Tehát Oldamúr
36 III|        nincs egyéb érdeme fölöttem, mint hogy szakálltalan, kiböjtöljön
37 III|            én nagy kegyesen nézzem, mint egy indu bonc, mint hízik
38 III|         nézzem, mint egy indu bonc, mint hízik ő bele saját trónusomba,
39 III|             esküvés miatt elnézném, mint nő mellettem óriássá egy
40 III|    mellettem óriássá egy poronty, s mint tudakozódik utánam, ha nem
41 III|        futottam el tevémen.~Disabul mint a villámütötte fa állt sötéten
42 III|      elfedve arcát. – Pofád sápadt, mint ki sírból kelt föl… Légy
43 III|             páncélos hadsereg, mely mint egy érc búzavetés terült
44 III|  határozatlan léptekkel tántorogva, mint egy holdkóros.~Egyszerre
45 III|     gyermekének, s jobb apám volna, mint te vagy. Ha nem palotádban,
46 III|               Elemér büszkébb volt, mint hogy Disabul gyűlöletkifejező
47 III|             hogy korábban meghalok, mint khagánod?~– Az ég tartson
48 III|            gyakran más tanácsot ad, mint az éj; mi még egyszer felszólítunk
49 III|     kedvében van.~– Nem maradt más, mint puszta testem! – kiálta
50 III|            Oldamúr udvaránál voltam mint követ, sokszor láttam e
51 III|          termetét, bőrét simábbnak, mint férfiaké szokott lenni.
52 III|          biztosabban lehet olvasni, mint a csillagokból. Nem figyeltél-e
53 III|      kísértém; ha úgy bántam veled, mint gyűlöletem elvetett tárgyával,
54  IV|       uralkodóra; s az öröm, melyet mint fejedelem érzett, feledteté
55  IV|            vele a fájdalmat, melyet mint nő viselt. Elemér távolléte
56  IV|          beszéltek róla az emberek, mint valami gyászünnepről.~Az
57  IV|         feje fölé tartott pajzsain, mint egy érchídon kellett végighaladnia.~
58  IV|         jobban fáj annak, aki adja, mint annak, aki elfogadja. Miért
59  IV|            középen, megvetve lábát, mint egy cövek, s fölemelve gömbölyű
60  IV|        kopjáját, elveté a magáét, s mint egy kis vadkan sebesen alá
61  IV|         miként lelked nem oly erős, mint karod.~– Szidj, uram – szólt
62  IV|             előtted a szégyenpadon, mint tőled távol a diadalszekeren.~–
63  IV|         rneg, oh, Dalma. Inkább te, mint atyám.~– Ne félj – szólt
64  IV|          adhatok rá. Látod arcomon, mint örülök, midőn szemembe mondod,
65  IV|       megadom. Mondd el bizalmasan, mint szerettél kedvesedbe? Tekints
66  IV|             kedves nevet:~– Elemér…~Mint ki véletlenül kígyóra tapodott,
67  IV|         magam, hogy ne lássak mást, mint azt, s szívem hideg legyen,
68  IV|              s szívem hideg legyen, mint a tied, ki már odafenn élsz.~
69  IV|        csüggedten lépett Dalma elé, mint ki erejét régóta gyűjté
70  IV|            sem oly csábító a nőnek, mint a férfifájdalom. Inkább
71  IV|              kivált barátok között, mint mi, kik egymásra nem féltékenyek.
72  IV|              s ne viseld magad úgy, mint király, hanem úgy mint egykori
73  IV|              mint király, hanem úgy mint egykori jó barátom. Gondold,
74  IV|          űrben repkedett tétovázva, mint valami bolondos méhe, mely
75  IV|              Egész valója remegett, mint ki Istennek jelenlétét érzé,
76  IV|       megszökött.~Kubláj megnémult, mint kit kővé változtattak.~      ~
77  IV|      karjára támaszkodva, sápadtan, mint kísértet.~A holdfény úgy
78  IV|      reszketeg hangon. Kezem hideg, mint a jég, s fejem forró, mint
79  IV|          mint a jég, s fejem forró, mint a tűz. Szegény nő!~– Miért
80  IV|             szüntelen. Elhervadtam, mint a letört gally. Valaki megátkozott
81  IV|           iraló hasonló betegséget, mint az enyim?~– A vén jós ott
82  IV|             eljöttél, hogy meglásd, mint múlok ki?~– Áldom a sorsot,
83  IV|            mondott neki soha senki, mint halálos ellensége. Megújulva
84  IV| Megcsalhatni vélsz-e?~– Üdvözöllek, mint megszabadítómat. Ez ember
85  IV|     Astarothra! E nő nagyobb ördög, mint maga Astaroth! Egy gondolatom
86   V|           szőtte öltönyökben a nők, mint egykor Bertezena idejében;
87   V|              s egy magas fatörzsre, mint trónra, felültették. Hasonló
88   V|             Légy oly boldog egykor, mint mi mindnyájan vagyunk. Láss
89   V|           hidegen, sápadtan…~Dalma, mint kit a villám ütött meg,
90 Uto|        fundáltam ki, hogy ugyanezt, mint színművet fogom a letargiás
91 Uto|             egyéb is közreműködött, mint az exotische Dekorationen
92 Uto|            Akkor aztán félretettük, mint ahogy kitesszük a szobából